• gyermek
• gyulladás
• here

Here körüli gyulladásos folyamatok gyermekkori vonatkozásai

A here körüli gyulladásos tünetekkel, fájdalommal, herezacskó duzzanattal járó betegségeket egy közös csoportba soroljuk, melye­ket „Akut scrotum” közös néven említ a szakirodalom. Ezen tünet­csoporttal járó betegségeknek számos oka lehet, a legegyszerűbb eltéréstől, a helyi zúzódástól kezdve a here elvesztését is okozható heretekeredésig. Mivel ezen tünetcsoport oka nagyon széleskörű, és következménye nagyon veszélyes lehet, fontos, hogy a tünetek észlelésekor mindenképpen forduljunk szakemberhez. A korai fel­ismerés és a megfelelő kezelés lehetővé teheti a súlyos következmé­nyek elkerülését. A kórképek elkülönítésében nagy szerepet játszik a gondos fizikális vizsgálat és a legtöbb intézetben elérhető here­zacskó ultrahangos vizsgálat.

A következőkben ismertetésre kerülnek az egyes kórképek, kezdve a leggyakoribb, legveszélytelenebbtől, a ritkább súlyos következményekkel járó betegségekig.

A leggyakoribb, legkisebb kockázattal járó kórkép a herezacskó zúzódása, rovarcsípése. A zúzódás oka leggyakrabban a lágyék-tájékra irányuló labdaütés, kerékpár vázra történő esés. Ezekben az esetekben gyakran látható a herezacskó bőrén az ütésnek megfelelő területen vérömleny, mely 7-10 nap alatt spontán felszívódik. A kórképre jellemző az ütéskor jelentkező kifejezetten éles fájda­lom, mely a herék területéről a lágyéktájékon keresztül a vesék irányába sugárzik. Olykor olyan intenzitású a fájdalom, hogy a fiúgyermek elkezd szédülni, hányingere jelentkezik, érzékenyebb vegetatív idegrendszerű gyerekeknél hányás is előfordulhat. Na­gyon ritka az olyan súlyos sérülés, mely során a here is sérül, a zúzódás leginkább a herezacskó bőrére, bőr alatti kötőszövetére lokalizálódik. A herék vizsgálatakor a gyermek felszínesen jelzi a fájdalmat, a herezacskó kissé duzzadtabb, bőre kissé pirosabb. Az ultrahang során a herék keringése, szerkezete megtartott, a here burkok területén vizenyősség detektálható. Ha nyílt sérülés, here­tok sérülés nem merül fel akkor a kórkép spontán, visszamaradó tünetek nélkül gyógyul. A tünetek enyhítésére javasolt a herék fel-polcolása, fájdalomcsillapítás céljából jegelés, hűtés indokolt lehet.

A második leggyakoribb ok, ami a fent vázolt tünetcsoporthoz vezet, a here-, vagy mellékhere- függelék spontán tekeredése. A herefüggelék tulajdonképpen egy fejlődéstani maradvány, bizonyí­tott funkció nélküli rizsszemnyi nyúlvány, leggyakrabban a here és mellékhere között. A függelék a saját tengelye körül megtekered­het, ezáltal a nyelében lévő ér elzáródik, a herefüggelék bevérzik és elhal, majd steril gyulladás kezdődik a hereburkokon belül. A herefüggelék tekeredése leginkább 5-10 éves korban a leggya­koribb, ilyenkor fizikális vizsgálattal észlelhető a herezacskó mér­sékelt duzzanata, bőrpírja, a here felső pólusánál jelzi a legerősebb fájdalmat a gyermek. Itt időnkét tapintható is a bőrön lilás folt­ként áttűnő bevérzett, elhalt herefüggelék. Az érintett here nem kerül magasabb állásba, ez fontos momentum a heretekeredéstől való elkülönítésben. A diagnózis megerősítésében fontos szerepet játszik a herezacskó ultrahang vizsgálata, mely során azt észleljük, hogy a herék keringése megtartott, előrehaladott esetekben a kezdődő steril gyulladás miatt a here körüli folyadék kicsit meg­szaporodhat, kezdődő mellékhere gyulladás jelei mutatkozhatnak, és nem utolsó sorban megjelenik a rizsszemnyi megtekeredett herefüggelék vetülete is. Az elhalt herefüggelék az esetek egy részében spontán felszívódik, a panaszokat a here felpolcolásával, hűtésével enyhíthetjük. Ha a spontán gyógyulás nem történik meg, illetve a lokális panaszok jelentősek, a herezacskó műtéti feltárása válik indokolttá, mely során a here körül felszaporodó gyulladá­sos váladékot lebocsátjuk és az elhalt függeléket eltávolítjuk. Ezt követően a kórkép nagyon gyorsan, maradandó szövődmények nélkül gyógyul.

