Mit kell tudni a kézsebészeti betegségekről?
A korszerű kézsebészet a sebészet legfiatalabb, önálló diszciplínává vált területe. Kialakulása a 60-as évekre tehető. Speciális felkészültséget, megfelelő műszerezettséget, varróanyagokat, kifinomult műtéti technikát, folyamatos kutatómunkát, speciális szemléletet és orvosi elkötelezettséget igényel.
Magyar sikerek a kézsebészetben
A XX. század második felében fellendülő iparosodással, a sport tömegméretű terjedésével, a hobbitevékenységhez nyert technikákkal, a háztartásban használt gépek egyre fejlettebb voltával egyidejűleg megszaporodtak a kéz sérülései. A kézsérülések aránya az összes sérülés között megközelíti a 30%-ot. Ebben is meghatározó a munkaképes korosztály, különösen a fizikai dolgozók aránya.
Hogyan látják el a kézsérüléseket?
A kéz sérüléseinek ellátása jellegzetesen helyreállító tevékenység. A kéznek ugyanis kettős, egymástól szinte elválaszthatatlan fontos funkciója van. A mozgásról és érzékelésről van szó. Lévén a kéz munkaeszköz, a két funkció egyidejű megléte biztosítja mindazt, amit a kéztől elvárunk.
A mozgás biztosítja a manipulációs készséget, ami azonban a kéz „látóképessége”, azaz az érzékelés nélkül nem képes ellátni funkcióját. Gondoljunk a vakokra, akik kezükkel „látnak”. Érthető tehát az a kézsebészeti alapelv, mely szerint elsődleges a kéz érzékszervi funkciójának helyreállítása, másodlagos a mozgásképesség megteremtése.
Fontos a megfelelő kezelés!
A korszerű ellátás alapfeltétele a pontos, mindenre kiterjedő diagnosztika. A kéz anatómiai sajátosságaiból adódóan a képletek sérüléseinek megállapítása legpontosabban közvetlenül a sérülést követően történhet. Különösen áll ez az egyidejű többszörös sérülésekre.
Ennek alapján készíthető el az a terv, mely szerint – egy műtét vagy műtéti sorozat segítségével – a legjobb eredménnyel gyógyítható a sérült. A vizsgálódás mindig két irányban történik. Külön informálódunk a meglévő, illetve hiányzó mozgásokról és külön dokumentáljuk a tenyéri és háti felszínek meglévő és hiányzó érzésfunkcióit. Mindezekből közvetlen adatokat nyerünk a kéz anatómiai képleteinek épségéről.
Milyen lépésekben történik a vizsgálódás?
A tévedés lehetőségét leginkább azzal kerülhetjük el, ha a vizsgálat során előre meghatározott protokollt követünk, megfelelő sorrendben alkalmazva a kéz vizsgálatának következő módszereit.
- Köhögés és köpettel járó köhögés okai
- Rekedtség okai
- A járás zavara: sántítás és ataxia
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A vizsgálatot a kórelőzménnyel kezdjük. Érdeklődünk a sérült kora, foglalkozása felől.
Mindezek alapján következtethetünk a sérülés súlyosságára, és megtervezhetjük az ellátás menetét. Avatott szem a sérült kéz megtekintésével számos információt nyerhet. A duzzanat, esetleges bevérzés, a bőr sérülésének típusa, nagysága, a deformitás egyes struktúrák sérülésére hívhatja fel a figyelmet. – Tapintással a kóros mozgathatóság, csontélek észlelése a csonttörésekről győzhet meg. Emellett felkeltheti gyanúnkat, és további vizsgálatra ösztönözhet érzőideg sérülés irányába.
Mozgásvizsgálattal az ízületek, inak, esetleg izmok, valamint idegek állapotáról győződhetünk meg. A tenyéri felszín érzésvizsgálata idegsérülés felismerését segítheti elő. – Röntgenfelvétel készítése csaknem minden esetben kötelező, hiszen a kéz csont-, és ízületeinek esetleges sérüléseiről ezek a felvételek adnak pontos információt. Rutinszerűen kétirányú felvételt készítünk, bizonyos gyanú esetén kiegészítő felvételeket.
Az ellátás lehetőségeiről
A sérülés után elvégzett alapos vizsgálat, a sérült képletek pontos meghatározása után következik a sérült kéz ellátása. Az egyértelmű diagnózissal egyidejűleg a kézsebésznek meg kell alkotnia az ellátás, valamint a további kezelés tervét. A kezelési terv elkészítése alkalmával az alábbi kérdésekre kell választ adni:
Mikor lássuk el a sérültet?
Bizonyos esetekben (főleg a sérülés típusa miatt) rákényszerülünk úgynevezett késői (másodlagos) ellátásra, ami a sebgyógyulás utáni végleges ellátást jelenti. A modern kézsebészet célja ma minden esetben az, hogy a sérült 6 órán belül végleges, teljes ellátásban részesüljön. Ezt azonban a körülmények kellő mérlegelése kell, hogy eldöntse – erőszakolni nem szabad.
Hogyan lássuk el a sérültet?
A kézsebészetben – az anatómiai képletek sokasága, miatt – előírás a műtétek úgynevezett vértelenségben történő végzése. Ez megfelelő tájékozódást biztosít, így lehetővé teszi az úgynevezett arteficiális (műtét során ejtett sérülés) sérülések elkerülését. A műtét speciális technikát kíván, mely a sérült képletek további sértése nélkül teszi lehetővé ellátásukat (atraumatikus technika).
Az autraumatikus technikát ezen túl a nem nagy-számú, de egészen speciális műszerkészlet biztosítja. A vértelenségben végzett beavatkozás végén nagyon fontos a vérzés csillapítás a vértelenség megszüntetése után, valamint a vékony drainek (vért, váladékot elvezető csövek) alkalmazása a felesleges szövetnedvek eltávolításához.
Dönteni kell az érzéstelenítés módjáról!
A leggyakrabban alkalmazott módszer az úgynevezett vezetéses érzéstelenítés: például a hónaljárokba adott megfelelő érzéstelenítőszer, az úgynevezett axillaris érzéstelenítés. Ez biztosítja a műtét és a vértelenítés műtét utáni fájdalmatlanságát.
A beteg műtét alatt ébren van, ami kommunikációs lehetőséget biztosít. – Alkalmanként altatásban is végezhetünk kézműtétet. Ez főleg akkor indokolt, ha a tervezett műtét a 2-2,5 órát meghaladja, vagy valamilyen ok miatt a hónalji érzéstelenítés nem végezhető el. Az érzéstelenítés külön szakma, a döntést az aneszteziológus orvos a beteggel együtt hozza meg.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.