Hogyan öltöztessük a kisbabát?
A cséphadaró karocskák, a makacsul kunkorodó lábacskák, a fejhez képest mindig szűknek tűnő ruhanyakak emberpróbáló feladattá változtatják egy olyan csemete öltöztetését, aki ráadásul utálja a meztelenséget.
Szerencsére van néhány módszer, amely megkönnyíti a feladatot:
- Vásárláskor fontos szempont, hogy a ruhát könnyű legyen feladni és levenni. A nyaka lehetőleg legyen bő kivágású vagy kikapcsolható. A cipzáras vagy kapcsos fenekű ruha a könnyebb átöltöztetést és pelenkázást szolgálja. Az ujja legyen elég bő. A rugalmas vagy kötött anyagú ruhát általában könnyebb föladni, mint a rugalmatlan, tehát nem táguló anyagból készült darabokat.
- A babát csak akkor kell átöltöztetni, ha valóban szükséges. Ha a sok bukástól rossz a szaga, elég törlőkendővel ledörzsölni a nyomokat, nem muszáj minden buggyantásra tetőtől talpig átöltöztetni. Ilyen balesetek etetés közben és után szoktak előfordulni, és eközben a ruhát egy nagyobb élőkével meg lehet óvni.
- A babát sík felületen, pl. a pelenkázó asztalon, az ágyon, a kiságy matracán kell öltöztetni. Jó, ha közben van mivel szórakoznia.
- Az öltöztetést tekintsük közös szórakozásnak. Könnyed, vidám csevegéssel (pl. élő riport arról, ami éppen történik) igyekezzünk elterelni a figyelmét az öltöztetéssel járó kellemetlenségekről és sérelmekről, hátha így segítőkészebb lesz. A figyelemelterelést az izgalom fokozásával is össze lehet kötni, ha a ruhadarabok fel- és lehúzása közben játékosan tanítgatjuk a babát. Még nagyobb lesz a kacagás, ha minden előadás végére egy cuppanós puszival teszünk pontot (valahányszor egy kezecske, lábacska kibukkan a ruha ujjából vagy szárából, kap egy csókot).
- A ruha nyakát tágítsuk ki, mielőtt megpróbálnánk belebújtatni a gyereket. Fel- és lehúzáskor a ruhát erőltetés nélkül próbáljuk átsegíteni a fején, közben a nyílást húzzuk ki olyan tágra, amennyire csak lehet, és vigyázzunk a baba fülére-orrára. Varázsoljuk át búj ócskává azt a töredék másodpercet, amíg az egész feje a ruha alatt van. („Hol a mama?” – „Itt a mama!”, majd amikor már feléri ésszel, hogy a mama se látja őt: „Hol a Dani?” – „Itt a Dani!”).
- A ruha ujját ne úgy próbáljuk felhúzni a karjára, mint egy csövet, hanem nyúljunk át rajta, és húzzuk ki a kezecskéjét. Ez is jó alkalom a figyelemeltereléssel egybekötött játékos tanulásra. („Hol a Brigi keze?” – „Itt van a keze!”).
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.