Gyermekbetegségek

Vérzékenységekek – bőrvérzések gyerekeknél

A gyermekek bőrén gyakran láthatunk bevérzéseket, melyek lehetnek „kék foltok”, vagy különböző nagyságú piros pöttyök­, foltok. Fontos, hogy a szülők el tudják dönteni, mikor kell valami­lyen betegségre gondolni, s orvoshoz fordulni.

Kék foltok a gyereken

Leggyakoribb, hogy a mászó, vagy járni tanuló, de különösen az óvodás-kisiskolás korú (bicikliző, görkorcsolyázó, focizó, mászókázó) gyermeken sok „kék folt” látható. Ezek jellegzete­sen az ütéseknek kitett helyeken, így leginkább az alsó végtagokon fordulnak elő, többnyire a bőr szintjéből nem emelkednek ki, de néha kiemelkedők, keményebb tapintatúak is lehetnek (haematomák).

Általában egy hét alatt felszívódnak:

Először mé­lyebb kékes-lilás színűek, majd zöldes, később barnás, halványsárgás színűekké válnak. Bár ezek kifejezetten ütés, esés hatására keletkeznek, az eleven gyerekek nem mindig emlékeznek arra, mi is történt, hogyan szerezték. A különböző, betegségekhez, kóros állapotokhoz társuló bevér­zéseket az alábbi csoportokba oszthatjuk a keletkezés kiváltó oka alapján.

Csoportok:

  • vascularis vérzékenységek (vasopathiák)
  • trombocita eredetű vérzékenységek
  • véralvadási zavarok (coagulopathiák)

Vascularis vérzékenységek:

Az előidéző okok sokfélék lehetnek, de mindig a kiserek falában vagy az erek körüli kötőszövetben van a károsodás, ami tűszúrásnyi (petechiák) vagy lencsényi (ecchymosisok) bevérzéseket okoz a bőrön.

Arcon megjelenő bevérzések

Nem ritka, hogy ha a gyermek, hányás vagy köhögés közben erőlködik, vagy erőteljesen sír („hisztizik”), az arcán: szemei körül, homlokán, de akár az egész arcon is apró, tűszúrásnyi piros bevér­zések jelennek meg, akár nagy számban is. Jellemző, hogy más területeken semmilyen bevérzés nem látható. Úgy keletkeznek ezek az apró vérzések, petechiák, hogy az apró bőr erek falán érsérülés nélkül vörösvérsejtek lépnek át az erőlködéssel járó nyomásfo­kozódás miatt.

Ennek a vérzéstípusnak, mely mechanikus purpura néven ismert, nincs különösebb jelentősége, nincs semmi teendő, spontán elmúlik. Egyes gyermekek hajlamosabbak lehetnek rá, mint mások.

Baktériumok és vírusok okozta purpura

Baktériumok, vírusok okozta banális fertőzésekben is előfordulhatnak purpurák, ezeket a kórokozó által előidézett érfal károsodás váltja ki. Súlyos betegségekben, pl. szepszisben (az egész szervezetet érintő súlyos, életveszélyes fertőzés), vagy baktérium (Meningococcus) okozta agyhártyagyulladásban is megjelennek piros vérzéses foltok a bőrön, melyek a betegség előrehaladásával egyre terjednek, összefolyóvá is válhatnak, kialakulásuk figyelmeztető, sürgető jel, hogy a beteg nagyon veszé­lyes állapotban van.

Schönlein-Henoch-féle purpura

Meg kell említeni a Schönlein-Henoch-féle anaphylactoid purpurát, mely elég gyakori, gyakran 2-3 héttel korábban lezajlott bakteriális vagy vírusfertőzés kapcsán alakulhat ki. Jellegzetes tünete az alsó végtagokon és a fenéktájon (más helyeken ritkábban) jelentkező viszkető, lencsényi, forintosnyi, a bőrből kiemelkedő, bevérzett purpura. Ezek rohamokban, sokszor fizikai terhelésre jelennek meg; környékük ödémásán duzzadt, ezért a feszülés miatt fájdalmas, ráadásul az ízületek (boka, térd, néha könyök) fájdalmas duzzanata is kísérő tünet lehet.

