Rosszindulatú daganatok a vékonybélben
Primer vékonybél daganatok Adenocarcinoma
A vékonybél adenocarcinomák legnagyobb számban a duodenumban fordulnak elő. Gyakoriságuk aboralisan csökken, legritkábban az ileumban jelentkeznek. A duodenalis adenocarcinomák 15%-a a proximalis, 40%-a a középső, 45%-a a disztális harmadban helyezkedik el.
Kialakulásukra hajlamosabbak az idősek, a férfiak, a Crohn-betegségben, a familiáris polyposis szindrómában, illetve a herediter non-polyposis coloncarcinomában (Lynch-szindróma, illetve Muir-Torre-szindróma) szenvedők.
A Peutz-Jeghers-szindróma, a kezeletlen coeliakia, a cisztás fibrózis, valamint a környezeti tényezők közül a dohányzás és az alkoholizmus is feltehetően növeli a vékonybél adenocarcinomák kockázatát. Egyes táplálkozási tényezőket is kapcsolatba hoztak a vékonybélrákkal (magas kalóriatartalmú étrend, vörös húsok, zsírok, sózott, füstölt ételek).
A vékonybél adenocarcinomái általában szoliter, sessilis elváltozások. Stádiumbeosztásuk a TNM-rendszer alapján történik. Leggyakrabban a májba és a peritoneumba adnak távoli metasztázisokat. Kórszövettani feldolgozásuk során immunhisztokémiai festési eljárásokkal a periampullaris duodenalis adenocarcinomák többsége, míg az egyéb lokalizációjúak fele CEA (carcinoembrionalis antigén), kisebb mértékben CA 19-9 („cancer antigén 19-9″) pozitív festődést mutat.
Kezelésük sebészi reszekció, a kórszövettani lelet ismeretében szükség esetén kemoterápia. A betegség prognózisa a daganat stádiumától és differenciáltságától (grading), a perineuralis és vaszkularis invázió jelenlététől, reszekabilitásától és a műtéti szélek tumormentességétől függ. E daganatok többsége a diagnózis felállításakor már környezeti terjedést mutat. Az összesített 5 éves túlélés 20-30% között van.
- Karácsony az ascites és tüdővizenyő okozta panaszok nélkül
- Köhögés és köpettel járó köhögés okai
- Rekedtség okai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Leggyakoribb klinikai szindrómák
A vékonybélben kialakuló NET-ek többféle klinikai tünetegyüttest okozhatnak, amelyek közül a gasztroenterológusok a gyakorlatban leginkább a Zollinger-Ellison- és a carcinoid-szindrómával találkoznak.
Zollinger-Ellison-szindróma (ZES)
A szindróma oka a duodenalis vagy más lokalizációjú gastrinoma. Multiplex, sokszor atípusos helyen megjelenő peptikus fekélyek jellemzik, aminek oka a gasztrin által provokált extrém savszekréció. Gyakori tünetek a hasi fájdalom hasmenéssel vagy anélkül, a gasztrointesztinális vérzés, epigastrialis fájdalom, hányinger, hányás, savas reflux. Endoszkóppal a fekélyeken kívül vaskos gyomorredőket lehet látni, amit a gasztrin proliferativ hatása okoz. A duodenalis lokalizációjú gastrinomák okozta ZES hátterében 12-15%-ban MENI. szindróma áll.
A diagnózis a klinikai tünetek, az endoszkópos kép, a kórszövettani vizsgálat, az emelkedett savszekréció alapján gyanítható. A magas szérumgasztrinszint (a normális érték tízszeresénél magasabb, > 1000 pg/mL) bizonyító erejű. (A protonpumpagátló kezelés emeli a szérumgasztrinszintet, de nem ilyen mértékben.)
Carcinoid-szindróma
A carcinoid-szindrómát okozó daganatokban szerotonin termelődik. A vékonybél vénás elvezetése azonban a vena portae rendszerén át történik. A máj lebontja a termelődő hormont („first pass effect”), ezért a vékonybél NET-ek esetén carcinoid-szindróma csak májmetasztázisok kialakulásakor jön létre. A tüneteket egyes környezeti tényezők (sajt-, csokoládé-, alkoholfogyasztás, pszichés stressz, fertőzések stb.) provokálhatják.
