Egészségmegőrzés

Mit kell tudnunk az evészavarokról? (Bulímia)

A táplálékfelvétel, azaz az evés zavarainak két klasszikus formáját ismer­jük, de a hazai népesség legalább egyharmadát érintő elhízás is itt említen­dő. A két fő forma egyike a kóros lesoványodással járó anorexia (vagy teljes nevén anorexia nervosa, mely ideges étvágyhiányt jelent szó szerint), a másik pedig a túlevési rohamokkal és önhánytatással jellemezhető bulimia (farkaséhség).

Kiknél jelentkezhet leginkább?

E zavarok az utóbbi két évtizedben a pszichiátriai zavarok megkülönböztetett figyelmet érdemlő formáivá váltak, egyrészt mert gya­koriak (a súlyosabb formák a fiatal felnőtt nők 1-4%-át érintik), másrészt az anorexia halálozása magas: e fiatal betegek 8%-a tíz éven belül meghal. Sok az enyhébb tünetekkel járó részleges evészavar is.

Elsősorban fiatal nők betegségei (leginkább diákokban észlelhetjük), a férfiak mintegy tíz­szer ritkábban betegszenek meg. Ennek leginkább társadalmi-kulturális okai lehetnek, mert a nőket kifejezett kulturális nyomás éri a karcsúság­ ideál jegyében. Férfiakban inkább az atlétaideál dívik. Az evészavarok igen gyakran rejtve maradnak, mert a betegek nem tartják magukat betegnek, nem fordulnak orvoshoz.

Az anorexiát nehéz palástolni, a nagyarányú le-fogyás felkelti a családtagok figyelmét, de a bulimiások igen gyakran titok­ban hódolnak kóros szenvedélyüknek – néha még a szülő vagy a házastárs sem tudja, hogy túlevések, önhánytatások fordulnak elő.

Mit kell tudni a bulémiáról?

A bulimia általában normális testsúllyal jár, de kövérséggel és sovány­sággal (anorexiával is) egyaránt társulhat. A kövér bulimiások általában hashajtóznak.

Jegyezzük meg! Bulimiában néha más viselkedészavarok is előfordulnak: indulatkitörések, öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek, önsebzések, alkoholizálás, lopkodás stb.

Mivel az önhánytatások során a gyomorsav a fogzománc belső felszínét erősen rongálja, nemritkán fogorvos állapítja meg a zavart az önhánytatás eltitkolásakor is. Az anorexiások személyi­sége is megváltozik, az addig készséges és „jól nevelt” lány dacos, indula­tos, akaratos lesz, a családban az evés körüli csetepaték mindennaposakká válnak. Egyébként mindkét evészavar típus gyakran jár depresszióval vagy kényszerbetegséggel, de más szorongásos zavarral is.

Milyen tünetekre kell fokozottan odafigyelni bulémia gyanúja esetén?

Az evészavarok kritériumai Anorexia

  • Félelem az elhízástól soványság esetén is – röviden súlyfóbia.
  • Testképzavar: a beteg kövérnek látja magát extrém lefogyás után is.
  • Legalább 15%-os súlyhiány súlyvesztés (közelítésül: a normális testsúly a test­magasság 100 fölötti cm-einek száma mínusz 10% – azaz egy 170 cm-es lány­nak legalább 63 kg-osnak kell lennie).
  • Nőknél a menstruáció elmaradása.

Bulémia estén:

  • Túlevési epizódok, falásrohamok.
  • A hízás elkerülésére különböző manipulációk: leggyakrabban önhánytatás, vagy túlzott hashajtóhasználat, extrém testedzés, koplalás.
  • A súlyosabb formák esetében hetente legalább két falásroham van.
  • Állandó aggodalmaskodás a testsúlyra és alakra vonatkozóan.

Eredetüket tekintve az evészavarok komplex betegségek, amelyek kiala­kulásában többféle tényezőnek van szerepe. Vannak hajlamosító fakto­rok (például gyermekkori kövérség, a családban előforduló hasonló za­varok, vagy a fentebb említett karcsúságideál szerepe), vannak továbbá kiváltó tényezők (például családi feszültségek: az apa alkoholizálása, vá­lási fenyegetettség stb., vagy a szexualitás kudarcai, szexuális zaklatás), végül betegségfenntartó tényezőkről is beszélünk, amelyek stabilizálják a kialakult zavart (ilyenek például az alultápláltság biológiai következ­ményei).

Mit kell tudni az evészavarok kezeléséről?

