• életmód
• gyulladásos bélbetegségek
• környezeti hatások

Gyulladásos bélbetegségek – környezeti tényezők, életmód

Környezeti tényezők

Sokak szerint a környezeti tényezők megváltozása idézte elő az IBD incidenciájának világméretű fokozódását, így a kívülről érkező hatások döntő fontosságúak a betegség kialakulásában. A következőkben azokat az adatokat gyűjtöttük össze, amelyek a környezeti tényezők jelen­tőségét támasztják alá az IBD etiopatogenezisében.

Lakóhely: városi/falusi környezet

A városi forgatag­ban, illetve a nyugodt, békés falusi környezetben élőket más és más ingerek érik nap mint nap. A városi környe­zetben az ipari vegyi anyagok által okozott levegő- és vízszennyeződéssel, a tartósítószereket tartalmazó élel­miszerekkel, a „hűtőgép” effektussal, illetve a külön­böző infekciós ágensek gyors terjedésével lehet és kell számolni.

A svédországi egészségügyi modell egységes, magas színvonalú ellátást és megfelelő adatrögzítést biz­tosít mind a városban, mind a faluban élők számára, így az onnan származó epidemiológiai tanulmányok kevés kétséget ébresztenek az adatok pontosságát illetően.

A svéd tanulmányok az IBD mindkét fajtáját gyakoribb­nak találták a városban élők között, hasonlóan számos más tanulmányhoz. Ügy tűnik tehát, hogy a városi élet­mód fokozott hajlamot jelenthet az IBD megjelenésére, azonban azt, hogy pontosan melyik az a civilizációs ár­talom, amely segíti a betegség kifejlődését a betegségre hajlamos egyénekben, jelenleg pontosan nem tudjuk.

Lakóhely: költözés/migráció

Egyre több adat szól amellett, hogy az etnikai, rasszbeli különbségek elmo­sódnak a populációs migráció által, tehát az IBD etiopa­togenezisében az életmódbeli tényezők nem hanyagol­hatók el a kétségtelenül fontos genetikai tényezők isme­retében sem. Míg az indiai szubkontinensen alacsony, addig az Egyesült Királyságba költözött dél-ázsiaiak és elsőfokú leszármazottjaik között magas a CU előfordu­lási gyakorisága, sőt magasabb, mint az ugyanott élő fe­hér populációban.

Szociális helyzet

Végzettség, munkahely, társadalmi státus. A tanulmányok többsége alapján az IBD gyako­ribb a jobb szociális helyzetben élők között. Egyes tanul­mányok a magasabb jövedelemmel, mások a magasabb végzettséggel, megint mások pedig a foglalkozással hoz­ták ezt összefüggésbe.

Szociális helyzet: perinatális tényezők. Az IBD első­sorban fiatal felnőtteket érint, így kézenfekvőnek tűnt az a feltételezés, hogy perinatális tényezők kóroki szerepet hordozhatnak. Az egyik legalaposabb ilyen tanulmány adatai azt mutatták, hogy CB-ben szenvedő gyermekek között háromszor ritkábban fordult elő a tartós anyatejes táplálás és háromszor gyakrabban estek át tartós hasmenéssel járó infekción, mint az egészséges kont­rollcsoport. Az eddig leírtakat erősen árnyalja és kissé megkérdőjelezi azonban az, hogy más tanulmányok sze­rint éppen a korai infekciók hiánya, az otthoni higiénés viszonyok fejlettsége jelent rizikót a CB kialakulására.

Életmód hatása a gyulladásos bélbetegségre

Dohányzás

Az életmódbeli tényezők és az IBD kialakulása közötti kapcsolatot először a dohány­zási szokások vizsgálata állította reflektorfénybe. Samuelsson 1976-ban hívta fel a figyelmet a dohányzás és a CU kapcsolatára. Azóta számos tanulmány igazolta a furcsa, paradox kettősséget: míg a CU a nem dohányzók betegsége, vagyis a dohányzás véd a CU kialakulásával szemben, addig CB-ben lényegesen magasabb a dohá­nyosok aránya.

Egy 1989-ből származó metaanalízis alapján az aktív dohányzás 60%-kai csökkenti a CU ki­alakulásának esélyét. Számos adat alapján kiterjedt CU-hoz időnként társuló, de önmagában, CU nélkül szinte alig előforduló primer sclerotisaló cholangitis (PSC) ki­alakulásának valószínűségét is csökkenti a dohányzás, csakúgy, mint a CU műtéte után kialakult gyulladásos szövődmény, a pouchitis gyakoriságát is.

Ezek a megle­pő adatok már utalnak arra, hogy a dohányzás nemcsak az előfordulás gyakoriságát, hanem a betegség lefolyá­sát is befolyásolja CU-ban, és mint később látni fogjuk, CB-ben is. Egy tanulmány alapján CU-ban a dohányo­sok esélye a kórházi kezelést igénylő súlyos fellángolás­ra 50%-kai kisebb, mint a nem-dohányzóké, míg ezzel szemben a dohányzásról leszokottak között 50%-kai gyakoribb volt a súlyos fellángolás és kétszer gyakoribb a colectomia mint az aktívan dohányzók csoportjában.

