• baba

Mi legyen a baba neve?

„Sohasem kedveltem a nevemet. Hogyan legyünk biztosak benne, hogy gyermekünk szeretni fogja majd a nevet, amit mi választunk neki?”

Mit mond egy név? Egy újszülött számá­ra nem sokat. Ha az anyja megeteti, fel­öltözteti, megnyugtatja és elszórakoztat­ja, közben akár Morzsinak is szólongat­hatja, attól sem fog elkeseredni. Később azonban (általában az általános iskola elején) a baráti kör és a külvilág egyre nagyobb szerepet kap a gyermek életében – nos, ilyenkor már kialakulhat benne ellenérzés azzal a névvel szemben, amit a szülei adtak neki.

Bár senki nem tudja garantálni, hogy a srác élete végéig szeret­ni fogja a nevét, az óvatos és átgondolt választás csökkentheti a későbbi konflik­tusok valószínűségét. Íme, néhány tanács, amire érdemes figyelni, amikor nevet választunk gyermekünknek:

Tippek névválasztáshoz:

• Csakis olyan név jöhet szóba, amely hangzása, szóképe és jelentése alapján tetszik a szülőknek. Kérdezzük meg ön­magunktól: „Szeretném, ha engem így hívnának?”
• Válasszunk jelentőségteljes nevet – pél­dául egy szeretett családtagét, egy híres történelmi vagy bibliai személyét vagy egy kedvelt regényhősét. Az ilyen név a va­lahová tartozás érzetét kelti a gyerekben, általa egy nagycsalád vagy a világ részének fogja tekinteni magát.
• Keressünk olyan nevet, amely illik az új jövevényre. Ha kislányunk olyan tö­rékeny, mint egy virágszirom, nevezzük Flórának (ami „virágot” jelent). Ha kis­fiunk majd kicsattan az élettől, nevezzük Bálintnak (ami azt jelenti: „erős, egész­séges”). Válasszunk olyan nevet, amely beleillik spirituális világképünkbe, vagy olyan értéket hordoz, amit át szeretnénk adni gyermekünknek. Ilyen, mondjuk, a Ráhel („isten báránya”) vagy a Krisztián („keresztény”).
• A névválasztás tükrözze a gyermek megszületéséhez fűződő ér­zelmeinket: ajándékozzuk meg, mond­juk, a Dorottya vagy a Márton névvel (mindkettő annyit tesz: „isten ajándéka”). A megfelelő név jó fogódzó lesz, hogy a gyerek különlegesnek érezze magát, bár ennek megtalálásához esetleg el kell ha­lasztani a döntést a születés utánra.
• Hogy fog a név csengeni mások fülé­ben? Nincs-e olyan rejtett jelentése vagy hangzása, ami kellemetlen lehet a gyerek számára, és később tréfák, piszkálódás cél­pontjává teheti? Ha, mondjuk, a „Vég” vezetéknevet viseljük, nem túl jó ötlet a „Béla” utónevet ragasztani újszülött kis­fiúnkra. Kérdés az is, hogy az illető nevet hogyan szokás becézni, nem könnyű-e kiforgatni, nem lehet-e gyerekes csúf­nevet faragni belőle. Ha a kiszemelt név nagyon furcsa, gondolkozzunk el, nem lesz-e túl nehéz a gyereknek később az­zal élnie.
• Második utónév. Mindenesetre eleve válasszunk egy má­sodik utónevet is, így ha a gyerek nem ked­veli az első nevét, használhatja a másikat.
• Gondolkozzunk egyszerűen kimond­ható és leírható néven. Nemcsak az isko­lában, hanem az életben is teher lehet egy nagyon különös név, amire a taná­rok mindig rákérdeznek, vagy amiről később senki se tudja, hogyan kell leír­ni. Másrészről némely gyerek (és felnőtt) szereti extravagáns nevét, amellyel kilóg a tömegből.
• Tanácsos kerülni a divatos vagy poli­tikai színezetű neveket. Ne terheljük a gyereket az év divatnevével (egy olyan filmsztár vagy politikus nevével, aki azok­ban a hetekben minden magazin borító­ján szerepel). A híres névrokon könnyen bizonyulhat múló felvillanásnak vagy rossz emléknek, a név pedig ósdinak fog hangzani, vagy kellemetlen megvilágí­tásba helyezheti a gyermeket.
• Használjunk teljes nevet, ne pedig be­cenevet (legyen a gyerek Gergely, és nem Gergő, Katalin, és nem Kata). Amíg a gyerek kicsi, a családtagjai úgy becézik, ahogy akarják (és ahogy az érintett hagyja), de később, amikor eléri a fel­nőttkort, legyen lehetősége hivatalosabb névre váltani.
• Egyedi név. Ha nem akarjuk, hogy gyerekünk a hat Anna vagy hét László egyike legyen az osztályban, ne a legátlagosabb nevek­ből válasszunk. Sok webhelyen lehet találni felvilágosítást a menő nevekről, érdemes ott megnézni a népszerűségi lis­ták állását. De elég figyelni a játszótéren, már onnan is megtudhatjuk, milyen ne­veket kedvelnek épp a szülők.
• Vegyük figyelembe a családi érzelme­ket, de ne engedjük, hogy ezek uralják választásunkat. Ha a nagyszülők tovább akarnak örökíteni egy olyan utónevet, amely a családban elterjedt, mi azon­ban – akár csak érzelmi alapon is – nem szeretjük, legyen az a gyerekünk máso­dik utóneve. Vagy válasszuk a név egy másik alakját (mint, mondjuk, András és Endre). Esetleg keressünk egy ugyan­olyan jelentésű, de más hangalakú ne­vet. Végül pedig mind­egy, milyen nevet választunk, a szülők és a nagyszülők mindenképp szeretni fogják a gyereket – még ha kezdetben idegenkednek is a nevétől.
• Figyeljünk rá, hogy a vezeték- és utó­névnek meglegyen a maga összhangja és ritmusa. Általános szabály: a rövid veze­téknévhez hosszú utónév illik (mondjuk, Kis Friderika) és fordítva (mondjuk, Ba­lázsfalvi Pál).

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.