• alvajárás
• alvás

Alvajárás okai és tünetei

Látványos, de félelmetes dolog, ha valakit alvajárás közben látunk. Az az üres tekintet, a látszólag oly céltudatos mozdulatok, az automatizált visel­kedés, az a kétségbeejtő tudat, hogy az illetőnek fogalma sincs a valóság­ról – mind valami idegenszerű, hátborzongató jelleget kölcsönöz a jelen­ségnek. Gyakran épp a szeretteink közül találkozunk valakivel ebben a misztikus állapotban, ami csak még zavaróbbá teszi a dolgot.

Nem csoda hát, ha az alvajárókat korábban az ördög megszállottjának, a szellemek­től megigézettnek, mások által irányítottnak tekintették. Az, hogy ez a „megszállottság” épp az éjszaka leple alatt történik, és az alvajáró más­nap reggelre semmire sem emlékszik, az még rejtélyesebbé, valahogy baljóslatúvá teszi az egész jelenséget.

A szomnambulizmus természete

Az alvajárás orvosi terminológiája a „szomnambulizmus”, ami a latin somnus (alvás) és ambulo (sétál) szóból ered. A jelenség nem ritka – a gyerekek esetében tulajdonképpen általános. Majdnem mindannyiunk életében előfordult legalább egy ilyen alkalom, és a gyerekek 15%-ánál többször ismétlődő esetről van szó. A mászás elsajátítása után szinte bár­mikor előfordulhat, a leggyakrabban mégis a négy-tizenkét éves kor kö­zött kezdődik, és körülbelül tízéves korban éri el a csúcspontot.

Inkább gyerekeket érint

Gyer­mekkorban ugyan teljesen szokványos az alvajárás, felnőtteknél azonban egyáltalán nem az, kétszáz ember közül mindössze egy alvajáró. Úgy tű­nik tehát, hogy a szomnambulizmus a fejlődéssel, gyermekkorban a mély alvási szakasz mélységével függ össze. Ha megmarad a felnőttkorban, a sérülés veszélye és a háttérben meghúzódó okok, amint majd látni fogjuk, nagyon különbözőek.

Gyerekkori alvajárás lezajlása

Gyermekkorban a tipikus alvajárási epizód azzal kezdődik, hogy a kis­gyerek csendesen felül az ágyban. Lehet, hogy a gyerek megfogja a taka­róját, üres tekintettel körülnéz a szobában, majd visszafekszik és alszik tovább. Gyakrabban azonban felkel az ágyból, és lassan körüljárja a szo­bát. A járás maga kényelmes, nem sietős. Bár a gyerek egyenesen előre­mered, és úgy látszik, mintha robotvezérlő működtetné, a mozgás céltu­datos, irányított.

Különösen az ismerős környezetben a gyerek jól tájéko­zódik, nem megy neki sem a falnak, sem egyéb akadályoknak. Néha elő­fordul, hogy villanyt is gyújt vagy felöltözik, használja a fürdőszobát (bár nem mindig rendeltetésszerűen), ám az összetettebb tevékenység sokkal ritkább.

Az alvajáró gyerekek nincsenek elcsüggedve, és nem is rohannak se­hova. Bár gyakran úgy tűnik, mintha keresnének valamit, nem izgatottak és nem kiabálnak. Ha előfordul egyáltalán, hogy beszélnek (többnyire válaszként a hozzájuk szólónak), beszédük nem tiszta, érthetetlen vagy nem koherens. A látásuk ép, ki tudják kerülni az útjukban álló akadályokat. A tudatuk azonban zavart, és természetesen nem rendelkeznek az ébrenlétre jellemző belátással és ítélőképességgel.

Balesetek előfordulhatnak, és elő is fordulnak, különösen idegen helyen. Ha beszél az ember az al­vajáró gyerekhez, az gyakran válaszol (bár többnyire nem összefüggően) és gond nélkül hagyja magát visszavezetni az ágyba. Már egy könnyű érintés is segít. Reggelre az alvajáró semmire nem emlékszik, ha pedig alvajárás közben ébresztik fel a gyereket, csak zavartságot tapasztalni. Nem tudja, hogy került az előszobába és mit keres ott.

Hogy is értsük ezt a szellemjárásra emlékeztető viselkedést?

Az alváskutató laboratóriumban a kutatók megfigyelték, hogy az alvajárás a mély alvási fázis vége felé történik, akkor, amikor az alvó a felszí­nesebb, szürkületi zóna felé kezd emelkedni. Ezért aztán az alvajárást so­kan az ébredés zavarának tekintik. Az alvajárás és unokatestvérei, a li­dércnyomás meg az álmában beszélés jelenségét úgy gyűjtik csokorba, mint „részleges ébredést”.