Nem típusos formában kiterjedt livid foltok is lehetnek az érintett bőrterületeken. A bevérzett kiüté­sek oka a fertőzést követően kialakuló, ún. túlérzékenységi reakció. Ez természetesen nemcsak a bőr ereit, hanem szinte bármely szerv ereit érintheti, ez magyarázza, hogy gyakori a hasfájás, akár súlyos hasi görcsök és hányás, a vese érintettsége (vér- és/vagy fehérjevi­zelés), de akár idegrendszeri tünetek is előfordulhatnak. Ezeknek a súlyos szervi tüneteknek a lehetősége indokolja, hogy feltétlenül szükséges orvoshoz fordulni e betegség gyanúja esetén.

Egyéb okok a bevérzésekre

Számos más oka is lehet a vascularis bevérzések megjelenésé­nek a gyermekkorban, pl. C-vitamin hiány, bizonyos gyógyszerek (pl. szteroid) tartós szedése, cukorbetegség, de érdekes forma az ún. stasis-purpura, ami pl. a zokni szorításának helyén, fizikai terhelés­sel összefüggésben szokott kialakulni. Ezeket nem kell gyógyítani, pihenés, ill. hiányállapot esetén C-vitamin adása elegendő.

Trombocita (vérlemezke) eredetű vérzékenységek:

A jellemző vérzéstípusok a testszerte, általában nagy számban előforduló szuffúziók (a bőrből nem kiemelkedő „kék foltok”) és petechiák (apró, piros pöttyök), emellett a szájnyálkahártyán is gyakran láthatók bevérzések, és elhúzódó orrvérzés sem ritka.

Alacsony vérlemezkeszám okai

Legtöbbször az alacsony trombocitaszám miatt jelentkeznek a tünetek. Ha a trombopénia lehetősége a tünetek alapján felmerül, sürgősen orvoshoz kell fordulni, aki haladéktalanul hematológiai kivizsgálást fog kérni. Az alacsony vérlemezkeszámot okozhatja a trombociták fokozott pusztulása ITP-ben (ITP: idiopathias thrombocytopenias purpura, ismeretlen eredetű, alacsony vérlemezke számmal járó vérzéses bőrtünet), vagy a nem megfelelő képződésük a csontvelőben.

Ez utóbbi mindig súlyos, a csontvelőt érintő és speciális kezelést igénylő betegség következménye. A pontos diag­nózis és a kezelés egyaránt hematológus szakorvos feladata, ezért hematológiai rendelést, sürgős esetben kórházi hematológiai osz­tályt kell felkeresni. Bizonyos, jelentős lépmegnagyobbodással járó betegségekben a keringésbe kerülő trombociták túlságosan nagy része raktározó­dik a lépben, ilyenkor a vérképben alacsony vérlemezkeszámot ta­lálunk. Érdekes módon ez általában nem jár vérzésekkel.

Előfordul, hogy a vérlemezkék normális számban vannak je­len, de nem megfelelően látják el feladataikat. Ezek a trombocita funkció zavarai, melyek szintén a vérzések elhúzódásával, bőr- és nyálkahártya-vérzésekkel járnak. Többféle örökletes rendellenes­ség ismert, a diagnózis pontos felállítás után az ilyen betegeknek rendszeres ellenőrzésre, gondozásra van szükségük, s súlyos vér­zések esetén trombocita transzfúziót kell kapniuk. Mindez he­matológus szakorvos feladata, megfelelő gondozási központban, kórházak Haematológiai Osztályán.

Véralvadási zavarok (coagulopathiák):

Csecsemő- és gyermekkorban legtöbbször egyes veleszületett véralvadási zavarok súlyos vagy mérsékelten súlyos formája okoz­hat a bőrön bevérzéseket. Főleg a Haemophilia A, vagy a Haemo­philia B derülhet ki ilyen módon. (Most csak a bőrön észlelhető vérzések szempontjából tárgyaljuk ezeket a betegségeket, de más vérzéstípusok is nagyon gyakoriak, jellemzőek: pl. ízületi vér­zések, újszülöttkori agyvérzés, a köldökcsonk vérzése, orr- és más nyálkahártyavérzések, foghúzás vagy műtét utáni súlyos utóvér­zések, stb.)

