Véralvadásgátlás speciális helyzetekben
Lehet, hogy hosszú évekig kell szednem véralvadásgátlót?
Bizony szükség lehet rá.
Vannak azonban bizonyos szabályok:
- Az infarktus után csak egy évig kell aszpirintés clopidogreltegyüttesen alkalmazni, utána a clopidogreltaz orvos bizonyos esetekben elhagyhatja.
- Ha az infarktust stent beültetésével gyógyítottuk, az egy évig szedett clopidogrelés aszpirin különösen fontos, kötelező. Egy év elteltével attól függ a tartós kezelés, hogy az orvos gyógyszert kibocsátó, vagy gyógyszerkibocsátás nélküli stentet ültetett-e be.
- A gyógyszert kibocsátó stentek esetén akár további évekig is szükséges lehet a kombinált aszpirin és clopidogrel alkalmazása. Még nem tudjuk pontosan, hány évig. Azért nem tudhatjuk, mert ez a technológia olyan új, hogy még nem állnak rendelkezésre 4-5 évnél régebbi, tömegesen hozzáférhető tapasztalatok.
Vannak-e egymással kölcsönhatásai a különböző gyógyszereknek?
Igen vannak. Az egyik legsúlyosabb kezelési probléma, hogy sem a betegek, sok esetben sem orvosaik nem ismerik a kumarintípusú alvadásgátlók gyógyszerkölcsönhatásait. Ehhez tudnunk kell, hogy e gyógyszerek beszedett adagjának 96%-a fehérjékhez kötődik, és csak kb. 4% jut be a májba, hogy hatását kifejtse.
Képzeljük el, hogy más gyógyszerek leggyakrabban az ízületi fájdalmakra adott fájdalomcsillapítók – is pont ugyanoda kötődnek, de erősebben és ezért leszorítják a kumarinokata fehérjekötésből. Elég, ha csak másik 4%-ot leszorítanak, máris duplájára nő a májra jutó hányad, ami már komoly vérzéseket eredményezhet. Ezért mind a betegnek, mind az orvosnak ezzel a kérdéssel kapcsolatban kötelességei vannak:
Az orvos kötelességei:
- Ismernie kell a gyógyszerkölcsönhatásokat.
- Ennek alapján kell felállítania a kezelési tervet.
- Az esetleg közbejövő problémákat mind az eset, mind a gyógyszerelés ismeretében kell kezelni.
A beteg kötelességei:
- Nem szabad gyógyszert elfogadni idegentől! „Itt ez a tabletta, nekem bevált!”. Ezt soha ne tegyük!
- Az ún. „házipatika”: az orvos beleegyezése nélkül a már korábban szedett gyógyszerek mellé újat soha ne szedjen!
- Ha bármilyen „sürgősség” állna fenn, haladéktalanul jelentkezzen INR-ellenőrzésre és tájékoztassa az orvosát!
Ihatnak-e alkoholt a véralvadásgátló kezelés alatt álló betegek?
Fogyaszthatók-e a divatos táplálék-kiegészítők, gyógyteák, egyéb gyógyhatású termékek?
Pontos kölcsönhatás-mérések ezekkel az anyagokkal nem történtek, ezért e kérdésről keveset tudunk. Az biztos azonban, hogy az egyébként normális táplálkozású, beállított beteget le kell beszéljük a polivitamin-készítmények használatától, mert azokban is van – változó mennyiségű – K-vitamin. Ha azonban minden nap ugyanannyit szednek be, emellett is be lehet őket állítani, csak több kumarint igényelnek. A gyógynövényekben viszont előfordulhat kumarin, vagy hasonló hatású alkaloida, ezért ezekkel óvatosan kell bánni. Ezek: áfonya-, árnika-, macskagyökér-, gyömbér-, fokhagyma-, ging-ko-, juharszirup, coenzime QlO-tartalmú készítmények.
Milyen problémák fordulhatnak elő a véralvadásgátlás során?
Az alábbi, csak felsorolásként közölt problémákat azért említjük meg, hogy tudjuk: az élet mindig okozhat változásokat, nem követi a tankönyveket. Ezért minden ilyen esetben fel kell keresni a kezelőorvost, vagy a tapasztalt szakembert!
Ilyen zavarok lehetnek:
- kumarin-túlérzékenység, vagy ellenkezőleg kumarin-rezisztencia,
- nem várt terhesség,
- baleset,
- májbetegség,
- trópusi betegség,
- immunbetegségek,
- súlyos vírusfertőzések,
- gyulladásos bélbetegségek,
- a gyógyszerlebontó enzimek zavara stb.
Felvet-e speciális problémákat az öregkor?
Igen. Egyrészt 70 év felett igen sok egyéb betegség miatt kényszerülhet a beteg gyógyszerszedésre, másfelől változnak – csökkennek – a funkciók, mind mentálisan, mind fizikailag (pl. gyakoribbak a vérnyomás ingadozások). Önmagában a kor nem képezi ellenjavallatát az alvadásgátló kezelésnek, de az ellenőrzésnek mindenképpen szorosabbá kell válnia. A beteggel együtt lakó hozzátartozó győződjön meg arról, hogy a beteg bevette-e gyógyszereit, mit „tanácsolt” még neki az orvos (lásd előbb) és jár-e kontrollra.