Skandináv tanulmány

Egy másik, skandináv tanulmány – hasonlóan saját korábbi adatainkhoz – azt mutatta, hogy a dohányzás megkezdése gyorsan csökkentette a betegség aktivitásá­nak tüneteit. Egy francia tanulmány igazolta, hogy colitises betegekben a dohányzás abbahagyását követően súlyosabb betegséglefolyás, több szövődmény, több kór­házi felvétel, gyakoribb szteroid és immunszuppresszív kezelés volt észlelhető, mint azon betegekben, akik nem hagytak fel ezzel a rossz szokásukkal.

Több szerző véleménye szerint a dohányzás során a szervezetbe ke­rülő toxikus alkaloid – a ganglionstimuláló és -depri­máló hatással egyaránt rendelkező nikotin – csökkenti ismeretlen mechanizmus révén a gyulladásos aktivitási tüneteket CU-ban.

CB-ben a dohányzás hatása kedvezőtlen. Hajlamosít a betegség kialakulására (több mint kétszeresére növeli a betegség kialakulásának esélyét, és rontja a betegség le­folyását is). Úgy tűnik azonban, hogy nem minden egyes régióra, illetve etnikai csoportra igaz ez a negatív hatás: izraeli tanulmányok nem találtak negatív összefüggést a CB klinikai lefolyása és a dohányzás között.

A dohányzás és a CB kapcsolata fényes bizonyíték arra, hogy a környezeti tényezők befolyásolják a be­tegség lefolyását. A dohányos Crohn-betegek között gyakoribb az izolált ileumérintettség, és ritkább a tisz­tán gyulladásos forma (gyakoribb a sztenotizáló és a fisztulázó lefolyás). Gyakoribb a dohányzás mellett a műtét szükségessége, az immunszuppresszív és sztero­id kezelés használata is, miközben bár melyik kezelési alternatíva hatékonyságát egyértelműen negatívan be­folyásolja a dohányzás.

A dohányzás effektusa érdekes nemi különbségeket is mutat IBD-ben

Cosnes több mint 1700 beteget érintő tanulmánya azt mutatja, hogy a dohányzás CU-ra vonatkozó kedvező hatása csak fér­fiakban volt szignifikánsan kimutatható, míg CB-ben a káros hatás főként nőkben jelentkezik. Ezek az adatok – amelyek az eddigi patomechanizmus elképzelésekkel nehezen egyeztethetőek össze, és akár a nemi hormono­kat is modifikáló tényezőként hozhatják a képbe – még megerősítésre várnak, és további kutatásokat indokol­nak.

Stressz, pszichés tényezők

A napi gyakor­latban megfigyelhető, hogy különböző, főként elhúzódó stresszhelyzetek az IBD exacerbációját idézik elő. A be­tegek és kezelőorvosaik nagy része arról is meg van győ­ződve, hogy a stressz a betegség kialakulásában is oki szerepet játszhat, annak ellenére, hogy kontrollált kli­nikai megfigyelésekkel nem sikerült ezt alátámasztani. Úgy tűnik, hogy a stressz inkább a betegség megjelenési formáját befolyásolja, semmint önálló triggerként lenne jelentősége.

Hogy mi bizonyítja ezt?

Klinikai megfigye­lések mellett állatkísérletes adatok, főként a neuroimmun interakció vizsgálatai. Az IBD tüneteinek súlyos­bodását a krónikus stresszhelyzet neurális, endokrin és immunmechanizmusok nem teljesen tisztázott köl­csönhatása révén képes kiváltani. A cotton-top tamarin (selyemmajom), amelynek természetes élőhelye a dél­amerikai esőerdő, CU-szerű colitissel reagál a tartósan hideg környezet krónikus stressz hatására, azonban a bélgyulladás remisszióba kerül, mihelyt a laboratórium hőmérsékletét az optimális hőfokra állítjuk vissza.

Mi­vel neurokinin-1 (NK-1) receptorantagonisták szintén a colitises tünetek javulását eredményezik, substance P és egyéb tachikininek oki szerepe vethető fel a stressz által indukált, krónikus gyulladás kialakulásában. A stressz bélpermeabilitást fokozó hatása is ismert, e révén is sú­lyosbíthatja az IBD lefolyását.

Egészségügyi ellátás: appendectomia

Számos epi­demiológiai adat támogatja azt a megfigyelést, hogy az appendectomia véd a CU kialakulásával szemben. 1987-ben jelent meg az a multicentrikus tanulmány, amelyben először szerepel az az inverz kapcsolat, miszerint a CU­-ban szenvedő betegek anamnézisében ritka az appendectomia. Ezt a megfigyelést azóta számos tanulmány megerősítette. A kutatások adatai arra is utalnak, hogy korábbi appendectomia a CU klinikai megjelenését is befolyásolja: enyhébb lefolyású ilyen esetekben a beteg­ség.

A dohányzás IBD-ben betöltött ellentétes, kettős szerepéhez hasonlóan, úgy tűnik, hogy az appendecto­mia CB esetében viszont rizikófaktornak számít, még ha az összefüggés nem is olyan egyértelmű, mint az appen­dectomia és a CU, illetve a dohányzás és a CB között. Az összefüggést vizsgáló tanulmányok többségében az appendectomia ugyan gyakrabban szerepelt a Crohn-betegek anamnézisében, azonban az összefüggés többnyire nem volt szignifikáns.

Az adatok megbízhatóságát továbbá megkérdőjelezi az a tény, hogy a tanulmányok nagy részében nem zárták ki azokat a betegeket, akiknél a CB közvetlenül az appendectomia után kezdődött, pe­dig ezekben az esetekben alaposan feltételezhető, hogy már a sebészi beavatkozás is a CB miatt történt.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.