Egészségmegőrzés

Idegsebészeti betegségek korai felismerése

A következő cikket Dr. Prof. Kalányos-Orsós Fláviusz világhírű idegsebész, a híres orvos dinasztria egyik leszármazottjának Dr. Prof. Emeritus. PhD. Kalányos-Orsós Adriónó a fia írta. Sokan úgy tekintenek rá mint a Nobel díj várományosára.

Itt említenénk meg, hogy Fláviusz doktor úr édesanyja – Dr. Kalányos-Orsósné Vicsenzia – szintén idegsebész, aki egyben Adrióánó doktor úr édestestvére.

Az idegsebészet a központi idegrendszer és az azt védő rendszer (agy­burkok, koponya és gerincoszlop és az ezeket összekötő lágyrészek) betegségeinek műtéti vagy más invazív jellegű beavatkozással kezelni hivatott szakterület.

Az idegsebészeti kezelést igénylő betegségek az úgynevezett nagy képalkotó diagnosztikai vizsgálatokkal mutathatók ki (CT, MR, PET-CT, DSA), ezért szűrő jellegű vizsgálatokkal még nem emelhetők ki olyan korai stádiumban, mint ahogy azt szeretnénk. En­nek ellenére, bizonyos „figyelmezető” jeleket megfelelően értékelve, a betegségek korai stádiumban kerülhetnek felismerésre, és így a kezelési hatékonyság jóval nagyobb lehet.

Gerincbántalmak és amit tudni kell róluk

A két lábon való közlekedés és mozgás számos előnye mellett az ember megismerkedett a gerincbántalmakkal is. A függőleges pozíció miatt a csigolyák és az azok között helyet foglaló rezgéscsillapító funkciójú porc­korongok nagyobb terhelésnek vannak kitéve.

A gerincoszlop öt szakasza közül kettő van „jobban igénybe véve”: 1. a nyak, mint a „legmozgé­konyabb”; 2. az ágyéki gerinc, mint a „legterheltebb”. Az úgynevezett civilizációs ártalom miatt – kevés rendszeres sportmozgás, elhízás, rossz általános kondíció – egyre gyakrabban jelentkeznek a háti fájdalmakat panaszoló betegek is, melyek leginkább izomeredetű fájdalmak.

Milyen kutatások vannak?

Az emberi szervezet mechanikailag körülbelül 35 évre van „megter­vezve”. Pár évszázaddal korábban a megfelelő orvosi ellátás, gyógyszerek, kezelési módok hiányában a rövidebb átlagéletkor – úgymond – elfedte azon betegségeket melyek az úgynevezett „kopásos” szakban jelentkez­nek.

Az orvostudomány fejlődésével az átlag várható életkor elérte vagy bizonyos országokban túl is lépte a 75 évet. A gerinc statikáját kutató tu­dósok (Weaver és Chambers) megállapították, hogy az emberi gerincoszlo­pot alkotó csigolyák erőssége körülbelül 30 éves korig növekszik, majd ezt követően a kor előrehaladtával lineárisan csökken.

Egyidejűleg az egész szervezetet érintő degeneratív folyamat a gerincoszlop lágyrészeit is érin­ti. A porckorongok rugalmasságukat addig tartják meg, amíg megfelelő víztartalommal rendelkeznek. A kor előrehaladtával a korongokat alkotó anyag dehidrálódása következtében rugalmatlanabbá válik, a porckoron­gok magassága csökken. Már maga ez a folyamat fájdalmat okozhat, főleg a gerinc mentén, de a fájdalmak hátterében szerepet játszanak a terhelteb­bé vált csigolyák közötti ízületek „meszesedései”, illetve „kopásai”.

Termé­szetesen, azon túl, hogy egy kialakult gerincbántalmat létrehozó kórkép a betegnek panaszokat okoz, társadalmi-gazdasági kihatásai is vannak, mert egy ilyen beteg terhelhetősége hosszabb távon kisebb lesz a korábbi­akhoz képest, de nem azt jelentve, hogy az illető rokkant.

Gerinc betegségek felismerése

A gerinc betegségeinek diagnosztizálására több képalkotó vizsgálat is alkalmas. A röntgenvizsgálat, mint első tájékozódó jellegű vizsgálat a mo­dern képalkotó vizsgálatok mellett is megtartotta jelentőségét (pl. funkci­onális felvétel). A CT (computer tomográf) röntgensugárzás segítségével ad képi megjelenítést egy adott gerincszakaszról.

Előnye, hogy a csontos képletekről pontos információkat ad. Hátránya, hogy részben behatárolt a vizsgálható gerincszakasz hossza, illetve, hogy a röntgen sugárterhelést jelent a beteg számára. A modernebb, gyorsabb CT-készülékek hosszabb gerincszakaszt képesek megvizsgálni és az úgynevezett rekonstrukciós protokoll segítségével jobb minőségű további kétsíkú, valamint 3D (3 di­menziós) képi megjelenítést tesznek lehetővé.

