Gyulladásos bélbetegségek: klinikai tünetek és diagnózis
Klinikai tünetek
Az IBD két klasszikus alcsoportjának tünetei általában különböznek egymástól, a napi rutinban azonban a tünetek alapján az esetek egy részében nem lehet különbséget tenni a két betegség között. Ha arra gondolunk, hogy az elkülönítés mintegy 10%-ban az endoszkópos és a szövettani kép alapján sem lehetséges, nem is csodálkozhatunk ezen. Szerencsére azonban vannak olyan adatok, amelyek segíthetnek bennünket a differenciálisban.
A CU általában véres székürítéssel jár
A vér gyakran nyákkal együtt ürül, amely boríthatja a széklet felszínét – disztális érintettség esetén a széklet lehet formált is -de súlyosabb aktivitás esetén a gyakori, sürgős székelési ingerek nagyobb részében önállóan véres nyálka ürül, széklet nélkül. Jellemző, hogy éjszaka is fel kell kelni a betegnek az ingerek miatt, sőt az sem ritka, hogy éjszaka gyakrabban kell járni a mellékhelyiségbe, mint nappal.
Amennyiben a gyulladás csak a végbelet érinti, a gyakori székelési ingerek ellenére a beteg közérzete egészen jó lehet, hasi fájdalom is elsősorban székürítés kapcsán jelentkezik tenezmus formájában. A fertőzéses enterocolitistől a tünetek krónikus volta, hullámzó lefolyása differenciálhat, azonban minden új esetben, illetve a korábbitól eltérő jellegű fellángolás esetén a széklet tenyésztése kötelező diagnosztikus lépés, amely minden eszközös vizsgálatot megelőz. Természetesen kiterjedtebb vastagbél-érintettség esetén a beteg általános állapota is romlik, elesettség, rossz közérzet, gyengeség, fogyás, diffúz hasi fájdalom jelentkezik a székelési tünetek mellett.
Extraintesztinális tünetek
Ilyen súlyosabb esetekben fordulhatnak elő extraintesztinális tünetek is, amelyek „előszeretettel” kísérik a vastagbél gyulladásának fellángolását, ily módon colon CB-ben is észlelhetjük ezeket. Gyakoriak a bőrtünetek (pyoderma gangrenosum, erythema nodosum), a perifériás nagyízületi monoarthritis, ritkább a szemgyulladás (episcleritis, scleritis, uveitis), irodalmi ritkaság a pericarditis vagy az autoimmun haemolyti-cus anaemia. A CU mellett szól még, ha a székelési problémák nem dohányzó vagy a cigarettáról már leszokott betegnél jelentkeznek, míg a pozitív családi anamnézis inkább CB esetén fordul elő.
A CB-ben a tünetek alapvetően függnek a betegség kezdetétől, nagy általánosságban minél fiatalabb korban kezdődik a betegség, annál tünetszegényebb, gyermekkorban a növekedés és súlygyarapodás elmaradása önálló tünet lehet hasmenés nélkül is, míg felnőttkorban általában a hasmenéses széklet, a hasi görcsök, a jobb alhasi fájdalom a leggyakoribb panasz.
- Rohamokban jelentkező fejfájások
- Hirtelen látászavar tünetei
- A libidó csökkenése és okai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A végbél körüli problémák, sipolyok, tályog megjelenése, illetve analis fissura, fájdalmas, duzzadt bőrfüggölyök kialakulása CB mellett szól. Az IBD mindkét formájában a folyamat súlyosságát jelzi a szisztémás tünetek megjelenése, amely lehet hőemelkedés, láz, elesettség, peritonealis izgalmi tünet, súlyos felszívódási zavar esetén lábszárödéma. Akut fellángolás esetén a mélyvénás trombózis rizikója fokozott, emiatti lábszár fáj dalom, duzzanat esetén a perifériás arthritis mellett mindig gondoljunk erre a lehetőségre is.
Diagnózis
Az IBD diagnózisának gyanúja a klinikai tünetek és a laboratóriumi eltérések alapján vethető fel, majd általában az endoszkópos és szövettani kép alapján igazolható. Bár az IBD, mint az előbbiekben részleteztük, egyfajta autoimmun kórkép, itt nincsenek olyan diagnosztikus kritériumok (mint a kevert kötőszöveti betegségek többségében), amelyek egy részének teljesülése esetén kimondható a CU vagy CB fennállása, inkább a leletek szintézisére, alapos mérlegelésére van szükség.
