• baba beszéd
• két hónapos baba

Hogyan beszéljünk egy két hónapos körüli babához?

A csecsemővel számtalan módon lehet kommunikálni

Bizonyos szülők hosszabb, mások rövidebb úton jutnak el e célig. Az alábbiakban felsorolunk néhány olyan módszert, amelyet érdemes kipróbálni most vagy a következő hónapokban.

Tartsunk folyamatos beszámolót az ép­pen történő eseményekről

Amikor a gyerek körül tevékenykedünk, ne mulasszuk el elmondani neki, hogy éppen mit csinálunk. Közöljük például az öltözködé­si folyamat mozzanatait: „Most rád adom a pelenkát… Itt van a trikó, áthúzzuk a fejeden… Most begombolom a kezeslá­basodat.”

A konyhában elmondhatjuk, hogyan mosogatunk, vagy hogyan ízesítjük a tésztára kerülő szószt. A fürdetés alatt magyarázzuk el, hogy mire jó a szappan, miért kell leöblíteni, hogy a sampon fé­nyessé és tisztává teszi a hajat. Nem baj, ha gyerek még csak nem is sejti, miről beszé­lünk. A minden apró részletre kiterjedő magyarázat segít abban, hogy állandóan legyen közlendőnk, a babát pedig arra kész­teti, hogy figyeljen ránk, és így elinduljon a megértés felé vezető úton.

Kérdezgessük a gyereket

Nem kell meg­várni a kérdésekkel azt az időszakot, amíg a baba már válaszolni tud. Képzeljük el, hogy mi vagyunk a riporter és a baba a ri­portalany. Feltett kérdéseink a baba körüli napi tevékenységeinkhez igazodnak, ezért nagyon változatosak lehetnek. „A piros nad­rágot vagy a zöld kezeslábast szeretnéd fel­venni?” „Hát nem csodálatosan kék ma az ég?” „Zöldbabot vagy brokkolit vegyek ma ebédre?”

A kérdések után tartunk egy kis szünetet (egy nap, nagy meglepetésre, egé­szen biztosan kitölti e szünetet válaszával a gyerek), majd adjuk meg magunk a vá­laszt úgy, hogy a baba is hallja. („Brokkoli? Jó ötlet.”)

Adjunk esélyt a babának

Tanulmányok szerint azok a csecsemők, akikhez beszél­nek, maguk is korábban tanulnak meg be­szélni, összehasonlítva azokkal, akiknek jelenlétében ugyan beszélnek, de nem cél­irányosan hozzájuk intézik a mondanivalót. Adjunk lehetőséget a csecsemőnek időn­ként „közbeszólni” gőgicsélésével, gügyö­gésével, gurgulázásával. Az éppen aktuális eseményről történő beszámoló során bizto­sítsunk a babának lehetőséget arra, hogy hangot adjon saját észrevételének.

Általában fejezzük ki magunkat egy­szerűen

Az életnek már ebben a korai időszakában is érdemes a babához beszél­ni, hiszen ugyanakkora örömmel fogja hallgatni, ha drámaian szavalunk neki a Hamletből, vagy egy érdekfeszítő gazda­sági elemzéssel traktáljuk. Később azon­ban, amikor már arra érett, könnyítsük meg számára az egyes szavak felismerését. Tehát tudatosan törekedjünk arra, hogy az idő egy részében egyszerű mondatokat és kifejezéseket használjunk. „Ott süt a nap.” „Pá-pá.” „Itt a baba ujja, ott a baba láb­ujja.” „Szép kutya.”

Mellőzzük a személyes névmások hasz­nálatát

Nehézséget jelent a babának megérteni, hogy az „én” vagy a „te” attól függően, hogy ki beszél, jelentheti a ma­mát, a papát, a nagymamát vagy önmagát is. A többiekre tehát harmadik személyben érdemes utalni: „mama” vagy „papa”, ma­gára a gyerekre pedig a neve alapján: „Most a papa kicseréli Aranka pelenkáját.”

Emeljük a hangszínt

A legtöbb baba jobban kedveli a magasabb hangot. Való­színűleg ez az oka, hogy a nők a termé­szetesnél is magasabb hangon beszélnek a gyerekükhöz, és hangjuk egy vagy két ok­távval emelkedik, amikor a csecsemőjükhöz szólnak. Próbáljuk megemelni a hang­színünket, amikor a babához beszélünk, és figyeljük meg az erre adott reakciót. (Bizonyos csecsemők jobban kedvelik a mély hangszínt – kísérletezzük ki, hogy gyermekünk melyiket kedveli jobban.)

