• baba beszéd

A gőgicsélés és beszédfejlődés két hónapos babáknál

„Hat hetes gyerekem a levegő­vétellel együtt ki tudja ejteni a legtöbb magánhangzót, de a mássalhangzók nem sikerülnek neki. Vajon megfelelően fejlődik a beszédkészsége?”

A babák a korai időszakban ügyesen ej­tik ki az „igen” szó „i” és „e” hangzóit. A magánhangzókat ejtik először valamikor néhány hetes koruk körül, illetve a második hónap végén. Ez a levegős, dallamos (és elragadó) gőgicsélés és to­rokból kiadott gurgulázás teljesen vélet­lenszerűnek tűnik.

Majd később észre fogjuk venni, hogy a baba a hozzá inté­zett beszédre válaszol, vagy a mellette lévő plüssállathoz szól, illetve a közelé­ben lévő, levegőben mozgó játék ragad­ta meg a figyelmét, de lehet az is, hogy a gyerekágyra felakasztott tükörben meg­jelenő tükörképével vagy a labdán lévő kacsával társalog.

Szóalkotások és kísérletek

Ezek a hanggyakorlatok legalább annyira szolgálnak saját örömükre, mint amennyire szólnak a szülőhöz – a babák valójában nagyon szeretik hallani saját hangjukat. Mindezek során a baba a szó­alkotásra is kísérletet tesz, és megpróbál­ja felfedezni, hogy milyen hangkombi­nációk keletkeznek torka működtetése, illetve nyelve és szája mozgatása folytán.

Gőgicsélés a beszéd fejlődésének egyik lépcsőfoka

A mama és a papa boldogan fogad­ják, hogy gyerekük a kommunikációs lét­rán egy fokkal feljebb került azzal, hogy a sírástól eljutott a gőgicsélésig. És ez csak a kezdet. Néhány héten belül (általában három és fél hónapos korára) a baba el­kezd hangosan felnevetni, később (négy és fél hónapos korára) felsikít örömében, majd néhány mássalhangzóval bővíti a hangkészletét.

Hogy melyik baba mikor kezd mássalhangzókat kiejteni, az egyé­nenként nagyon változó. Néhányan kö­zülük már három hónapos koruk körül képesek mássalhangzószerű hangokat kiadni, mások csak öt, hat hónaposán teszik ezt, de az átlagot tekintve mindez négy hónapos korban történik meg. Amikor a babák elkezdenek kísérletezni a mássalhangzókkal, egyszerre általában egyet vagy legfeljebb kettőt fedeznek fel, és azok magánhangzókkal alkotott kom­binációját ismételgetik újra és újra (ba, ga, da stb.).

A következő héten lehet, hogy egy új kombinációt fedeznek fel, miköz­ben úgy tűnik, az előzőről már meg is feledkeztek. Valójában a korábbiak nem merültek feledésbe, de mivel koncentrálókészségük korlátozott, általában egy­szerre csak egy dolgot próbálnak elsajátí­tani. Ugyanakkor természetesen szeretnek ismételgetni is.

Gügyögés

A két szótagos, egy mássalhangzós hangkombinációkat (a-ga, a-ba, a-da) általában hat hónapos korban követi a dallamos mássalhangzósorok monoton kántálása, a gügyögés. Nyolc hónapos korra már sok gyerek képes két mással­hangzós szóhoz hasonló képleteket al­kotni (dá-dá, ma-ma, ba-ba) anélkül, hogy azokhoz bármilyen jelentést társí­tana, ami csak két vagy három hónappal később következik be. (A papák nagy örömére és a mamák szomorúságára a dá-dá általában a mama, nem pedig a papa szót előzi meg.) Az összes más­salhangzó elsajátítása csak jóval később, négy- vagy ötéves korban következik be, esetenként akár még később.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.