Egészségmegőrzés

Mik a szorongás legjellemzőbb tünetei?

A depresszió mellett a másik olyan nagy tünet a szorongás, amely a be­tegségeket általában kíséri. Bármilyen testi betegségünk van, az kihat a hangulatunkra és szorongással tölthet el bennünket.

Mik a szorongás legjellemzőbb tünetei?

A szorongással, mint elsődleges tünettel jellemezhetőek a szorongásos zavarok:

  • Pánikzavar (rohamokban megjelenő szorongás);
  • a generalizált szoron­gásos zavar (általános aggodalmaskodás);
  • fóbiák (kóros, irracionális félelmek);
  • a szociális fóbia (társas helyzetben fellépő szorongás, gátoltság, félénkség);
  • a kényszerbetegség (kényszerszerűen előtörő gondolatok vagy cselekvések, más néven obszesszív-kompulzív, azaz kényszeres-rögeszmés zavar, OCD);
  • és a poszttraumás stressz zavar (durva, gyakran életveszélyes stresszhelyzetek heves szorongásokkal járó következményei) sorolják.

Ezek együttes gyakorisága meghaladja a 10%-ot, tehát a depresszióhoz hasonlóan népegészségügyi jelentőségű csoportról van szó. Sok szorongá­sos zavar rejtetten marad, akár évtizedekig is szenvedhet valaki kezeletlen pánikzavarban, közlekedési fóbiában, szociális fóbiában. Ez adja a szoron­gásos zavarok egyik különös jellegzetességét.

Honnan ismerhetjük fel?

Felismerésük tehát a mai orvostudomány egyik kihívásának tekinthető. Ennek költségvonzatát, társadalmi kihatásait, az életminőséget rontó szerepét könnyű átlátni. Az egyik szempont a kényszerpályán keringő betegek ellátása: sokszor nem derül ki, hogy a testi bajoknak álcázott panaszok igazi háttere a hangu­lat zavara vagy a szorongás. Ezek a betegek csupán a felszínt jelentő testi tüneteiknek megfelelően részesülnek ellátásban, s nem kapnak adekvát szorongáscsökkentő kezelést.

A szorongás alapvető élettani védőfunkció

Ha nem figyelmeztetne a veszélyhelyzetekre, a túlélés lehetetlen volna. Ha viszont gyakran riaszt, akkor felesleges készenléti állapotot hoz létre, ez pedig energiapazar­lás. E riasztórendszernek vannak biológiai és pszichológiai területei is.

A szorongás szabályozásában szereplő biológiai mechanizmusok között genetikai tényezők és az ingerületátvivő anyagok anyagcseréjének vál­tozásai egyaránt lényegesek. Az utóbbiak között pánikzavarban különös jelentősége van a gamma-aminovajsavnak (GABA), amely a legfontosabb gátló neurotranszmitter.

Pánikzavarban például kimutatták a GABA-receptorok zavarát. A szorongásoldásban leghatékonyabb gyógyszerek családja, a benzodiazepinek GABA-receptorokhoz kötődve fejtik ki hatá­sukat. Az ingerületátvivő anyagok közül szerepe van még a szerotoninnak és a noradrenalinnak is.

Mik alakíthatják ki a szorongást?

A biológiai vonatkozású megfigyelések között meg kell említeni azt is, hogy a pánikrohamok provokálásában különböző anyagok hatásosak, így például a koffein is. Ezt a pánikbetegek is felfedezik, mert a kávéivás szorongást kelt bennük. A biológiai okok mellett a pszichológiai tényezők is igen lényegesek.

Gyakran tanulási mechanizmusokkal magyarázhatjuk a fóbiák, kényszerek kialakulását. Egyszerű példa: ha valakit megharap a kutya, utána kóros félelmet, fóbiát érezhet kutyákkal szemben. Termé­szetesen nem ennyire egyszerű a fóbiák kialakulása, de a tanulás szerepe lényeges lehet. A félelem tárgyának továbbá szimbolikus jelentése is van.

Fóbiáink

Egy példa: a közlekedési fóbiák mögött gyakori az elcsábulástól való fé­lelem, azaz attól való félelem, hogy ha egyedül jár-kel a beteg, kontrollá­latlan, tiltott kapcsolatok kialakításába bonyolódna. Az elvágyódás pedig a házasság kötelekében tiltott lévén, a lélek számára egyszerűbb, ha egy tünet „védi meg” a beteget. Ennek a látszólag légből kapott magyarázat­nak a terápiában fontos szerepe lehet: a szimbolikus gondolkodási szint, a tudattalanul működő mozgatórugók felismerése a pszichoterápia fontos feladata.

Mik a pánikzavar legjellegzetesebb tünetei?

A tüneteket tekintve a pánikzavarnak három lényeges jellegzetessége van. Az első a percekig tartó heves szorongásos roham, a pánikroham: heves vegetatív tüne­tekkel, gyakran halálfélelemmel járó szorongás.

