A csontvelő-transzplantáció korai szövődményei
Akut graft versus host (GVH) reakció
Ez a szövődmény felelős a legjelentősebb mértékben a transzplantációs morbiditásért (megbetegedésért) és mortalitásért (halálozásért). Az allogén transzplantációk 50-70%-ában fordul elő és 10-20%-ban letális (halálos) kimenetelű. Egypetéjű ikertestvérek esetében gyakorlatilag nem jelentkezik, súlyossága idegen donoros transzplantáció esetén kifejezettebb, mint családi donor esetén. A HLA-kompatibilitás mértéke meghatározza kialakulását. Patogenezise jól ismert, ha a transzplantátumban csökkentik a T-lymphocyták számát, lefolyása enyhébb lehet. A T-lymphocyták számának mérséklése azonban csökkenti a csontvelő megtapadási esélyét.
Mit támadhat meg?
Az akut GVH-reakció célszervei a bőr, a máj és a bélcsatorna. Az akut GVH-reakció gyógyszeresen bizonyos mértékig befolyásolható, megelőzésére és kezelésére methotrexatot, cyclosporint és kortikoszteroidokat használnak. A betegség az önmagát korlátozó kórfolyamatok közé tartozik. Nagyon gyakran kapcsolódik hozzá más súlyos transzplantációs szövődmény. A korlátozott mértékű GVH-reakció a csontvelői malignitások (rosszindulatú daganatok) esetén előnyös lehet. Nagy statisztikák eredményei alapján a GVH-reakció elmaradása növeli az alapbetegség kiújulásának esélyeit.
Krónikus graft versus host betegség
A krónikus GVH-betegség a csontvelő-transzplantáció kapcsán kialakuló és tartósan fennálló immundiszreguláció. Az eredményesen transzplantáltak között hat hónappal a beavatkozás után 30-40%-ban jelenik meg. Gyermekek között ritkább. A betegség autoimmun kórfolyamatok képében okoz tüneteket. A szisztémás és szervi lokalizációt mutató autóimmun betegségek (vasculitis, SLE, Sjögren-szindróma, uveitis stb.) változatos formában jelennek meg. Ennek megfelelően kezelésükre szteroidot és immunszuppresszív hatású szereket használnak.
A csontvelő-transzplantáció késői szövődményei
A csontvelő-transzplantáció során alkalmazott kezelések késői szövődmények forrásai lehetnek. A leggyakoribbak a különböző endokrin rendellenességek, és ezek közül is kiemelkedik a sugárkezelés mellékhatásaként létrejövő növekedéselmaradás. Nem ritka a hipogonadizmus, a késői szexuális érés, katarakta, vesefunkció-zavarok előfordulása. A transzplantáció eddig nem ismert mértékben, de fokozza a szekunder malignitások kialakulását.
Az allogén csontvelő-átültetésen átesett betegek életben maradásának esélyei
A csontvelő-átültetés prognózisa gyermekkorban jobb, mint felnőttkorban. A megelőzőleg nem transzfundált aplasztikus anémiások hosszú távú túlélése eléri a 80%-ot. De még megelőző transzfúziók alkalmazása esetén is a betegek több mint 60%-a gyógyul. Hasonlóan sikeresek az immundeficienciákban (elsősorban súlyos kombinált immunhiányban) elvégzett transzplantációk. A csontvelői malignitások esetén elvégzett átültetések prognózisát jelentősen befolyásolja a beteg transzplantáció előtti állapota. Ismételt recidívák után elvégzett beavatkozások eredményei rosszabbak. Magas malignitású akut limfoid leukémia első remissziójában elvégzett csontvelő-átültetés után a gyógyulási esély elérheti az 50%-ot.