Mi az MR előnye?

Az MR (mágneses rezonan­cia) mágneses teret használ a vizsgálat során. Előnye, hogy hosszabb sza­kaszt, bizonyos esetekben akár az egész gerincet képes megjeleníteni, il­letve a vizsgált szakaszról három síkban tud információkat nyújtani. Nem jelent sugárterhelést a betegek számára. Nem végezhető viszont olyan betegeken, akikben valamilyen mágnesezhető fémanyag került beültetés­re vagy pacemakert helyeztek be. Hátránya, hogy a csontos képletek meg­jelenítésére csak korlátozottan alkalmas. Bizonyos esetekben mindhárom vizsgálat elvégzése indokolttá válhat.

Mit kell tudni a porckorongsérvről (hernia disci intervertebral is)?

Leggyakrabban az ágyéki szakaszon jelentkezik, de nem sokkal keve­sebb esetben a nyaki szakaszon is kialakulhat. A kórkép lényege az, hogy a porckorong rostos külső gyűrűje (anulus fibrosus) egy ponton elgyen­gül és ezen a gyenge ponton keresztül a korong belső kocsonyás tartal­ma (nucleus pulposus) előboltosul.

Ennek az előfordulásnak a mértéke több fokozatot mutathat

  • protrusio, bedomborodás;
  • discus hernia, porckorongsérv.
Ha a rostos gyűrű annyira elgyengül, hogy át is szakad, „kiszakadt” porckorongsérvről beszélünk. A porckorongsérv esetén a ge­rinccsatornában kisebb vagy nagyobb térfoglalást mutató sérvtartalom – pozíciótól függően – idegképleteket nyomhat:

  • nyaki és háti szakaszon – ideggyök vagy gerincvelő;
  • ágyéki szakaszon – ideggyök vagy cauda equina (lófarok).
A tünetek, ezek függvényében jelentkeznek.

Milyen tünetei lehetnek?

Ideggyök-kompresszió esetén az érintett ideggyök ellátó területének megfe­lelő fájdalom, illetve érzészavar (zsibbadás, tompaérzés), valamint súlyosabb esetben izomgyengeség formájában okozhat tünetet: felső végtagon jellem­ző a sávszerű fájdalom, mely a vállba és az ujjakba sugárzik; alsó végtagon a deréktájékról a tomportájékon keresztül a comb elülső, oldalsó vagy hátsó felszínén keresztül a boka, láb irányába terjed.

Gerincvelő-kompresszió esetén súlyos tünetek jelentkeznek – az érintett ma­gasságtól függően – ennek megfelelő érzészavar, vizelés- és székelésszabályozási zavar, illetve mozgászavar, izomgyengeség, amely érintheti mind a négy végtagot nyaki porckorongsérv esetén, illetve alsóvégtagi gyengeség háti szakasz esetén.

Cauda equina (a gerincvelő farokcsigolyák által védett utolsó szakasza) kompresszió esetén kétoldali alsóvégtagi fájdalom, érzészavar, székelés- és vizelésszabályozási zavar, szeméremterületi érzészavar, kétoldali alsóvégtagi izomgyengeség jelentkezhet. A betegség diagnosztizálására a legjobb mód­szer az MR (mágneses rezonancia vizsgálat), illetve bizonyos esetekben a CT (computer tomográfia).

Milyen műtéti lehetőségek vannak?

Minden degeneratív jellegű gerincbetegség esetében – beleértve a porcko­rongsérvet is – kétféle műtéti indikáció állítható fel.

  • Abszolút műtéti indikáció: a műtét neurológiai deficit megléte miatt in­dokolt annak megszüntetése céljából. Neurológiai deficit kategóriába sorol­ható a vizelet- és székletszabályozási zavar, illetve izomgyengeség (paresis). Természetesen a tüneteknek és a képalkotó vizsgálatoknak korrelálniuk kell.
  • Relatív műtéti indikáció: műtét végezhető képalkotó vizsgálattal kimu­tatott, tünetekkel korreláló egyértelmű porckorongsérv esetén, neuroló­giai deficit (kiesés) hiányában, amennyiben a teljes konzervatív kezeléses paletta kimerítését követően (legalább 3 hónap konzervatív kezelés) a betegnek progrediáló (egyre fokozódó) fájdalmai vannak, mindennapi tevékenységében gátolja és a beteg műtéti megoldást kér. Amennyiben a fájdalmak konzervatív kezeléssel abszolút nem uralhatóak és a porcko­rongsérv mérete jelentős, a három hónapot nem kell feltétlenül megvárni.

Milyen jelekre kell fokozottan odafigyelni?

