A záróizmok kontrollálása kisgyermekeknél
A bili használata
Két- és hároméves kor között a kisgyermek megtanulja a tisztasági és higiénés szabályokat. Növekedésében és öntudatának kialakulásában egy nagyon fontos állomás az akaratlagos vizelet-, majd a székletürítés.
Ennek a fejlődési állomásnak három aspektusa van: idegi, azaz a záróizmok irányításának idegi képessége, vagyis a vizelet és a széklet kijövetelének irányítása; kulturális, vagyis ahogyan, a családban megélik a tisztasági és higiéniai szabályokat és érzelmi aspektus a szülő-gyerek kapcsolatban, azaz milyen értéke van a szobatisztaságnak (elutasítás, zsarolás, cserébe valaminek a követelése stb.). Ebben a változásokkal teli időszakban megnyilvánulhatnak fizikai és pszichés zavarok, mint pl. a székletvesztés, a bevizelés vagy a székrekedés.
Idegi érettség
Az idegrendszeri érés folyamán az akaratlan ürítéstől (a tele hólyag kiürül) eljutunk az akaratlagos ürítésig (a hólyag megtelt, és én ki akarom üríteni). Ez a tudatosság csak akkor érhető el, ha az idegek, amelyek a záróizmokat irányítják, elég érettek. Ha nem vesszük figyelembe ezt a tényt, akkor előfordulhat, hogy olyankor kényszerítjük a gyereket a visszatartásra, amikor még nem képes rá. Azon kívül, hogy frusztráljuk és szorongóvá tesszük, jó esetben is csak múlékony eredményeket érhetünk el, amit aztán visszaesés követ.
Kulturális érettség
A család higiéniával kapcsolatos kultúrája is számít a szobatisztaságra való nevelésben. Ha úgy fogják fel, hogy ez a gyereknevelés egy része, akkor könnyebben elérhetik a célt, miközben a gyermek is biztonságban érzi magát a környezetében.
Érzelmi-kapcsolati érettség
A szülő-gyerek kapcsolat is befolyásolhatja a szobatisztaságra nevelés körülményeit. A stresszes helyzetek, a zsarolások mindenképpen rányomják bélyegüket a gyereknevelésre, ezért a szülők felelőssége, hogy ezt az átmeneti időszakot derűsen élik-e meg, vagy épp ellenkezőleg: kínlódva és kellemetlenül. Ezért alapvető, hogy a szülők összhangban legyenek a gyermekkel, figyeljék a visszajelzéseit, mikor közli, hogy pisilnie vagy kakilnia kell.
- Székrekedés és okai
- Székrekedéssel, diabétesszel és hormonális okokkal kapcsolatos fejfájások
- Székrekedés és rostos táplálkozás, kezelések
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Számít, hogy a gyermek miként éli meg ezt a tanulási folyamatot: derűsen, vagy inkább kényszerként, akit valamilyen jutalom elnyerésével zsarolnak. Azért utasítja-e vissza a bilit, mert fél kakilni, attól tartva, hogy így elveszít önmagából egy részt. Meg kell próbálnunk megérteni, hogyan érzi jói magát, hagynunk kell, hogy szabadon választhasson, mi a neki legmegfelelőbb: a bili vagy a vécészűkítő.
Ezek után nagyon fontos, hogy ne legyünk túlságosan erőszakosak, inkább a legkisebb sikernél is dicsérjünk, és semmiképpen se büntessük az esetleges visszaesést. Előfordulhat, hogy a kicsi csupán kényelmi szempontból is a pelenkát akarja, tetszik neki, hogy kiszolgálják, és nem akar nagy lenni.
Széklet-visszatartási képtelenség
Elsődleges encopresisről akkor beszélünk, ha a gyerek sohasem tudta még kontrollálni a székletürítését. Ha egy ideje már nem kakilt be, majd visszaesik, akkor beszélünk másodlagos encopresisről. Ez gyakoribb az előzőnél, általában nappal történik (ellentétben a bevizeléssel), és többnyire pszichés eredetű
A bevizelés
Elsődleges, önkéntelen vizeletvesztésről akkor beszélünk, ha hároméves kora körül még mindig nem tudja visszatartani a vizeletét a gyermek. A másodlagos vizelet-visszatartási képtelenség azt jelenti, hogy a már elért szobatisztaság után újra bepisil, általában valamilyen betegségből kifolyólag. A vizelet-visszatartás fokozatosan érhető el, jellemzően 5-6 éves kor körül. Először nappal nem pisil be a gyerek, majd egy idő után már éjszaka sem. A hólyag telítettségét csak négyéves kor körül érzi teljesen, csak ekkortól lehet elvárni a szobatisztaságot. Az elsődleges éjszakai bevizelés
Pszichés eredetű okok
Ez a leggyakoribb formája a bevizelésnek, nem szervi, hanem pszichés eredetű. Okai között leggyakrabban a késői záróizomkontroll kialakulása, az érzelmi problémák, a család és a gyerek életében bekövetkezett sérülések, a szülők aggodalmaskodó viselkedése (nagyon erősen akarják, hogy a gyerek szobatiszta legyen) szerepel.
Ennek a problémának a megoldására különféle javaslatok vannak, mint például, hogy közvetlenül a lefekvés előtt ürítse ki a gyerek a hólyagját, és meghatározott időnként utána is kísérjük ki a gyereket a vécére éjszaka. Mégis mindez nem segít, ha nem vesszük figyelembe a gyermek személyiségét, és érzelmi szinten nem fogadja el a gyerek ezeket a törekvéseinket. Az antidepresszánsokkal történő gyógyszeres kezelést nagyon meg kell fontolni, és csak a gyerekorvos tanácsára, illetve felügyelete mellett lehet elkezdeni.
A székrekedés
A széklet késleltetett vagy fájdalmas ürítése. Lehet izolált jelenség, vagy együtt járhat a székletvesztéssel. Ha pszichés oka van, meg kell különböztetni kezelésében a szervi székrekedéstől.
A végbélnyílást a sikeres székletürítés érdekében soha ne piszkáljuk:
Amellett, hogy fájdalmat okozunk vele, ellenkező hatást váltunk ki: a gyerek figyelmét erre a testrészre irányítjuk, ami miatt rosszul érezheti magát, és az átmeneti zavart állandósíthatja.
Nagyon gyakran a pszichés eredetű székrekedés egy ördögi kör „gyümölcse”: a szülők aggodalmaskodása frusztrálja a gyereket, ami megnehezíti számára a „produkálást”, ami viszont a szülőket tölti el még nagyobb aggodalommal. Minden alkalmat, amikor a gyerek ürít, a szülők szorongásuk felszabadulásaként élnek meg.
Ezzel egy időben a gyerek érzékeli a szülők szorongását, érzi, hogy nem elégíti ki a szülők vágyait, képtelennek érzi magát arra, hogy megfeleljen nekik, ezáltal csökken az önbecsülése, szorongó lesz, vagy éppenséggel csak azért sem teljesíti az „elvárásokat”. Ez a probléma annak is a jele lehet, hogy a gyerek szeretné magára vonni a szülei figyelmét. Ha kizártuk a szervi okokat, megfelelő pszichoterápia segíthet a gyereknek, hogy megoldódjanak széklettartási problémái.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.