Mit kell tenni kisebb beavatkozások (pl. foghúzás, kisebb varratbehelyzés) esetén az antikoaguláns kezelésben részesülő betegnek?
Ez egy „örökzöld” probléma, mert a fogászatban vannak vérzést alig, vagy egyáltalán nem okozó beavatkozások (pl. egy laza fog kihúzása, fogkőeltávolítás) és vannak komoly vérzésveszéllyel járó kezelések. Ezért a beavatkozás tervezett mértékét mindig tisztáznia kell a betegnek. Tervezze meg fogorvosával a beavatkozás pontos idejét, időtartamát, veszélyeit és ezeket mindenképpen közölje azzal az orvossal, aki az alvadásgátló kezelésben részesíti.
A vérzéses beavatkozás előtt 1-2 nappal elég abbahagyni az alvadásgátló szedését, míg warfarin esetében pár napos K-vitamin-adás szükséges, hogy a műtét napján a beteg INR-értéke 1,0 körül legyen (sok óvatos fogorvos ezt elvárja).
A beavatkozás utáni naptól újra fel lehet építeni alacsony dózissal kezdve az alvadásgátló kezelést. Mindenképpen gyakoribb, szorosabb INR-ellenőrzés szükséges. A beteg legfontosabb kötelessége mindkét orvos teljes körű tájékoztatása és az ellenőrző vizsgálatok betartása. Olyan esetekben (pl. ha mechanikus műbillentyűje van a betegnek), ha ritka és speciális helyzetek fordulhatnak elő, nem szabad az általánosságokban bízni, hanem a beavatkozás előkészítését szakintézet végezze!
Mi a teendő, ha az alvadásgátló kezelésben részesülő betegnél kis műtétet kell végezni?
Tervezett műtét esetén kezelési tervet kell készíteni a kezelőorvosnak: mivel a kezelés elhagyása fokozza a tromboembóliás veszélyeztetettséget, a kumarinelhagyásával egy időben a műtétig szükséges időt át kell hidalni LMWH-kezeléssel.
Mivel vannak olyan műtéti beavatkozások, amelyek esetében a vérzés veszélye rendkívül alacsony és ezeket a műtétet végző orvosoknak ismerniük kell, minden műtéti típusra már előírás vonatkozik. (Pl. Amerikában a szürkehályogműtét esetén nem hagyják abba kumarin-kezelést, míg máshol igen.) Az üvegszálas optikával végzett gyomor- és bélvizsgálatok szintén elvégezhetők a gyógyszer elhagyása nélkül (ha viszont az orvos talál pl. egy polipot, azt vérzésveszély nélkül akkor nem távolíthatja el: ezért inkább a beavatkozás előtt elhagyják a gyógyszert).
Hasonlóan járnak el a legtöbb fogászati beavatkozás esetében. A kis tűbiopsziás eljárások ilyenek, de az orvosnak tudnia kell, mikor végezhet el egy beavakozást kumarin-kezelés alatt, mikor kell előtte elhagyni a kezelést. Ezért az alvadásgátlást végző orvosnak és a tervezett beavatkozást végző orvosnak minden esetben konzultálnia kell.
Mit kell tenni, ha az alvadásgátló kezelésben részesített betegnek tervezett, nagy műtétre van szüksége?
Ezekben az esetekben már napokkal előbb abba kell hagyni az alvadásgátló kezelést és a műtétig terjedő időtartamot LMWH-k valamelyikének adásával hidaljuk át. Ennek eldöntése az orvos feladata. Az áthidalást már a kórházban célszerű végezni. A műtét után pár napig még adni kell az LMWH-t, de már másnap-harmadnap el lehet kezdeni újra a kumarinnal végzett alvadásgátló kezelést. Ezt sokan később kezdik, mert megvárják, hogy a seb nem fertőződött-e be.
Ez a most vázlatosan ismertetett procedúra kizárólagosan a hozzávetőleges tájékoztatást szolgálja, pontos részleteket mind a sebésznek, mind az aneszteziológusnak, mind a kezelőorvosnak ismernie kell és aszerint kell eljárniuk. Ma már munkájukat nemzetközi vezérfonalak (ún. guideline-ok) segítik, míg itthon az ezt a szakmát tömörítő tudományos társaság, a Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság dolgozta ki azokat az irányelveket, amiket ma már a hivatalos egészségügyi hatóságok szigorúan betartatnak, illetve mellőzésüket büntetik.
Vannak-eaz orvosi szempontokon kívüli, egyéb figyelembe veendő szempontok a tartós alvadásgátló kezelés alkalmazásakor?