Fizikális vizsgálat
Az anamnesztikus adatok részletes kikérdezését követően a fizikális vizsgálat az első és alapvető fontosságú lépés. A beteg megtekintésekor feltűnhet a kóros soványság, vérszegénység, esetleg a szürkés, toxikus szín. Alaposan át kell nézni a beteg bőrét, hiszen a vasculitises csomókat gyakran a beteg sem észleli, csak a fájdalmat érzi, másrészt a szteroid és cyclosporin kezelés mellékhatása is jelentkezhet a bőrön.
A has tapintása során CB-ben gyakran észlelhetünk tapintható hasi rezisztenciát, amely presztenotikus tágult bélkacs, illetve gyulladásos bélkonglomerátum lehet. A végtagok átvizsgálása során tapintható ízületi folyadékgyülemmel találkozhatunk. A hallgatózás során az epigastrium feletti aktivitás esetén gyakran lehet észlelni szisztolés zörejt, amely a felgyorsult és turbulens mesenterialis keringés következtében alakul ki, valódi szűkület nagyon ritka.
Laboros vizsgálatok
A fizikális vizsgálat után a laboratóriumi analízis következhet, a vérben CB esetén vashiányt, alacsony TVK-t és ferritint, magas CRP-t, gyorsult süllyedést, hypalbuminaemiát, anaemiát, leukocytosist, thrombo-cytosist észlelhetünk. Az utóbbi évek eredményei új, jelentős segítséget nyújtó biomarkereket igazoltak – a székletben. Ezek közül kettő, a calprotectin és laktoferrin bizonyult kellően szenzitívnek és specifikusnak. Mindkét marker fehérje, kis mennyiségű székletből relatíve kis költséggel, ELISA alapú teszttel mutatható ki.
Hasi ultrahangvizsgálat
A laboratóriumi vizsgálatok után a hasi ultrahangvizsgálat következhet, amelynek előnye, hogy nem invazív, nem igényel semmilyen előkészítést, nem jár sugárterheléssel, viszont gyakorlott vizsgálót igényel. A vizsgálat hasznosabb CB-ben, mivel itt a transmuralis gyulladás a fal egészének megvastagodását eredményezi, és ez az echoszegény falmegvastagodás végig vizsgálható a vastagbél különböző szakaszain, valamint a terminális ileum is jól vizualizálható (főként, ha jelentősen gyulladt), és jól láthatóak a stenosis következtében kialakult tágult, folyadékkal telt bélkacsok is.
Súlyos bélgyulladásban szenzitivitása 77-83%, specificitása 81-82%, enyhébb folyamatok esetén azonban szenzitivitása csak 25% körüli. CU-ban értéke korlátozottabb, azonban súlyos, kiterjedt kórformákban itt is látható enyhe falmegvastagodás, amely elsősorban a mucosára lokalizálódik, a submucosa inkább ödémás, az egész kép céltáblaszerű.
A has UH-vizsgálata jelentős segítség lehet még a hasi tályog kimutatásában, bár a CT értéke ebben vonatkozásban felülmúlja az UH-t. A sipolyok kimutatásában a hasi UH értéke korlátozott, bár a perianalis régió sipolyai, tályogjai esetében elvégzett perinealis, vagy még inkább a rectalis UH hasznos információkkal szolgálhat, azonban egymagában alkalmazva általában nem nyújt a terápiás döntéshez elégséges adatot.
Endoszkópia
A következő lépés minden IBD-re gyanús esetben az endoszkópia, amelynek segítségével felmérhetjük az IBD aktivitásának súlyosságát, a betegség kiterjedését, és az esetek kb. 90%-ában el tudjuk különíteni egymástól a CU-t és a CB-t. IBD gyanúja és krónikus hasmenés esetén minden esetben törekedni kell az ileum endoszkópos vizsgálatára, főként, ha a vastagbél áttekintése nem mutatott diagnosztikus eltérést, illetve, ha nem egyértelmű, hogy az IBD melyik formájáról van szó.