A mellékhere-gyulladás a 18 év alatti populációt tekintve két életkor csoportban fordul elő kiemelkedő gyakorisággal, egyik az újszülöttkor, a másik a pubertáskor. Ezekben az esetekben a here­zacskó bőrén észlelt gyulladásos jelek (duzzanat, bőrpír) kife­jezettek, emellett az egész here mérete az ellenoldalitól nagyobb, tapintata tömöttebb, kifejezetten fájdalmas, különösen a mellékhere vetületében. Az érintett oldali here nem áll magasabban. A pontos diagnózishoz itt is a here ultrahang vizsgálat vezet, ennek kapcsán a gyulladás oldalán a mellékhere szerkezete fellazultabb, erezettsége fokozott. A here körüli gyulladásos folyadék megszaporodása kórjelző lehet. Kezelése leginkább konzervatív, lokális tünetcsök­kentés (here felpolcolás, jegelés) mellett 10-14 napig folytatott an­tibiotikum adás. Makacsul, nehezen gyógyuló esetekben szóba jön a sebészi feltárás is.

Gyakorisági sorrendet követve a következő és egyben a here elvesztését is okozható kórkép a heretekeredés. A here herekocsány mentén történő megtekeredése tulajdonképpen bármely életkorban előfordulhat, de pubertás korban és újszülött korban gyakoribb. A kórkép azért bír nagy jelentőséggel, mert a heréhez vezető erek elzáródása révén a here keringése megszűnik, és ez a here elha­lásához vezethet. Már 1 órán keresztül tartó tekeredés maradan­dó herekárosodást okozhat, 6 óra alatt a here teljesen elhalhat. A heretorzió erős, heréből kiinduló, lágyéktájékon keresztül a hasba sugárzó fájdalommal jár, olykor annyira erős a fájdalom, hogy a gyermek nem tud felegyenesedni. A kezdeti időszakra jellemző, hogy az érintett oldali here kissé magasabban áll, kifejezetten fájdalmas, a herezacskó duzzanat megjelenik. Az idő előre halad­tával a duzzanat mérete fokozódhat, és megjelenik a bőrpír is. A pontos diagnózist ebben az esetben is az ultrahang vizsgálat fogja megerősíteni, a megtekeredett herében keringés nem detektálható, a szerkezete fellazul, és a hereburkokban vizenyősség mutatkozik. Már a heretorzió gyanújakor is sürgősséggel műtéti feltárás indo­kolt. Műtét során a herét normál helyzetbe visszatekerjük, ha azt látjuk, hogy a here visszanyeri keringését, akkor a későbbiekben előforduló újabb torzió megelőzése céljából a herét két öltéssel megfixáljuk. Ha a here a visszatekerés ellenére sem nyeri vissza a keringését (elhalt), akkor a here eltávolítása válik szükségessé. Későbbiekben az ellenoldali here rögzítését is elvégezzük, hogy megelőzzük a másik oldali here esetleges tekeredése miatt kia­lakuló maradandó károsodást.

A gyermekkorban nagyon ritkán előforduló heretumorok is okozhatnak herezacskó duzzanatot, de ez fájdalommal ritkán jár együtt, herezacskón bőrpír nem alakul ki. Mivel a gyermek­kori heretumorok 90%-a hormonálisán nem aktív, ezért a herével összefüggő tömött tapintatú duzzanat az első jele lehet az elvál­tozásnak. A pontos diagnózishoz itt is elengedhetetlen a here ultra­hang vizsgálat és a laborvizsgálatok. Kezelésében elsőrendű a se­bészi kezelés, és a szoros utánkövetéses vizsgálatok.

A heregyulladás gyermekkorban extrém ritka, leggyakoribb oka a mumpsz vírus fertőzés, mely korábban pubertáskorban, fia­tal felnőtt korban okozott heregyulladást, de az MMR védőoltás bevezetése óta nagyon ritkán találkozunk ezzel a sterilitást okozó kórképpel.

Összességében elmondható, hogy minden, gyermekkorban jelentkező heretáji fájdalommal, duzzanattal, bőrpírral járó beteg­séget nagyon komolyan kell venni, hiszen a here elvesztésével is együtt járhatnak. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a puber­tás korú gyermekek panaszaira, hiszen ez az az életkor, amikor a gyerekek szégyenlőségből, vagy csak „nemtörődömségből” nem foglalkoznak az alarmírozó tünetekkel.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.