Az evészavarok kezelésében az első és sokszor egyáltalán nem könnyű lépés a betegek megtalálása, a rejtett zavarban szenvedők felkutatása. Nagy szerepe lehet ebben a nőgyógyászoknak, akikhez menstruációs za­var miatt fordulnak, vagy a fogorvosoknak. A következő lépés a betegek motiválása, annak elfogadtatása, hogy kezelésre van szükség.

Ez a család feladata, hiszen a beteg – a kórképek lényegéből fakadóan – nem képes reálisan megítélni állapota súlyos, sokszor életveszélyes voltát. Az eny­hébb zavarok kezelése járóbeteg-ellátás formájában is sikeres lehet, de ha a fogyás igen nagymértékű, vagy naponta több falásroham-önhánytatás fordul elő, akkor a további kockázatok elkerülése céljából a kórházi felvétel szükséges.

Mitől függ a betegség kialakulása?

A megelőzés nagyban függ a kulturális hatásoktól. A tömegtájékoztatásban jelen lévő karcsúságideál, a divat hatásai figyelembe veendők – például Nagy-Britanniá­ban rendelet szabályozza a túlságosan sovány tv-személyiségek szerepeltetésének tiltását.

A kezelésben gyógyszereknek és a pszichoterápiáknak egyaránt szerepük van. Az előbbiek között a depresszióellenes gyógyszerek emelendők ki, ezek is főleg bulimiában, s megfelelő pszichoterápiás ellátás mellett alkal­mazva. A pszichoterápiákat tekintve több módszer lehet alkalmas a tüne­tek megfékezésére. Kiemelendő a családterápia, mert az evéssel kapcsola­tos tünetek igen gyakran a családon belüli dac, indulatok kifejeződései. Ez különösen anorexiára érvényes. Igen lényeges a tünetek „jelentésének”, tudattalan céljának megfejtése.

Milyen kezelés javasolt?

A viselkedés- és kognitív terápiák viselke­désváltoztatással, az evéssel kapcsolatos szokások, gondolatok korrekci­ójával dolgoznak hatékonyan. Sokszor a csoportterápiák is eredménnyel járnak. Bulimiában a hipnózis is hasznos lehet, mert a bulimiások foko­zottabban fogékonyak erre a megváltozott tudatállapottal működő mód­szerre – ami nem csoda, hiszen tüneteik, túlevéseik is némileg “transzál­lapotban” zajlanak le. Bulimiások számára önsegítő csoportok is vannak, vagy önsegítő kézikönyvek is megtalálhatók.

Honnan ismerhető fel az evészavar? Ki a felelős?

A korai felismerésben nagy szerepük van a pedagógusoknak és a házi­orvosoknak. Mivel az evészavarok leggyakrabban diákok között fordul­nak elő, a tanárok ez irányú ismereteit növelni kellene. Sokszor előfordul, hogy extrém sovány lányok még egyetemre is járnak, és senki nem próbál segíteni az oktatók közül. Vannak tesztek is, amelyek a kóros evési szoká­sokat igyekeznek feltérképezni.

Az anorexiát tekintve mindennél többet mond a testsúly, ami igen egyszerűen ellenőrizhető. Vannak olyan orvosi társszakmák, ahol különösen gyakran találkozik az orvos evészavarban szenvedő beteggel. Ilyen a nőgyógyászat: a vérzészavarok mögött gyak­ran evészavar áll. A másik a fogászat: fiatal lányok fogzománc-károsodása mögött gyakran a hányások miatti gyomorsavhatás áll. A belgyógyászok is gyakran találkoznak emésztési zavarként jelentkező evészavarokkal, s az utóbbit nehéz felismerniük.

Amire mindenképpen figyelnünk kell, ha már felismertük a betegséget!

A szövődmények megelőzése érdekében a kezelés minél korábban törté­nő elkezdése az első lépés. A másik fontos lépés a kezelés befejezése után következő hosszú követés. Érdemes évekig követni a betegek sorsát, mert az anorexia gyakran átalakul bulimiába, illetve egyéb pszichiátriai zavar – legtöbbször depresszió – is felléphet.

Mivel a depresszió gyakorisága evészavarban szenvedők között az egész élet folyamán eléri a 80%-ot is egyes adatok szerint, lényeges kérdés a depresszió szűrése, szükség esetén kezelése is. Az evészavarok nem csupán orvosi-egészségügyi kérdésként jelentkeznek, hanem a divatok, a társadalomban elfogadott karcsúsági normák által erőteljesen befolyásolt területről van szó.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.