Gasztroenterológia

Funkcionális székrekedés (obstipáció)

Definíció

A funkcionális székrekedés alatt az olyan krónikusan fennálló, primer székrekedést értjük, amelyre jellemző a ritka, nehezített vagy elégtelen kiürüléssel járó szék­ürítés, de ugyanakkor nem állnak fenn az irritábilis bél szindróma diagnosztikus kritériumai és egyéb oki tényező vagy kórkép társulása sem igazolható. A Róma III. definíció szerint a tünetek krónikus jellegűek, leg­alább 6 hónapja fennállnak.

A kórkép jellegzetességei

A kórképhez tartozó objektív kritériumok: a széklet szá­mának csökkenése heti 3 székürítés alá; a széklet kis sú­lya (< 35g/nap); a széklet konzisztenciája kemény, rögös, illetve szkibala jellegű (a Bristol-skála szerint l-es vagy 2-es kategóriába sorolható); lassult vastagbéltranzit (pl. szilárd markertranzitidő > 96 óra). A betegek laza szék­letet laxatívum használata nélkül nem, vagy csak igen ritkán ürítenek.

A kórképhez társuló leggyakoribb panaszok: a székleterőlködésre is csak nehezen, hosszú idő után vagy egyál­talán nem ürül ki. Ha székelési inger jelentkezik, a beteg nem vagy csak nehezen tud üríteni, a teljes kiürülés ér­zése pedig elmarad, adott esetben a beteg manuális se­gítséggel képes csak székletet üríteni.

Tekintve, hogy a székletürítés gyakoriságát, a szék­let jellegét több élettani tényező (pl. az étkezési rend, az ételek rost- és folyadéktartalma, a fizikai aktivitás, a székelési rend megtanulása és fenntartása) is befolyásol­ja, a funkcionális székrekedés diagnózisa az előzőekben összefoglalt objektív kritériumok és szubjektív tünetek együttes értékelésén alapszik.

Epidemiológia

A becslések szerint a lakosság 20%-át érinti a funkcio­nális székrekedés kórképe, előfordulási gyakorisága az életkorral növekszik, a nőkben prevalenciája gyakoribb. Egyéb funkcionális tápcsatorna-betegségekhez hasonló­an a funkcionális székrekedés prevalenciájának értékét is befolyásolja a kritériumrendszer változása. A jelenlegi, Róma III. kritériumrendszer korrigálja a Róma II. hibáját, amely kizáró tényezőnek tartotta a laxatívum hatására je­lentkező laza székletet, és következményesen jelentősen alulbecsülte a kórkép előfordulási gyakoriságát.

Patofiziológiai adatok

Annak ellenére, hogy a mozgásszegény életmód, a csök­kent folyadékbevitel, az ételek alacsony rosttartalma, az idült megbetegedések vagy a hosszútávú utazások, a szé­kelési inger elnyomása a napi munkavégzés során, mint a székrekedést elősegítő tényezők, széles körben elfoga­dottak, alig található ezekkel a kérdésekkel foglalkozó kontrollált tanulmány.

Kutatási eredmények! Evans és munkatársai időseket vizsgálva a fenti megfigyelésekkel szemben arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a 65 év feletti populációban nincs összefüggés a nem, a kor, a fizikai aktivitás, a di­éta rosttartalma és a teljes vastagbél-tranzitidő között, s nem található szignifikáns különbség e paraméterek alapján a funkcionális székrekedésben szenvedő, illetve a kontrollcsoport tagjai között.

Hasonlóképp az a hipotézis sem bizonyított, hogy a székrekedés a vastagbél fokozott vízfelszívásának a következménye lenne. Epidemiológiai vizsgálatok igazolták az elfogyasztott napi rostmennyiség és a napi széklettö­meg közti összefüggést. Noha az egészséges egyénekben az oroanalis tranzitidővel a napi elfogyasztott rostmennyiség nem mutat kizárólagos korrelációt, a vízfelszívásra képes rostok fokozott bevitele javítja a vastagbéltranzitot obstipáló betegekben. Más tanulmányok a funkcionális székrekedés eseteiben a gyomor lassult ürülését és a vé­konybél-tranzitidő lassulását is kimutatták.

Elsődleges patogenetikai tényezők

Az elsődleges patogenetikai tényezők közül valójában a vastagbél-motilitás szerepe, a vastagbél tranzitlassulása látszik lényegesnek. A tranzitzavar egyik oka a jobb colonfél aktív tömegperisz­taltikájának lassulása, amelynek jele a szilárd markervizsgálat során a markerek ezen bélszakaszban való megreke­dése vagy lelassult tovahaladása.