Másodszor: ez elkerülő viselkedé­sekhez vezet, a beteg kerüli a szorongás miatt veszélyesnek vélt helyzeteket, pél­dául nem mer egyedül közlekedni.

Harmadszor: mindezek mellett elővételezési (anticipációs) szorongás jelentkezik, ami az újabb rohamoktól való félelmet jelenti. A generalizált szorongásra a csaknem állandó, aggódásnak megfelelő szorongás jellemző, a fóbiára egy-egy körülírt helyzetre vonatkozó félelem. Az igen gyakori agorafóbia például nyílt tereken való közlekedési félelmet jelent (ez a tériszony).

Mit jelenet a szociális fóbia?

A fóbiák között speciális szerepe van az emberektől, társas helyzetektől való tartóz­kodásnak, félelemnek: ez a szociális fóbia. Gyakran vezet öngyógyító megoldások­hoz, leginkább alkoholizmushoz. A kényszerbetegségre a beteg által is kórosnak tartott, kényszerszerűen feltörő kellemetlen gondolatok (obszessziók, rögeszmék) és ezek által indított kényszercselekvések (kompulziók) jellemzők. Egy példa: a tisz­tasági kényszer órákig tartó mosakodásokkal járhat.

Ezek kóros voltával a beteg is tisztában van.

Kezelhető a fóbia?

A kezelésben a biológiai (gyógyszeres) terápiáknak és a pszichoterápiáknak egyaránt létjogosult­ságuk van. Az előbbiek terén a különböző szorongásoldók említendők – esetükben azonban ügyelni kell a hozzászokás veszélyére is. Ezek mellett az antidepresszívumoknak is kifejezett, tartós szorongáscsökkentő ha­tásuk van, ezért a szorongásos zavarok hosszú távú kezelésében fontos szereppel bírnak.

A pszichoterápiák terén az egyéni terápiák részben a szorongás mélylélektani okainak felderítését célozzák, részben tanulási módszerekkel, szorongásleküzdő stratégiákkal élnek (ez utóbbiak a vi­selkedésterápiák). A család- vagy párterápia a kapcsolati tényezőknek a szorongásokban játszott szerepét igyekszik kideríteni és alternatívákat kínálni. A csoportterápiák között a készség- és kommunikációfejlesztő tréningeket, az úgynevezett viselkedésterápiás módszereket említhetjük sok egyéb lehetőség mellett.

Hogyan kerülhető el a szociális fóbia?

A megelőzés tekintetében arra természetesen nem törekedhetünk, hogy a szoron­gást, ezt a humánspecifikus védő funkciót kiiktassuk. Inkább a megbirkózó me­chanizmusok fejlesztését kell szorgalmazni, s ebben az iskolai személyiségfejlesztő megoldásoknak már komoly szerepük lehet. A szorongás hasonló a stresszhez, nem lehet elkerülni, de megtanulhatunk bánni vele. Fontos azt is megemlítenünk, hogy a szorongáskeltésnek össztársadalmi, politikai hagyományai is vannak: a dik­tatúrák ezen alapulnak.

Jegyezzük meg! A határozott, magabiztos (úgynevezett asszertív) viselkedés fejlesztését ma már tréningek célozzák – gondoljunk a közszereplőkre, ők kényte­lenek megtanulni oldottan kommunikálni nagy tömeg előtt is. Ez a készség tanul­ható, fejleszthető.

Milyen jelek utalhatnak a betegségre?

A szorongásos zavarok korai felismerése azért fontos, mert gyakran rejtettek. Évek eltelhetnek, amíg a szenvedő beteg orvoshoz jut. A szorongás érdekes módon „előnyös” is lehet a családban, mert valamilyen kóros egyensúlyt tarthat fenn például a házastársi kapcsolatban. Ha a férj például féltékeny, akkor a feleség közlekedési fóbiája stabilizálja a kapcsolatot: nem kell iz­gulni a feleség vélt hűtlenkedése miatt.

E tudattalan mozgatórugóknak az elemzése a pszichoterápia fontos feladata. A korai felismerésben lényeges a lakosság egészségtudatosságának növelése, a zavarok felismerése. Ebben különböző szűrővizsgálatok, tesztek is segíthetnek. Veszélyeztetett csopor­tokban, például intenzív stresszhelyzetet átéltek között ezeket a zavarokat szűrni szükséges (például túszdrámák, katasztrófahelyzetek után szükség van pszichológiai beavatkozásokra is).

A zavarok szűrése és felismerése azért is fontos, mert sok szorongásos zavart álcáz a másodlagos alkoholiz­mus. Az alkoholizmus mögött fel kell ismernünk a rejtett szorongásokat.

Jegyezzük meg! A szorongásos zavarokban szenvedők korai kezelése lényeges, mert az élet­minőséget a szorongás súlyosan korlátozhatja. A további szövődmények (a tünetek kiterjedése, másodlagos pszichés zavarok, mint például szenve­délybetegségek) elkerülése szempontjából ez igen fontos feladat.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.