Célszerű az első vizsgálatot még a gyógykezelés megkezdése előtt elvégezni, mivel a terápia szegmentális gyógyulást és a rectum-nyálkahártyakép javulását eredményezve megnehezítheti a differenciálást az IBD két formája között.
A már diagnosztizált IBD-s betegek esetén gyakran kerül sor ismételt endoszkópos vizsgálatra, azonban ügyeljünk arra, hogy csak akkor végezzünk ilyen beavatkozást, ha annak várható terápiás következménye lesz; ha az endoszkópos kép súlyossága segít bennünket különböző döntések meghozatalában; ha az endoszkópia egyben terápiás beavatkozást (tágítás, vérzéscsillapítás) is jelent, illetve, ha rákveszély miatt szűrő jellegű vizsgálatot végzünk.
Ezen indikációk mellett a posztoperatív kiújulás veszélyének és súlyosságának megítélésében az endoszkópia alapvető fontosságú, ilyenkor azonban a szükségesnél jóval ritkábban végzik. Jelentőségét magyarázza, hogy a klinikai tünetek és a laboratóriumi eltérések megjelenésénél jóval korábban megjelenhetnek az endoszkópos eltérések, amelyek alapján megbecsülhető a beteg műtét utáni rizikója az elkövetkező években.
Amennyiben a vizsgálat során a varratvonalban nincs endoszkópos eltérés vagy kevesebb, mint öt aftoid fekély látható (Rutgeert’s score 0 vagy 1), akkor az elkövetkező években alacsony a súlyos fellángolás esélye, nincs szükség terápiamódosításra. Amennyiben viszont ennél súlyosabb a látott kép (több mint 5 aftoid fekély, diffúz, kiterjedt nyálkahártya-gyulladás, stenosis (score 2-4), a kiújulás esélye nagy, a kezelés optimalizálására van szükség, hiszen a műtét után 6 hónappal észlelt súlyos endoszkópos fellángolás esetén a betegek mintegy harmadában három éven belüli ismételt reszekció történt.
Rákmegelőzés
A kolonoszkópia fontos indikációja a rákmegelőzés, a dysplasiaszűrés, hiszen a kiterjedt, hosszú idő óta fennálló vastagbélgyulladás az IBD mindkét formájában colorectalis carcinoma (CRC) kialakulására hajlamosít. A rákrizikó szempontjából CU és CB között nincs lényeges eltérés, azonban több adat gyűlt össze a CU asszociálta rákok gyakoriságáról. Ezekmetaanalízise 10 év után 2%, 20 után 8%, míg 30 év elteltével 18% CRC-gyakoriságot mutatott. Randomizált tanulmányok hiányában a retrospektív adatok alapján ajánlható a daganatok megelőzésére a rendszeres ellenőrző, felügyelő kolonoszkópia elvégzése.
A legtöbb ajánlás kiterjedt CU-ban 8-10 év elteltével javasolja az első vizsgálatot sorozatbiopsziák végzésével (4 kvadráns biopszia 10 cm-ként), majd ezt követően legkésőbb kétévente rendszeresen. A vak biopsziák mellett minden látható, dysplasiára gyanús lézióból biopsziát kell venni. Bal colonfélre lokalizálódó CU esetén az ajánlás elviekben hasonló, azonban az ellenőrzés kezdete egyes szerzők szerint 15 éves betegség fennállásig halasztható. Kérdés azonban – hasonlóképpen CB-ben is – hogy az első tüneteket a betegség diagnózisa mennyi idővel követte, hiszen számos adat alapján e két dátum között több év differencia is lehet.
Ellenőrző kolonoszkópiák
Az ellenőrző kolonoszkópiák végzésének másik buktatója, hogy a vizsgálók jelentős többsége az ajánlottnál jóval kevesebb biopsziát vesz. Nem biztos, hogy csak a vizsgálók lustaságával magyarázható, de a vakon végzett sorozatbiopsziákkal nem sikerült az IBD-hez társuló CRC-k számát szignifikánsan csökkenteni, viszont a felfedezett daganatok stádiuma kedvezőbb volt a sporadikus CRC-s esetekéhez viszonyítva.