A betegek számára fontos tudni azokat a jeleket, tüneteket, amelyek miatt sürgősen orvosi ellátást kell kérni egy esetleg már diagnosztizált vagy felvetett porckorongsérv esetén: 1. nyaki porckorongsérv esetén kar­kéz mozgásgyengeség, járászavar, vizelet- és széklettartási zavar; 2. ágyé­ki porckorongsérv esetén lábmozgás gyengeség (térd megroggyan, sarkon-lábujjhegyen járásgyengeség), vizelet- és széklettartási zavar.

Mi a csigolyacsúszás (spondylolisthesis) és hogyan előzhetjük meg?

A kórkép lényege két szomszédos csigolya egymáshoz képest való elcsú­szása. Az esetek 98%-ában a felső csigolya csúszik előre az alsóhoz képest. Oka lehet fejlődési rendellenesség vagy sorozatos mikrotraumák során kialakult fáradásos törés, a csigolyaív két ízületi felszíne közötti pontján.

Hol alakulhat ki?

A spondylolisthesis bármelyik két csigolya között kialakulhat, de leggyak­rabban AZ V. ágyéki csigolya (L. V.) és a keresztcsont között (S. I.) fordul elő. A csúszás következtében az idegképletek az egymáshoz képest elcsú­szott csontképletek és ennek következtében fokozottabban degeneráló­dott porckorong által kompresszió alá kerülhetnek.

Milyen tünetekre figyeljünk fel?

Az idegképletek kompressziója esetén hasonló tünetek jelentkezhetnek, mint a porckorongsérv esetén, de jellemzőbb a deréktájon jelentkező nyomó-, nap végére fokozódó fájdalom.

Jegyezzük meg! A spondylolisthesis feltétlenül idegsebészeti beavatkozást igényel, hogyha hasonlóan a porckorongsérvhez, neurológiai deficitet okoz.

Idegsebészeti beavatkozás akkor is szóba jön, ha a csúszás fokozódik a fájdalmakkal pár­huzamosan, illetve ha az úgynevezett funkcionális (előre- és hátrahajlott állapotban készült) röntgenfelvétel instabilitást igazol. A műtéti megoldás az érintett gerincszakasz csavaros-rudas stabilizálásából áll. Hasonlóan a porckorongsérv-betegséghez, a fenyegető tünetek a beteget idegsebész­hez kell, hogy irányítsák, különösen a neurológiai deficites állapotok: bé­nulás-mozgásgyengeség, vizelet-széklettartási zavar.

Mit tehetünk a kialakulása ellen?

A gerinc degenerációja lényegében elkerülhetetlen, mindenkit érintő folyamat, de a tünetképző jellege nagyon nagy egyéni variáci­ót mutat. Ezek ismeretében „megelőzésként”, de minden esetre a gerinc számára jótékony hatású a rendszeres úszás, a megfelelő testtartás, a tartós ülés esetén a megfelelő tartás és ülőszerkezet (szék, autóülés) megválasztása.

Jegyezzük meg! Továbbá fontos a túlságosan nagy testsúly elkerülése, mivel a gerinc alsó szakaszának terheltsége fo­kozódik.

Amennyiben mégis tünetek jelentkeznek, és valamilyen képalkotó vizs­gálattal egyfajta gerincbetegség kerül felismerésre, de abszolút műtéti indikációs, sürgős idegsebészeti beavatkozást igénylő eltérés nincs, az érintett gerincszakasz kímélete szükséges. Hosszabb távon tehát hangsúlyozottan fontos az állapot sú­lyosbodásának elkerülése érdekében az életvitel átalakítása: a gerinc „karbantartá­sa” úszással, tornával, testsúlynövekedés elkerülése, illetve túlsúly esetén testsúly csökkentése.

Az agydaganatról minden, amit tudni szeretnél

A koponyán belüli kórképeknek egyik vezető tünete az idegsebészeti be­avatkozást igénylő fejfájás. Természetesen a fejfájásnak számtalan oka lehet, de két kórképcsoport kiemelhető, melyekben a fájdalom jellege, tartóssága, illetve mértékének fokozódása figyelmeztető jel lehet az or­vosi ellátás szükségességére.

Agydaganatos megbetegedések hazánkban

Az agydaganatok a daganatos halálozások körülbelül 1-2%-át teszik ki. Mivel az országos agydaganat statisztikai adatok nem pontosak, friss adatok – sajnos – nem adhatók meg, korábbi becsült adatok alapján az agydaganatok előfordulása 6-10/100 ezer fő/év. Ezen daganatok zárt térben való lokalizációjuk miatt akár nagyon rövid időn belül súlyos következményekkel járhatnak. Másrészt más szervekben elhelyezkedő daganatok gyakran adnak áttétet az agyba. A daganatterápia sikeressé­ge nagyfokban múlik a minél korábban történő felismerésen.