A szindróma jellegzetes tünete a „flush”, ami a fej, a nyak és a mellkas felső részének rohamszerű, piros-lilás elszíneződését jelenti. Általában néhány percig, ritkán több órán át is tarthat. Melegségérzés, könnyezés és ödémaképződés is kísérheti. Gyakori tünet a vizes hasmenés. Krónikus fennállása esetén a betegség gyakran kardiális elváltozásokat (a jobb szívfél fibrózisa, pulmonális stenosis és/vagy regurgitáció, az endocardium megvastagodása) is okoz.
Ritkább tünetek a hyperkeratosis, a bőr hiperpigmentációja, pellagraszerű bőrtünetek, myopathia, szexuális diszfunkció, egyéb szövetek fibrotikus átalakulása és ennek szövődményei (ischaemiás bélkárosodás, hasi fájdalom, hepatomegalia, carcinoid arthropathia, ileus, ureterszűkület stb.). Egyes esetekben carcinoid krízis alakulhat ki, amely potenciálisan fatális szövődmény. Súlyos, tartós erythema, hasmenés, nehézlégzés, hypotonia, tachycardia és láz, néha idegrendszeri tünetek jellemzik.
A vékonybél neuroendokrin tumorainak kezelése
A NET-ek hatásos kezelése a radikális sebészi eltávolítás. Elvileg 1 cm-nél kisebb duodenalis NET-ek esetében az endoszkópos eltávolítás is szóba jöhet, kivéve ZES esetén. A ZES-t okozó duodenalis gastrinomák többsége submucosus, és a felfedezésük pillanatában 50%-uk már nyirokcsomó-metasztázist okozott. A distalis ileum kolonoszkópia során felfedezett elváltozásai esetén is sebészi reszekció (jobb oldali haemicolectomia) javasolt az ilealis NET-ek rossz prognózisa miatt.
Nem operábilis vékonybél NET-ek, valamint májmetasztázisok esetén a primer tumor palliatív reszekciója javasolt a bélelzáródás veszélye miatt, illetve, mert a daganatmassza csökkentésével a klinikai tünetek javulhatnak. A májmetasztázisok kezelésében sebészi reszekció, kemoembolizáció, rádiófrekvenciás abláció, valamint májtranszplantáció is szóba jön.
A hormont termelő daganatok esetén a klinikai szindrómák tüneteinek kezelésére, a megfelelő életminőség biztosítására is törekedni kell. A gastrinomák esetén a fekélyek, illetve a fekélyek okozta tünetek megfelelő dózisú protonpumpagátló kezeléssel kiválóan uralhatok. Inzulinoma esetén diazoxid, hydroch-lorothiazid, ezek hatástalansága esetén kalciumcsatorna-blokkolók, béta-blokkolók, szteroidok adhatók szupportív terápiaként.
Primer vékonybél lymphoma
Az extranodalis primer lymphomák leggyakoribb megjelenési helye a gyomor-bél traktus (az összes lymphoma 4-5%-a, az összes tápcsatornái malignoma 3-4%-a). A gyomor után a vékonybélben alakul ki a legtöbbször, elsősorban az ileumban. 40%-uk mérsékelt, 60%-uk magas malignitású. Kiindulási helyük a nyálkahártyához kapcsolt nyirokszövet (mucosa associated lymphoid tissue: MALT). Az esetek 15%-ában multifokálisak.
Kialakulásukra hajlamosítanak a primer (pl. közönséges variábilis immunhiány) és szekunder immunhiányos állapotok (pl. AIDS, szervtranszplantációt követő immunhiányos állapot), illetve egyes autoimrnun betegségek (pl. Crohn-betegség, kezeletlen coeliakia).
Korai stádiumban gyakran tünetmentesek, később étvágytalanság, hasi fájdalom, láz, éjszakai izzadás, fogyás jelentkezhetnek. Makroszkóposán általában nodularis elváltozások, amelyek bélobstrukciót, vérzést vagy perforációt okozhatnak.
A diagnózis felállításához az endoszkópos és képalkotó vizsgálatok mellett immunelektroforézis, csontvelő-aspiráció, LDH és β2-mikroglobulinszint meghatározás szükséges. A diffúz nagy B-sejtes a leggyakoribb B-sejtes lymphoma. Rossz prognózisára utalhat a betegség extranodalis megjelenése, ha a beteg 60 évesnél idősebb, az emelkedett szérum LDH-szint vagy a betegség előrehaladott stádiuma.
