• hasmenés
• terápiák

Funkcionális hasmenés ás terápia

Definíció

Funkcionális hasmenés alatt az olyan primer, króniku­san fennálló, formálatlan, híg székürítést értünk, amely nem társul hasi fájdalommal, vagy diszkomforttal.

A kórkép jellegzetességei

A kórkép fennállása esetén kizárhatók a gastrointesztinális traktus organikus betegségei és hasmenéssel járó motilitászavarai. A kórképet az irritábilis bél szindróma „hasmenés predomináns” típusától a hasi fájdalom hiá­nya alapján különíthetjük el.

Epidemiológia

A kórkép hazai előfordulási gyakoriságára vonatkozó átfogó felmérés nem készült. A funkcionális hasmenés az Egyesült Államokban a közel 10 évvel ezelőtt – még a Róma I. kritériumrendszer alapján – végzett epidemio­lógiai vizsgálatban a férfiak 1,82%-ában és a nők 1,65%-ában fordult elő. Az angliai Bristolban végzett felmé­rés valamelyest magasabb százalékos értékeket mutat, azonban a nemek megoszlása megegyezik az Egyesült Államokban tapasztaltakkal.

A diagnózis kritériumai

A Róma III. kritériumrendszer szerint a tünetek króni­kus jellegűek, legalább 6 hónapja fennállnak, továbbá az utolsó 3 hónap folyamán legalább havonta 3 nap során előfordulnak.

Jellemzői:

• Híg, vizes székürítés (Bristol-skála szerinti 6-os, illet­ve 7-es típus).
• A fenti tünetek a panaszok kezdete óta eltelt idő leg­alább 75%-ában jelen vannak.
• Hasi fájdalom nem észlelhető

A székürítés gyakorisága, illetve a sürgető székelési inger jelenléte nem tartoznak a diagnosztikus kritériu­mok közé, hiszen ezen paraméterek nem függenek össze szorosan a béltranzit idejével. A napi széklettömeg (e betegek esetében átlagosan 200-500 g közötti) szin­tén másodlagos jelentőségű, hiszen az egyrészt jelentős mértékben függ az elfogyasztott étel mennyiségétől és minőségétől, másrészt nehezen ítélhető meg pontosan, mert a 24 órás székletgyűjtés a módszer relatív egysze­rűsége ellenére ma igen ritkán végzett eljárás.

Differenciáldiagnosztikai problémák

A funkcionális hasmenést, ellentétben a többi funkcio­nális tápcsatornái betegséggel az esetek jelentős részében nem lehetséges csupán a diagnosztikus kritériumok teljesülése alapján kórismézni. A diagnózis felállítását a primer módon fennálló gyorsult béltranzit igazolása segítheti elő. Ez legegyszerűbben a széklet konzisztenci­ájának standard skála alapján (Bristol székletforma) történő meghatározásával lehetséges.

Objektív vizsgálómódszerként természetesen rendelke­zésre állnak a különféle tranzitvizsgálatok (radiológiai, radioizotópos stb.), de ezek hátránya, hogy viszonylag nehézkes a kivitelezésük. A tápcsatornái tranzitidő és a székletforma változása között viszont összefüggés iga­zolható. A Bristol-skálán 6-7. típusú székletforma eseté­ben a tranzitidő igazoltan lecsökken.

A Bristol-skála lehetőséget ad az úgynevezett „pseudodiarrhoea” kizárására is, amely alatt a naponta több alkalommal (> 3) jelentkező formált, akár darabos szék­let ürítését értjük. Ez a legtöbb esetben organikus bél­betegség, illetve proctitis fennállására utal, így eseteiben a rectosigmoideum endoszkópos vizsgálata mindenképpen indokolt. Darabos széklet (Bristol 1-2) többszöri ürítése esetén pedig valójában a székrekedéshez társuló inkomplett kiürülésről van szó! A pseudodiarrhoeához hasonlóan fontos a defektiv anorectalis funkció – inkontinencia – felismerése és elkülönítése a valódi has­menéstől.

A funkcionális hasmenés diagnózisának felállításá­hoz szükséges a hasmenés egyéb okainak a kizárása is. Ez – az adott kórképeket jellemző specifikus klinikai tünetek, illetve az ún. alarmtünetek hiányának megálla­pításán túl – az alábbi vizsgálatok elvégzésével lehetséges:

• gasztrointesztinális infekciók: széklettenyésztés, il­letve mikrobiológiai vizsgálat.
• kontaminált bél szindróma: H2-kilégzési próbák, UDCA-PABA-teszt;
• a colon organikus betegségei: tumor, strictura, diver­ticulosis: kolonoszkópia, illetve a kivitelezés nehézsé­ge esetén rektoszkópia és virtuális kolonoszkópia;
• krónikus gyulladásos bélbetegségek: endoszkópia, vérképvizsgálat, vörövértest-süllyedés, szérum fibrinogén, C-reaktív protein, vasmeghatározás;
• malabszorpció/maldigeszció: felszívódási és hasnyál­mirigy-funkciós tesztek;
• gluténszenzitív enteropathia: endomysiumellenes an­titest, gliadinellenes antitest, szöveti transzglutamináz, endoszkópos úton vett vékonybél-biopszia;
• egyéb táplálékintoleranciák, nutritív allergiák: tole­ranciatesztek (pl. laktóz), élelmi anyagokkal szemben végzett Prick-teszt, illetve limfocitamigrációgátlási próba, allergen elimináció, illetve visszaterhelés;
• laxatívumabúzus;
• iatrogén: gyógyszermellékhatás (prokinetikumok, antibiotikumok, kemoterapeutikumok), irradiáció;
• HIV-gastroenteropathia: a rizikócsoportokba tarto­zók anti-HIVl és 2 szűrése;
• súlyos (> 500 g napi széklettömeg) hasmenéssel járó esetekben kizárandó a gasztrointesztinális endokrin tumorok fennállása, pl. carcinoid szindróma (vizelet 5-hidroxy-indolecetsav-ürítés szérum chromogranin mérés), VIPoma (szérum vazoaktív intesztinális polipeptid-meghatározás), illetve gastrinoma (szérumgasztrin-meghatározás).

Terápia

A funkcionális hasmenés kezelése tüneti és empirikus. Tekintve, hogy eseteiben a különböző tápanyag-intoleranciák már kizártak, a diétás tanácsoktól kevés ered­mény várható. Ennek ellenére célszerű a diéta komplex szénhidráttartalmának minimalizálása, ugyanakkor preferálandó az igen jól adszorbeálódó rizsliszt alkal­mazása. Az opiátreceptorokon ható ágensek közül a loperamid a leghatékonyabb. Vannak adatok arra is, hogy a loperamid blokkolja a kalcium-csatornákat és a kalcium-kötő kalmodulin-fehérjét is.

Emellett az analis sphincterek tónusát emelő hatásáról is beszámoltak. Kedvező hatás várható még a cholestiramintól, noha a funkcionális hasmenés esetén nincs igazolható epesav-maiabszorpció. Az egyéb gyógyszercsoportok, például a tápcsatorna-szelektív kalcium-csatornablokkolók ha­tása jelenleg is klinikofarmakológiai vizsgálatok tárgya. Az 5-HT-antagonisták súlyos mellékhatásaik miatt vagy nem kerültek törzskönyvezésre, vagy használatuk igen korlátozott (alosetron). A pszichoterápia, pszichofarma-koterápia főként explorálható pszichés zavarok vagy tár­suló kórképek esetén lehet hatékony.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.