Újszülött korban súlyos veleszületett vérzékenységre utal­hat a nagy kiterjedésű, napokig növekvő, fejbőr alatti vérömleny (cephalhaematoma). Előfordul, hogy már a szülésvezetés közbeni, erőteljesebb megfogások nyomán is jellegzetesen kemény, csomós közepű bevérzések jelentkeznek, de főleg néhány hónapos korban, amikor a csecsemő már forog, ráfekhet a játékaira, cumijára, fejét beleütheti az ágy rácsába. Ilyenkor néha azért fordulnak a szülők orvoshoz, nemritkán bőrgyógyászhoz, mert csomók vannak a csecsemő bőrén/bőrében. Ezek a bőrvérzések nehezen, lassan szívódnak fel. Minimális trauma elegendő a kialakulásukhoz. A helyzet csak rosszabbodik, amikor a csecsemő kúszni-mászni kezd, ekkor már megjelenhetnek az első ízületi bevérzések is, pl. a küszöbön átkúszó pici térdízületében.

Két hónapos korban

Két hónapos korban, amikor az első izomba adandó védőoltást megkapják a csecsemők, a szúrás helyén nemcsak kiterjedt „kék folt” alakulhat ki, de magában az izomzatban is jelentős bevérzés, haematoma keletkezhet. A fájdalom miatt a csecsemő nem mozgat­ja az érintett alsó végtagot, s a combja kifejezetten tömött tapintatú és duzzadt, ezek a tünetek a szokásos borogatásra jelentősen nem javulnak, esetleg rosszabbodhatnak is.

A veleszületett véralvadási zavarok örökletes betegségek

Ezért érdemes, sőt igen fontos már a terhesség alatt végiggondolni, van-e ismert vérzékeny beteg a családban (szülők, nagyszülők, testvérek és azok gyermekei között), s ha igen, erről a nőgyógyászt tájékoz­tatni kell, s a vérzékeny rokon kivizsgálásáról, diagnózisáról a le­leteket be kell mutatni.

Ismert vérzékenység ugyanis befolyásolja a terhesgondozást, a szülés vezetését, és az újszülött fogadását is, sőt a legtöbb esetben lehetőség van annak megállapítására, hogy a születendő gyermek örökölte-e a vérzékenységet vagy ebből a szempontból egészséges lesz-e. Természetesen az lenne a legjobb, ha ahol a családban öröklődő vérzékenység fordul elő, a nő már a családtervezés előtt tisztázná orvosa(i) segítségével, hogy mi­lyen valószínűséggel várható beteg, véralvadási zavarban szenvedő gyermek születése.

Ha a családban nincs vérzékeny személy, akkor is előfordulhat, hogy véletlenszerű génváltozás (új mutáció) révén, váratlanul szü­letik vérzékeny gyermek, ilyenkor segítenek a betegség felismeré­sében a fent említett tünetek, melyek a bőrön jól láthatóak.

Véralvadási rendellenesség gyanúja esetén a háziorvos a területi­leg illetékes Kórház Haematológiai Osztályán működő véralvadási ambulanciára adhat beutalót, kivizsgálásra. Általában előzetes tele­fonos időpont egyeztetés után kerül sor a vizsgálatra.

Javasolt, hogy, a gyermeket a vizsgálatra olyan családtag vigye, aki a családdal, a gyermek születésével és észlelt tüneteivel-panaszaival kapcsolatos kérdésekre tud válaszolni. A családtagok és a gyermek vérzékeny­ségre utaló leleteit, zárójelentéseit is feltétlenül vigyék magukkal, ha készültek ilyenek korábban. Egyéb bőrvérzések esetén is Haematológiai Ambulanciákon, rendelési időben jelentkezzenek, ehhez külön bejelentkezés nem szükséges.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.