Babaápolás

Tévézés – engedjük a gyermekünknek?

“Van némi bűntudatom, mert amíg főzök, be szoktam kapcsolni valamilyen rajzfilmet Láthatólag imádja, de attól tartok, rá fog szokni a tévére.”

Ettől a szakemberek többsége szerint valóban tartani kell

A Nielsen Media Research nézettségvizsgálatai szerint a 2-12 éves gyerekek heti átlagban 25 órát nézik a televíziót. Mire leérett­ségiznek, a tévére pocsékolt idő elérheti a 15 000 órát, tehát 4000 órával többet, mint amit az iskolában töltenek. Ad­digra 18 000 gyilkosságon kívül meg­számlálhatatlan egyéb bűncselekményt látnak a rablástól a testi és nemi erősza­kon át a bombázásig, és több szexet, mint el tudnánk képzelni. Mindemel­lett védtelen célpontjai 350 000 rek­lámnak, amelyek kétes értékű árukat akarnak nekik (és rajtuk keresztül a csa­ládnak) eladni.

A gyerekek a mértéktelen tévéztetéstől egyéb károkat is szenvednek

Könnyen elhíznak, rosszabbul tanulnak. Kommunikációs nehézségeik lesznek, mert nem beszélgetnek eleget a család­ban (főleg ha étkezés közben is szól a tévé, vagy a gyerekszobában is van készü­lék). Talán az a legveszélyesebb, hogy torz, pontatlan kép alakul ki bennük a világ­ról, és a gyakorlati életben elfogadha­tatlan viselkedési, erkölcsi normákat, esz­méket sajátítanak el.

Gyereknek gyerekműsor?

A gyerekműsorok természetesen még mindig jobbak, mint a felnőtteknek szánt műsorok. Bár jelentős részük továbbra sem méltó a kis közönséghez, a műsor­figyelő intézmények jóvoltából sokat javultak. A legifjabbaknak készülő műso­rok többsége jó minőségű, szórakoztatva tanító termék.

A show-műsorok több­sége nemcsak számokat, betűket próbál oktatni, hanem olyan erényeket is, mint a jószívűség, az együttműködés, az önura­lom, a népek közötti tolerancia, a kör­nyezetvédelem, a másokkal szembeni kedvesség. Az interaktív elemeket is tartalmazó műsorok a tévézés passzív jelle­gének enyhítését szolgálják.

A televízió hatása a babára

A televíziózás csecsemőkre és tipegőkorúakra gyakorolt hatását még nem vizsgálták, elsősorban a feladat nehézsége miatt (hiszen az ilyen korú gyerekek még alig beszélnek, és nehéz megállapítani, mit szednek fel egy műsorból, ha egyál­talán felszednek). Abból azonban, amit tudni lehet, a szakértők többsége egyet­ért, hogy az egyéves gyereknek a legjobb műsor se tesz jót, ezért kétéves kor alatt nem ajánlják a televíziózást.

Az ilyen kis­gyerekeknek sokkal többet használ a szü­lővel, gondozóval tartott személyes kap­csolat, az agyi működés kialakulásához nélkülözhetetlen, a gyerek szociális, érzel­mi, szellemi fejlődését tápláló párbeszéd. A televízióból is lehet tanulni, de nem pó­tolhatja a gyakorlati tapasztalatot, amely ebben a korban a tanulás legalapvetőbb módszere.

A gyereket azért sem ajánlatos a tévé elé ültetni, mert könnyen rossz szo­kásává válhat!

Ez a veszély inkább a szülőt fenyegeti, semmint a gyereket (hisz az ő figyelmét ebben a korban még oly sok minden le tudja kötni). Sok hajszolt szülő bébiszitternek használja a tévét (mert leköti és egy helyben tartja a gye­reket, amíg anyja vagy apja vacsorát csi­nál, megnézi az e-mailt vagy telefonál). Néha előfordulhat, hogy nincs más meg­oldás, de rendszert nem szabad csinálni belőle. Az öt percből, „csak amíg gyor­san elmosogatok”, könnyen lesz húsz, majd harminc…

Ráadásul szakemberek véleménye szerint a gyereknek jobb, ha tévézés közben mellette van a szülő, hogy kérdéseivel, egy-egy kép megmu­tatásával, a témák megbeszélésével tanul­ságosabbá, interaktívvá tegye, erre pedig nincs lehetőség, ha csak úgy ráhagyják a gyereket a tévére.

Egyes családok egyszerűen lehetet­lennek tartják a kétéves kor kivárását (különösen ha a gyereknek nagyobb testvérei vannak). Függetlenül attól, hogy mikor válik a televízió a gyerek életének részévé, eleve igyekezzünk szigorú szabá­lyokat felállítani. Kezdetnek több mint elegendő egyetlen értékes, nem keres­kedelmi műsor. A saját kedvünkért ne tartsuk bekapcsolva a készüléket, amikor a gyerek ébren van, főleg ne étkezési idő­ben, amikor a családot elvonja a beszélge­téstől. Hacsak lehet, nézzük vele együtt, magyarázzuk el, mit lát a képernyőn, mintha képeskönyvet lapozgatnánk.

A televízió ne legyen a gyerek egyet­len audiovizuális szórakozása:

Időnként hallgasson zenét is magnóról, CD-ről: a tévével ellentétben ehhez a képzelő­erejét is kell használnia, tehát fejleszti a kreativitását, s ha muzikális, önkifejezés gyanánt táncolhat, énekelhet is rá.

Végül még egy ellenérv:

Most a leg­könnyebb korlátozni a tévézést. Talán az első két év az egyetlen időszak, amikor a tévé miatt nem kell veszekedni a gye­rekkel. Mire eléri a bölcsődés kort – és olyan gyerekek közé kerül, akiknek ott­hon megengedik a tévézést -, a média­béke kora örökre odalesz.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.