A motoros diszfunkció másik fajtája a bal colonfélben, illetve a sigmabélben fi­gyelhető meg: a lefűző kontrakciók részaránya növekszik meg a továbbító jellegűekéhez képest, s ezáltal a bal colonfélben lelassul a béltranzit. A vastagbél egészében ész­lelhető súlyos hipomotilitás – az ún. vastagbél-inercia – a székrekedés legsúlyosabb formája.

A széklet kiürítési zavarai, így a széklet akaratlagos retenciója, az anorectum organikus és funkcionális be­tegségei másodlagosan vezetnek a vastagbéltranzit lassu­lásához, ezekben az esetekben a székrekedés primer oka a székürítési mechanizmus károsodása, illetve zavara.

Differenciáldiagnózis

A vastagbél és az anorectum obstruktiv jellegű vagy lu­meneltéréssel járó betegségei, a bélrendszer, az anorec­tum egyéb primer motilitási zavarai, a tápcsatorna-motilitás szekunder zavarához vezető kórképek, a vastag­béltranzitot befolyásoló étkezési és habituális tényezők okozta székrekedés minden esetben elkülönítendő a primer funkcionális obstipáció kórképétől.

Terápia

A funkcionális székrekedés kezelésében az egyik lehet­séges út a diéta rosttartalmának növelése. A rostdús étrend kedvező hatása részben a rostok vízvisszatartó hatására, a béltartalom nagyobb térfogata által okozott disztenzióra, illetve a nagyobb mennyiségű béltarta­lomban jelenlevő, nagyobb abszolút baktériumtömeg­re vezethető vissza. Salakképző laxatívumok (rostok) alkalmazásakor a kívánt hatás eléréséhez szükséges a megfelelő folyadékbevitel biztosítása.

A rostdús étrend és a salakképző laxatívumok terápiás hatékonyságát je­lentősen korlátozza, hogy a fellépő mellékhatások (flatulencia, puffadás, hasfeszülés), illetve ezen étkezési anya­gok rossz íze miatt meglehetősen alacsony a compliance, s ez akár 50%-ra is csökkenhet 3 hónap alatt.

A különböző lubrikánsok (pl. paramnolaj) könnyítik a béltartalom továbbhaladását, és gátolják a vastagbélből a vízfelszívódást. Ugyanakkor megkötik a zsírban oldódó vi­taminokat, ami ellenjavallja a hosszútávú alkalmazásukat.

Az ozmotikus laxatívumok (pl. laktulóz, magné­zium-szulfát, szorbitol, glicerin, polietilén glikol stb.) rövid távú hatékonysága jó, a bélszekréciót is befolyá­soló magnéziumsók és polietilén-glikol hosszútávú alkalmazása azonban elektrolitzavarokhoz vezethet. A stimuláló laxatívumok (pl. szennaszármazékok, kon­jugált antraquinonszármazékok) tartós alkalmazása nem javasolt, részben a vastagbél intrinsic idegrendsze­rének károsítása miatt. Ugyanakkor ezen készítmények általában recept nélkül kaphatók, így ezek a szerek a laxatívumabúzus leggyakoribb forrásai.

A prokinetikumok közül az 5-HT4-agonista cisaprid és tegaserod placebokontrollált vizsgálatokban bi­zonyította hatásosságát, ám súlyos kardiovaszkuláris mellékhatása miatt a cisapridot kivonták a forgalomból, a tegaserod pedig csak néhány országban van törzs­könyvezve. Az egyéb prokinetikumok (metoclopramid, domperidon) terápiás hatékonyságát illetően nem állnak rendelkezésre kontrollált klinikai vizsgálatok.

A vastagbél-működés helyreállítására kidolgozott biofeedback-módszerek funkcionális székrekedés kezelés­ében eredményesek lehetnek. Kifejezetten jól alkalmaz­ható a módszer a funkcionális anorectális kórképekben.

A funkcionális obstipáció legsúlyosabb formájában, a teljes vastagbél hipomotilitásával járó vastagbél-iner­cia kezelésében a jelenlegi farmakoterápiás lehetőségek csak átmenetileg hoznak javulást, s fenyegető veszély a vastagbélileus. A diagnózis megfelelő alátámasztása ese­tén szubtotális colectomia végzése és ileorectalis anasztomózis készítése végső esetben elfogadott lehetőség.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.