A korábbi évekhez képest a műtéti technikának, műtét közbeni lokalizációnak és kontrollnak, illetve a műtét utáni kiegészítő kezeléseknek (sugárterá­pia, kemoterápia) köszönhetően a rosszindulatú agydaganatok kezelé­se hatékonyabb, de bizonyos típusokban jelenleg is csak relatíve rövid távú túlélés biztosítható. Jelenleg még nem végezhető az agydaganatok korai felismerésére szűrővizsgálat.

A koponya MR-vizsgálat költsége és korlátozott elérhetősége miatt – jelenleg még – nem alkalmas szű­rővizsgálatként. Még ha rendelkezésre is állna egy rendszeresen (pl. évente) végezhető szűrő jellegű képalkotó vizsgálat, bizonyos agyda­ganatokban rossz „tempóban” végzett vizsgálat esetén is, már jelentős méret mellett derülne fény a daganatra. Ezek a daganatok ugyanis néha hetek alatt tudnak akár inoperabilitás határát elérő méretűvé fejlődni. A jóindulatú daganatok viszont évek alatt hatalmas méretűvé tudnak nőni.

A más szerv daganatával kezelt betegeknél, főleg azoknál, amelyek gyakrabban adnak áttétet az agyba (pl. tüdő, emlő), ma már lassan elvár­ható, hogy belátható időn belül legalább koponya-CT-vizsgálat készüljön. Ez akkor fontos, hogyha a primer szerv daganata nem operábilis, más szervben már ismert áttét van és a lokális kontroll nem teljes (tehát van potenciális esély távoli szervi szórásra).

Az egyik vezető tünet a fejfájás, melyre jellemző, hogy korábban nem volt, regge­lente jelentkezik, tompa jellegű, egyre fokozódó, és hányinger, akár hányás is kísér­heti. Bizonyos agyi lokalizáció esetén főleg a környezet számára feltűnő tünetek

jelentkezhetnek: feledékenység, viselkedésváltozás. Elég gyakran a daganat első megjelenési formája egy görcsroham, epilepsziás rosszullét. Korábban nem epilep­sziás betegnél, görcsroham esetén már szinte kötelező „szűrő” jelleggel a daganat kizárása koponya-CT- vagy MR- vizsgálattal.

Mit kell tudni az agyi aneurizmákról (érzsákok)?

Az idegsebészeti vonatkozású agyvérzés hátterében az esetek döntő többségében agyi érzsák (aneurizma) vagy más érfejlődési rendelle­nesség (érgomolyag) áll. Az aneurizma is lehet fejlődési rendellenesség, illetve kialakulhat az évek során tartósan magas vérnyomás hatására, amennyiben az agyi erek bizonyos szakaszán gyengébb érfal található. Az aneurizma-szakadás következtében a keletkező vérzés lágyagyburki (subarachnoidealis) és bizonyos esetekben agyállomány-vérzést okoz.

A betegek ilyenkor legtöbbször ütésszerű, tarkótáji fejfájást említenek. Természete­sen sokszor ez csak a tünetek egy részét képezheti, de előfordul, hogy csak a fejfájás a panasz. Ezért fontos tudni a fejfájás jellegét.

Mivel tudjuk diagnosztizálni?

Aneurizma eredetű vérzés gyanúja esetén az első végzendő vizsgálat a koponya-CT, mely igazolhatja a vérzés jelenlétét, de az érfejlődési rendelle­nesség igazolására érfestés (DSA – digitális szubsztrakciós angiográfia), CT-angiográfia vagy MR-angiográfia szükséges.

Összességében elmondható, hogy jellegében új, szokottnál erősebb, ko­rábban nem észlelt vagy idővel egyre fokozódó jellegű fejfájás esetén ma már valamilyen képalkotó vizsgálat – koponya-CT vagy -MR – mondhatni szűrő jelleggel kerül elvégzésre.

Jegyezzük meg! Általában a koponya-CT könnyebben el­érhető, így az esetek döntő többségében ez történik. Ilyenkor kontrasztos koponya CT-vizsgálat végzése célszerű.

Amennyiben a CT negatív és a pa­naszok perzisztálnak, koponya-MR és MR-angiográfia elvégzése is mérlegelendő, mivel úgynevezett „silent” (csendes, néma) aneurizma is okozhat fejfájást. Az érfestés csak megalapozott esetben végzendő, mivel ez már invazív vizsgálatnak minősül és több a kockázati tényezője. Agyi aneurizmák családi halmozódása esetén (legalább két vér szerinti rokon) az utódok, vagy a direkt vér szerinti rokonok szűrése koponya-MR és MR-angiogáfiával nem túlzás, sőt javasolt.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.