Babaápolás

Hogyan beszéljünk a babához? (6-7 hónapos)

Ha a baba már a nyelv megértésé­nek küszöbén áll (hat-hét hónapos baba), az, amit mondunk neki, új értelmet kap.

A következőképp segíthet­jük a baba nyelvi képességeinek a fejlődését

Lassuljunk le

Amikor a baba megpróbál minket megérteni, a gyors beszéd csak hátráltatja. A lassabb, tisztább és egysze­rűbb beszéddel lehetőséget adunk neki a szavak felszedésére.

Koncentráljunk egyetlen szóra

Folytas­suk a folyamatos kommentárt, de kezd­jünk hangsúlyozni egyes szavakat és egysze­rű kifejezéseket, amiket a baba mindenna­pi életében gyakran használunk. Etetésnél, amikor azt mondjuk, „a gyümölcslevet a pohárba öntöm”, tartsuk fel a gyümölcsle­vet, és tegyük hozzá, „itt a gyümölcslé” és ez a „pohár”. Mindig tartsunk szünetet, hogy a babának legyen elég ideje felfogni a sza­vainkat, mielőtt továbbmennénk.

Ne használjunk még névmásokat

A név­mások még mindig zavaróak a baba számá­ra, tehát maradjunk az „Ez anya könyve” és „Ez Évike babája” típusú mondatoknál.

Utánozzunk sokat

Most, hogy a baba hangjainak száma növekszik, mulatságos, ha egymást utánozzuk. Egész párbeszédeket lehet pár mássalhangzó és magánhangzó köré építeni. Ha a baba azt mondja, hogy „ba-ba-ba-ba”, válaszoljunk egy élénk „ba-ba-ba-ba”-val. A baba azt válaszolja, hogy „dá-dá-dá-dá”, mire mi rávágunk egy újabb „dá-dá-dá-dá”-t. Ha a baba fogékonynak tűnik, megpróbálhatunk új szótagokkal elő­állni (Például „ga-ga-ga-ga”), és rávenni a babát az utánzásra. Ha azonban a szerepek felcserélődése nem érdekli a babát, cserél­jük vissza a szerepet. Néhány hónap múlva azt tapasztaljuk, hogy a baba már próbálja utánozni a szavainkat – ösztönzés nélkül.

Beszéljünk-beszéljünk

Beszéljünk a ba­bához mindenről – és bármiről -, miköz­ben együtt töltjük a napot. Maradjunk ter­mészetesek a beszédben, de hanghordozá­sunk legyen bababarát (ne keverjük össze a gügyögéssel).

Állítsunk össze egy énekekből és mondókákból álló repertoárt

Lehet, hogy unalmasnak találjuk ugyanazt a mondókát vagy éneket ismételgetni tucatszor minden­nap. A baba azonban nemcsak imádja az ismétlést, hanem tanul is belőle. Nem szá­mít, hogy a Bóbitát, az Öreg néne őzikéjét vagy a saját kreativitásunkat használjuk, a lényeg a következetesség.

Mutogassunk könyveket

A baba még nem áll készen meséket hallgatni, de a ké­peskönyvekben található színes képek és rövid mondókák sok fiatal csecsemő figyel­mét megragadják. Vegyük a fáradságot, hogy egyesével mutassuk meg a tárgyakat, állatokat és embereket. Kezdetben kérdezzük: „hol a kutya?”, és előbb-utóbb a baba meg­lep bennünket azzal, hogy egy kis tömzsi ujjat a kutyára helyez.

Várjuk ki a választ

Bár a baba még nem beszél, elkezdte feldolgozni az információt, és sokszor lesz valami válasza arra, amit mondunk – még ha ez csak egy izgatott visítás is vagy egy barátságtalan morgás.

Adjunk utasításokat

Idővel a baba meg­tanul olyan egyszerű utasításokat követni, mint például „puszild meg a nagymamát” vagy „integess” vagy „add anyának a babát” (tegyük hozzá a „légy szíves” kifejezést, ha azt szeretnénk, hogy ez később a baba szá­mára természetes legyen). De tudni kell, hogy a baba hónapokig nem fogja a kéré­seinket teljesíteni, és amikor elkezdi, nem biztos, hogy mindig és azonnal fogja csinál­ni (lehet, hogy integet, de csak öt perccel azután, hogy a barátunk elment).

Ne mu­tassunk csalódást, ha a baba nem cselekszik

Inkább segítsünk neki, mi magunk csinál­juk meg, amit kértünk (például integes­sünk), és előbb-utóbb rájön a dolog nyit­jára. Amikor ez megtörténik, ne kezeljük a babát betanított papagájnak, és ne akar­juk vele előadatni a legújabb „trükköt”, amikor közönség adódik (bármilyen csá­bító is megmutatni, hogy mit tud a baba).

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.