Nagyon ígéretesek és megoldást jelenthetnek azok az új endoszkópos módszerek, amelyekkel az optikai felbontást vagy a kontrasztot növelve az egyébként nyálkahártya-léziót nem mutató területekről is célzott biopszia történhet. Amennyiben anyagi erőforrások hiányában nincs ilyen eszközünk, kontrasztfokozó vitális festési eljárással (kromoendoszkópia) javíthatjuk találati pontosságunkat.
Egyéb diagnosztikus vizsgálatok
A vastagbél áttekintése céljából ritkán van szükség a kolonoszkópián túl egyéb diagnosztikus modalitásra, amennyiben nem tudjuk technikai okok miatt az egész colont vizualizálni vagy szűkület van jelen, amelynek hossza a kérdés, kettős kontrasztos irrigoszkópiát vagy CT alapú virtuális kolonoszkópiát végeztethetünk. CU-ban a betegség természete folytán a tápcsatorna felsőbb szakaszainak vizsgálatára ritkán kerül sor, CB esetén azonban törekednünk kell – legalább a diagnózis felállításakor – az egész gasztrointesztinális traktus vizualizálására.
Ez általában a gyomor és a nyombél endoszkópos vizsgálatának és valamilyen radiológiai módszernek – vékonybélpassage, szelektív enterográfia, CT-enteroclysis – a kombinációjával érhető el. A radiológiai módszerek közül – gyakorlott vizsgáló esetén! – a CT-enteroclysis a leginformatívabb, amely a nyálkahártya diszkrét elváltozásain túl a bélfal megvastagodását és a bél környezetét is megmutatja. A másik két módszer inkább a sztenózis és a presztenotikus dilatáció mértékének ábrázolására, ezáltal a konzervatív vagy sebészeti kezelés közötti döntés meghozatalára alkalmas, mint korai CB diagnosztizálására.
Kapszula endoszkópia
Mindhárom radiológiai módszer hátránya a beteg által elszenvedett jelentős sugárterhelés, amelyet a vizsgálat indikálásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nem jár sugárterheléssel, a betegek számára egyáltalán nem megterhelő a kapszula endoszkópia, amely alkalmas a teljes vékonybél áttekintésére és onnan képek továbbítására. Hátránya, hogy sztenotizáló folyamatban, vagy annak gyanúja esetén nem végezhető, hiszen a nem passzálódó kapszula bélelzáródást okozhat.
A közvetített képek kiértékelése időigényes, ráadásul az észlelt elváltozások lokalizációja nehézkes. Ügyelni kell arra, hogy az elváltozásokat a klinikai kép ismeretében véleményezzük, ne értékeljük túl, hiszen olyan, eddig vak területnek számító bélszakaszokon találkozunk nyálkahártya léziókkal, amelyek kiértékelése és kóroki szerepe kérdéses lehet. A kapszula biopszia vételére nem alkalmas, így a szövettani kép sem nyújthat segítséget.
A kapszula egyszer használatos, költséges, finanszírozása jelenleg hazánkban nem megoldott. Másik, talán még ígéretesebb endoszkópos lehetőség a vékonybél vizsgálatára a szimpla és a kettős ballonos enteroscop, amelyekkel akár a vékonybél egésze áttekinthető – jelentős idő-, és munkaerő igénnyel – és ott kellő jártassággal terápiás beavatkozás és szövettani mintavétel is lehetséges. CB intraabdominalis szövődményeinek felderítésére a CT mellett alkalmas az MRI-vizsgálat, amelynek nagy előnye a CT-vel szemben, hogy nem jár sugárterheléssel, terhességben is elvégezhető, hátránya korlátozott hozzáférhetősége.
MRI-vizsgálat
Mindkét módszer a hasi tályog kimutatásában közel 100%-os szenzitivitású; a kismedencei tályog, sipolyok kimutatásában azonban az MRI egyértelműen elsőbbséget élvez. A CT és az MRI felbontásának folyamatos fejlődése mellett egyre kevésbé jelentősek az izotópvizsgálatok, amelyek közül a jelölt fehérvérsejtekkel végzett leukocita-szcintigráfia hasi tályog kimutatása, a bélgyulladás kiterjedésének meghatározására alkalmas, a PET CT-értéke IBD-ben jelenleg még kérdéses.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.