A test hamarabb ébred, mint a tudat

Úgy tűnik, hogy alvajárás közben a test hamarabb felébred, mint a tu­dat, az izmok működőképesek (képes járni, mozogni stb.), még mielőtt a tudat teljesen feltisztulna, és képes volna a külső ingereket a megfelelő módon feldolgozni. Ezért is hívják a jelenséget „részleges éberségnek”. Az agy még mindig „robotrepülésre” van kapcsolva. Alvajárás idején az agyhullámok kevert mintát mutatnak – nem teljesen éber, de nem is tel­jesen mély alvási hullámokat látunk. Valahogy úgy lehetne mondani, hogy a test teljesen felébredt, de az agy még részben alszik.

A stressz fokozza az alvajárást

Azok a gyerekek, akik rendszeresen járkálnak alvás közben, gyakrab­ban teszik ezt, ha több stressz vagy szorongás halmozódik fel, vagy ha ki­merültek. A magyarázat úgy szól, hogy ezek a tényezők növelik a mély alvási fázist – a regeneráló szakaszt – a szomnambulizmus pedig az eb­ből a szakaszból való kilépéskor történik. Nyilvánvaló, hogy a mély alvá­si szakaszok növekedése gyakoribb kilépésekhez is vezet, és egyúttal több alvajárási epizódhoz is.

Örökletes?

Tízszeresére is nő az alvajárás előfordulása a gyereknél, ha a testvérek vagy a szülők is alvajárók. Bár az alvajárás gyakorisága stresszhelyzet­ben nő, az alvajáró gyerek pszichológiailag semmiféle rendellenességet nem mutat, nem érzékenyebb vagy labilisabb érzelmileg, mint a nem al­vajáró. A gyermekkorukban alvajáró gyerekek túlnyomó többsége nem viszi magával a szokást a felnőttkorba.

Felnőtt alvajárók

Habár a felnőttkori alvajárás alapjában véve ugyanaz a viselkedés, a rész­leges ébredéshez kötött mechanizmussal, az nem mindig ilyen jóindulatú és ártalmatlan. Sokkal gyakrabban fordul elő valamilyen fizikai sérülés, mert a felnőttek nemcsak nagyobbak és erősebbek, a felnőttkori alvajárás sokkal agresszívabb is, kalandosabb is. Ezenkívül a felnőttkori alvajárás, bár nem feltétlenül abnormális pszichés állapot jele, mégis gyakran hozzák azzal összefüggésbe.

Pszichés problémák

Annyi bizonyos, hogy bármely tényező, amely a mély álom mennyisé­gét növeli, egyúttal növeli az alvajárás esélyeit is. Erős alkoholfogyasz­tás, rendkívüli fizikai megterhelés vagy erős kimerültség növeli a mély alvás igényét, épp azét, amelyet az alva­járás kapcsán emlegetni szokás. Az alvajáró felnőtteknél többnyire tízéves koruk után alakult ki az abnormális alvási szokás, és ez általában évekig tart. Egyik-másik felnőtt agresszív viselkedést tanúsít vagy dühös az alvajárás során (gyerekeknél ez nem fordul elő), és ebben az esetben gyakoribbak a pszichés problémák is.

Felnőtt alvajáróknál gyakoribb a baleset is

Sajnos alvajárás gyakran előfor­dul akkor is, ha valaki nem otthon alszik, és nem támaszkodhat az emlékezetére, így fordul elő, hogy az alvajáró leesik az erkélyről vagy lépcső­ről, beleütközik a bútorokba, vagy beleesik egy úszómedencébe stb.

Hogyan lehet segíteni az alvajáróknak?

1. Gyerek alvajáróknál

A legtöbb alvajárási eset, különösen a gyerekeknél, rövid ideig tart és ártalmatlan, semmiféle speciális kezelést nem igényel. Mindössze arra kell figyelni, hogy a gyereket ne érje baj. Vigyázni kell, hogy zárva le­gyen a bejárati ajtó, gyerekbiztos zárat kell használni. Hasznos lehet egy olyan szerkezet is, ami riasztócsengővel jelzi, ha kinyílik a gyerek­szoba ajtaja.

Meg kell vizsgálni a gyerek szobáját, nincs-e benne ártal­mas vagy sérülést okozó tárgy. Az ablak potenciális veszélyforrás, akár az üveg törése miatt, akár azért, mert így a gyerek a szabadba juthat. A szobában ne legyenek éles tárgyak vagy feltornyozott holmik, vagy olyan bútordarab, ami feldőlve maga alá temetheti és megfojthatja a gyereket.