- Csontvelő betegségek
- Transzplantációs hisztokompatibilitás
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Autológ csontvelő-és perifériás őssejtátültetés
Elsősorban a gyermekkori daganatos betegségek, leukémiák, lymphomák kezelésében alkalmazott eljárás. A perifériás őssejtátültetések száma a 90-es évek elejétől robbanásszerűen növekszik. Az autológ őssejtátültetés koncepciója leukémiák és daganatos betegségek esetén hasonló. Bizonyított tény, hogy a citosztatikumok adagjának a csontvelőt már súlyosan károsító növelése a szokványos dózisokra rezisztens tumorsejtek elpusztítására is alkalmas. A nagy dózisok myeloablativ hatását azzal küszöbölik ki, hogy a csontvelőt a citosztatikus kezelés előtt leveszik és megfelelő körülmények között tárolják a visszaadásig.
Mi az a „purgálás”?
A csontvelő a visszaadás és tárolás előtt úgynevezett purgáláson eshet át, melynek lényege a csontvelőben kis számban előforduló kóros sejtek eltávolítása. Ez történhet negatív vagy pozitív szelekció révén. Negatív szelekció esetén a kóros sejteket az ellenük termelt monoklonális antitestek segítségével távolítják el. Pozitív szelekció alkalmával a csontvelőt felépítő egészséges csontvelői őssejteket különítik el a többi sejttől. A tumorsejtmentes őssejt-populáció mindkét esetben képes a csontvelő ismételt felépítésére.
Léteznek más eljárások is?
Új eljárás a CD34 szelekció, melynek segítségével csontvelőből vagy perifériás vérből ki lehet válogatni a CD34-receptort hordozó sejteket. Ennek azért nagy a jelentősége, mert ez az eljárás megtisztíthatja az átültetett szövetet (graftot) a daganatsejtektől. Ugyanis, ha a tumorsejtek nem hordoznak CD34-receptort, a szelekció eltávolítja őket. A CD34-szelekció lényege, hogy antitesttel és ezen lévő vasrészecskével kapcsoljuk össze a csontvelőt felépítő őssejteket. Egy olyan oszlopon végigvíve a preparátumot, melyen egy elektromágnes van, az elektromágnes fenntartja a CD34-pozitív antitesttel és a vasrészecskével kötődő sejteket, míg a többi sejtek végighaladva az oszlopon, elválnak az őssejtektől. Nagyon eredményesen alkalmazható ez az eljárás például gyermekkori neuroblastomák autológ transzplantációja esetén, mivel a neuro-blastomasejtek CD34-negatívak.
Az autológ őssejtátültetés technikai kivitelezése
Alkalmazott módszerek
A -197°C-ra történő lehűtés krioprezervációs laboratóriumban, meghatározott program alapján történik. A beteg tumort eltávolító kezelése az őssejtek mélyhűtéses tárolása után kezdődik el. A tumoreltávolító megakemoterápia daganatspecifikusabb, mint az allogén csontvelő-átültetés esetén alkalmazott kondicionáló kezelés. A tumoreltávolító kezelés időtartama 6-8 nap között változik. Majd egy nap szünet után a mononukleáris sejtpreparátumot hirtelen felmelegítve, közvetlenül intravénásán juttatják be a betegbe. Optimális esetben a beteg a 9. és 25. nap között eléri az 1000/ul feletti fehérvérsejtszámot és az 500/ul feletti abszolút granulocytaszámot.
Mi lehet a következménye?
Az autológ őssejtátültetés eredményes lehet hagyományos módszerekkel már nem kezelhető akut myeloid leukémia, Hodgkin- és non-Hodgkin-lymphoma, neuroblastoma, Ewing-szarkóma terápiájában. A poszttranszplantációs periódus kevesebb szövődménnyel jár, mint allogén átültetés esetén. Ez a beavatkozás hátránya is, mivel kikapcsolódik a graft versus host reakció daganatsejt-szanáló hatása. A módszer széleskörű alkalmazási lehetősége és a benne rejlő, feltárás alatt lévő adottságok (pl. génterápia) reményt nyújtanak a recidiváló vérképző szervi malignitások és metasztatizáló, előrehaladott rosszindulatú daganatok gyógyításához.
Kapcsolódó cikkek
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.