Gügyögjünk-e a babának vagy sem?

Ha a gügyögés („Ki az én pici tündérkém-mündérkém?”) természetesen jön a szánkra, akkor gügyögjünk, ha nem, akkor jobban tesszük, ha ezt kihagyjuk a babá­val történő társalgásból. Aki tehetségesnek érzi magát a „babanyelv” használatában, az se feledkezzen meg arról, hogy néhány helyes, felnőttesebb nyelvi eszközt is al­kalmazzon, így tud csak tudatossá válni a fejlődő gyerekben, hogy a gügyögés nyelve különbözik helyesen alkalmazott anya­nyelvétől.

Összpontosítsunk a jelenre

Bármiről beszélünk is a babának, egy ideig ne vár­juk el tőle, hogy az értés akár legkisebb jelét is mutassa. Értelmének fejlődése során elsősorban arra kell összpontosítanunk, amit a baba az adott pillanatban lát vagy tapasz­tal. Egy csecsemőnek nincsenek a múltra vonatkozó emlékei, és a jövő fogalmát sem ismeri.

Utánozzuk a babát

A babák szeretik, ha úgy dicsérjük őket, hogy közben utá­nozzuk az általuk kiadott hangokat. Amikor a baba gőgicsél, ugyanazokkal a hangokkal válaszoljunk neki. Az utánzás hamarosan mind a baba, mind pedig a mama számára élvezetes játékká alakul, egyben a gyerek számára alapul szolgál az anyanyelv elsajátításához is. Utánzásunk ugyanakkor növeli a baba önbizalmát is, hiszen észreveszi, hogy az, amit „mond”, fontos az anyjának.

Társítsunk zenét a mondanivalónk­hoz

Mindegy, hogy a mamának jó füle van-e vagy sem, a baba nem tud különb­séget tenni az eltérő dallamok között. Függetlenül attól, hogy mai modern dalt vagy régi iskolai éneket dúdolunk neki, illetve csupán kitalált szöveget társítunk valamilyen ismerős dallammal, minden­képpen tetszeni fog neki. Ha úgy talál­juk, hogy a dalok éneklése még nem időszerű (vagy a szomszédok esetleg til­takoznának), akkor elég, ha csak dudo­rászunk a babának. A legtöbb gyerekdal vagy gyerekvers még az egészen kicsiny csecsemőt is elbűvöli (ha nem jutna eszünkbe egy sem, akkor jó ötleteket kaphatunk például a Lúdanyó meséi című könyvből).

Amennyiben a gyerekversek dúdolását ismert vagy általunk kitalált kézmozdulatokkal is megtoldjuk, még jobban fokozhatjuk a baba örömét. A gye­rek hamarosan tudomásunkra fogja hozni, hogy mely dalocskák a kedvencei, és hogy melyeket szeretné hallani újból és újból.

Olvassunk fel a babának

Bár eleinte a baba számára a hallott szavak semmilyen jelentést nem közvetítenek, mégis érde­mes minél előbb elkezdeni egyszerű, ríme­lő történetek felolvasását. Amikor nem érzünk kedvet a gügyögéshez, és inkább arra vágynánk, hogy valamilyen felnőtte­sebb módszerrel ösztönözzük a baba fej­lődését, osszuk meg vele az irodalom irán­ti szeretetünket úgy, hogy fennhangon olvasunk neki az épp aktuális könyvünk­ből. (De lehet ez akár egy recept vagy va­lamilyen pletykarovat egy magazinból, sőt még politikai hír is.)

A babáé az utolsó szó

A szakadatlan csevegés vagy éneklés hallgatásától egy idő után mindenki elfáradna, nemhogy egy piciny csecsemő. Amikor a baba már nem figyel a szójátékokra, becsukja a sze­mét vagy elfordítja tekintetét, nyűgössé vagy szeszélyessé válik, illetve egyéb módon juttatja kifejezésre, hogy pillanatnyilag telítődött a nyelvleckékkel. Ilyenkor hagy­juk, hogy pihenjen egy kicsit.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.