2. Felnőtt alvajáróknál

A felnőtt alvajárók éppen olyan veszélyeknek vannak kitéve, mint a fent említett gyerekek. Azok a felnőttek, akik szoktak alva járni, ismerik azokat a helyzeteket, amikor nagyobb valószínűséggel fordul ez elő – olyan helyzetek, ami­kor megnő a mély alvási szakasz mennyisége, például, ha fáradtak, nem aludták ki magukat, sok alkoholt fogyasztottak vagy más nyugta­tókat vettek be, esetleg nagyfokú stressznek vannak kitéve.

A veszély mindig jelentősebb, ha az illető nem a megszokott környezetében van, nemcsak azért, mert alvajárás közben dezorientált, hanem azért is, mert a környezeti változások gyakran járnak együtt az alvás szokásos rend­jének változásával is.

3. Alvajárás megelőzése

Tudjuk, hogy az alvajárás esélye bizonyos helyzetekben nagyobb, és erre a tudásra alapozva születtek olyan módszerek, amikkel ezt meg le­het előzni. Minthogy az alvajárás a mély álom fázisából történő kilé­péskor következik be, minden olyan gyógyszer, mely ezt a fázist befo­lyásolja, egyúttal az alvajárást is csökkenti. A benzodiazepinek és né­melyik antidepresszáns, mint az imipramin éppen ilyen hatásúak és na­gyon hasznosak a felnőtt alvajáróknak, amikor idegen vagy veszélyes helyen kell aludniuk.

Ha elkerüljük a kimerülést (különösen a gyere­keknél), az egyúttal megelőzi az automatikusan bekövetkező mély al­vás megnövekedését, ily módon csökkentve az alvajárási epizódok szá­mát. Minthogy a stressz is a kiváltó tényezők egyike, és mivel a felnőtt alvajárók lényeges hányada pszichés zavarokkal küzd, jó hatású lehet a pszichológiai tanácsadás. Hasonló okok miatt a hipnózist is sikerrel alkalmazták már.

4. Ne igyunk!

A nagy mennyiségű alkoholfogyasztás kiválthatja vagy súlyosbíthatja az alvajárást, éppen úgy, mint a gyógyszerek egy része – a béta-blok­kolók, a lítium, az amitriptilin, bizonyos nyugtatók és altatók.

Tippek azoknak, akik alvajárókkal alszanak

• Ha alvajáróval alszik valaki, akkor tudnia kell, hogy lehet vele bánni. Ha az alvajáró gyermek, akkor az időnkénti jelenség teljesen normális, és nem ad okot aggodalomra. Nem utal semmiféle háttérben álló pszi­chés rendellenességre, stresszre vagy egyéb kóros viselkedésre. A gye­rekeknek egyszerűen több mély alvásra van szükségük, mint a felnőt­teknek, tehát az alvajárásra is több lehetőség adódik. Nem kell tenni semmit, csupán halkan szólni a gyerekhez, és visszairányítani az ágy­ba, szépen betakargatni, és a gyerek biztosan együttműködik, s pár pil­lanat múlva már alszik is. Az alvajárás jellemzője az amnézia – az al­vajáró nincs ébren, így reggelre egyáltalán semmire sem emlékszik. Ébren kell annak lennie, aki emlékezni akar. A gyereknek említeni sem kell az eseményt, nem kell vele ugratni, nem kell gúnyolni. Ha ezt tesszük, akkor azon fog töprengeni, hogy vajon mi is történik az ő háta mögött, amikor nem ura magának, amikor kihunynak a fények.
• Ha felnőtt alvajáróval alszik valaki, fel kell ismerni azt a körülményt, amikor nagyobb valószínűséggel fog bekövetkezni az esemény. Habár felnőtteknél veszélyes lehet az alvajárás, többnyire nem az – és gyakran csendesen szólva az illetőhöz vissza lehet őt irányítani az ágyba. Nem szükséges az alvajárót felébreszteni, sőt valójában ez csak zavart okoz. Ha az alvajáró nem akar visszatérni az ágyba, jobb, ha nem erő­szakoskodunk, inkább csak védjük, nehogy valami fizikai sérülés érje őket. Általában csak egy ilyen epizódra kerül sor egy éjszaka során, és többnyire nem tart tovább tíz percnél.
• Ha az alvajárás a felnőtteknél ismétlődik, orvosi vizsgálatra van szük­ség, hogy ki lehessen zárni jelentős pszichikai vagy fizikai betegsége­ket, amelyeket aztán orvosolni lehet. Forduljon orvoshoz.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.