Igen, sajnos vannak. Igen sok függ a beteg kooperációs készségétől, intelligenciájától, sok esetben tanultságától. Aki nem figyel minimálisan sem a diétára, nem vallja be, hogy alkoholizál, nem jelenik meg az ellenőrzéseken, egyáltalán nem törődik betegségével, az olyan nagy rizikónak teszi ki magát, aminek a felelősségét a kezelőorvos már nem vállalhatja fel!
Ilyen esetekben szinte biztosan bekövetkeznek a szövődmények, súlyos mellékhatások, amelyeknek a menedzselését igen nehéz, vagy lehetetlen végezni.
Ez nem azt jelenti azonban, hogy az elmebetegségben szenvedő betegek ne részesülhetnének alvadásgátló kezelésben: ha jó a gyógyszerszedési megbízhatóságuk, pszichiáterük kézben tartja őket, beszedik a pszichiátriai gyógyszereket, teljesen úgy lehet kezelni őket, mint nem elmebeteg embertársaikat. Ehhez azonban már az összes résztvevő szakma becsületes és szoros együttműködése szükséges.
Melyek a tartós alvadásgátló kezelés ellenjavallatai?
Ezek általában a gyógyszerek mellett található betegtájékoztatókban le vannak írva. Mivel otthon folytatott kezelésről van szó, ezért szükséges, hogy a betegek is ismerjék ezeket: ismeretük harmonikussá teszi az orvos-beteg együttműködést, nem keletkeznek hamis elvárások a betegek részéről és az orvosok is biztonságosabban nyúlnak a kezeléshez, vagy vetik azt el.
Általános szabály, hogy nem lehet alvadásgátló kezelést folytatni abban az esetben, ha a várható vérzés kockázata, kezelésének bonyolultsága meghaladja az alvadásgátlás várható előnyét (pl. nagy trombózis rizikója lehet egy frissen gyomorvérzett, vagy agyműtött betegnek, mégsem lehet adni alvadás-gátlót az elvérzés, agyvérzés stb. magas veszélye miatt).
Ellenjavallatok:
- a vérzékenység bármely formája,
- befolyásolhatatlan magasvérnyomás-betegség,
- súlyos vese- vagy májkárosodás,
- a szemen belüli vérzések,
- vérző gyomor-, nyombélfekély, rekeszsérv,
- továbbá, ha a kórelőzményben 3-6 hónapon belül agyvérzés, koponyasérülés szerepel.
- A terhesek kumarinokozta embriókárosodását már az előbbiekben említettük.
Mi történik, ha az alvadásában gátolt beteget baleset éri vagy sürgősséggel kell egy műtétet elvégezni?
Az operáló baleseti vagy sebészeti intézet hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy a kumarin-kezelést milyen gyógyszerrel, plazmakészítménnyel vagy plazmával függeszti fel.
Hogyan függ össze a pitvarfibrilláció és az embóliaveszély?
A pitvarremegés sok esetben valóban hajlamosít agyembóliára. A pitvar csücskében, az úgynevezett fülesében a ritmuszavar következtében a vér megalvadhat és a létrejött véralvadékot a szív kilökheti az erekbe. Nemcsak agyembóliát, hanem bármilyen embóliát képes okozni ez a ritmuszavar. Létrejöhet végtagembólia, veseembólia is.
Az embólia azt jelenti, hogy a szívben, esetleg a nagyerekben képződött vérrögöt a véráramlat továbbsodorja magával. A sodrás végül valamilyen kisebb kaliberű érbe sodorja a vérrögöt, amiben elakad és elzárja a véráram útját. Ilyenkor véráramlási zavarok lépnek fel az adott ér ellátási területén.
Mi növeli az embólia kockázatát a pitvarfibrilláló betegnél?
Nem minden pitvarfibrilláló beteg kap embóliát. Ehhez olyan hajlamosító tényezők is szükségesek, melyek fennállása esetén következik be embólia. Ha nem áll fenn egyik ilyen rizikótényező sem, az embólia veszélye csekély.
Ezek a rizikótényezők a következők:
- pangásos szívelégtelenség,
- magasvérnyomás-betegség,
- 75év feletti életkor,
- cukorbaj,
- szélütés a kórelőzményben, mely önmagában kétszeres kockázatot jelöl.
Mivel csökkenthető az embólia kockázata pitvarfibrilláció esetén?
A fenti kritérium úgy használandó, hogy aki két „pontot” vagy többet összegyűjt, annál magas a pitvarfibrilláció által okozott embólia kockázata.
- Ha a fenti pontozás során csak egy pontot kapott, alvadás-gátlóra akkor is szüksége lehet. Vagy az említett kumarintvagy pedig aszpirint javasolt majd az orvosa.
- Ha egy pontja sincs, akkor valószínűleg nem fog embóliát kapni, ezért az orvosa nem fog javasolni erős alvadás-gátlókat. Tudnia kell azonban, hogy mindhárom kockázati lépcső eldöntése orvosi kérdés és nem a beteg döntése szerint kell elkezdeni vagy elhagyni ezeket az erős szereket.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.