A köpenysejtes lymphoma általában az időseket érinti. A betegek 20%-ában van gasztrointesztinális érintettség. A Burkitt-lymphoma kialakulásában az Ebstein-Barr-vírusinfekció etiológiai szerepe valószínűsíthető. Ritkán fordul elő, rendszerint az ileocoecalis régióban, főleg immunszuprimált állapotban (pl. AIDS).
Az IPSID (régi nevén a-nehézlánc betegség vagy mediterrán lymphoma) elsősorban a Közel-Keleten, Afrikában és a Földközi-tenger térségében fordul elő. Hajlamosító tényező lehet a Giardia lamblia fertőzés, féregfertőzések, illetve a Campylobacter jejuni. Általában a vékonybél proximális részén jelentkezik. Hasmenés, mesenterialis lymphadenomegalia, fogyás, anaemia, hiányállapotok, hypogammaglobulinaemia jellemzi. A szérum IgA-szint általában normális, de monoklonális komponens látható az al-globulinok közt, amely IgA-nehézláncnak felel meg.
Az endoszkópia során makroszkóposán megvastagodott redőket, nodulusokat, elszórtan fekélyeket, mozaikszerű rajzolatot láthatunk. A kórszövettani kép jellegzetes. Korai stádiumban tartós antibiotikum-kezeléssel (6 hónapig tetracyclin vagy metronidazol és ampicillin) 30-70%-os remissziós arány érhető el. Előrehaladott stádiumban kemoterápiától, teljes hasirradiációtól vagy kombinált kezeléstől várható némi eredmény. Kezelés nélkül lymphoplasmocytás és immunoblastos lymphoma alakul ki a környező nyirokcsomók és távoli szervek érintettségével.
A T-sejt eredetű lymphomák a gyomor-bél traktus lymphomáinak 10-30%-át adják. Az EATCL leggyakrabban a jejunumban előforduló, nagy malignitású kórkép. Az endoszkópos képet multiplex ulceratív léziók jellemzik. A nem enteropathia-asszociált forma ritka, kevésbé malignus kórkép.
Malignus kötőszöveti tumorok
A malignus vékonybéldaganatok mintegy 10%-a kötőszöveti eredetű (leggyakrabban gasztrointesztinális stromális tumor, ritkábban leiomyosarcoma, fibrosarcoma, angiosarcoma, liposarcoma, Kaposi-sarcoma). Legtöbbször a jejunumban és az ileumban találhatók. A tumorszövet általában extramuralisan növekszik, más malignomákhoz képest ritkábban okoz bélelzáródást. Az áttétképződés elsődleges célszervei a máj és a peritoneum, tüdő- és csontmetasztázisok csak előrehaladott stádiumban jellemzőek.
Szekunder vékonybéldaganatok
A metasztázisok képződésének leggyakoribb formái az intraperitonealis, a direkt és a hematogén terjedés. Intraperitonealisan képződő metasztázisok esetén (pl. az appendix-, a colon- vagy a nőgyógyászati tumorok) az áttét általában a mesenterialis felszínen keletkezik, leggyakrabban az ileumban. A hasi daganatok legtöbbször direkt módon terjednek a vékonybélre, közülük a vastagbél, a gyomor, a hasnyálmirigy, a petefészek, a méh, a vese és a prosztata malignomái adnak leggyakrabban áttétet.
Az extraabdominalis daganatok metasztázisai jellemzően hematogén úton keletkeznek (melanoma, emlő, tüdő, Kaposi-sarcoma, a here embrionális sejtes carcinomája). A vastagbél daganatai is adhatnak hematogén áttéteket. A melanoma malignum leggyakrabban a vékonybélbe ad áttéteket a gyomor és bélrendszerben. A nem gasztrointesztinális eredetű non-Hodgkin lymphomák (pl. diffúz nagy B-sejtes lymphoma, köpenysejtes lymphoma) mintegy 10%-a terjed a vékonybélre de ritkán a leukaemiák, a myeloma multiplex és kivételesen a Hodgkin-kór is érintheti a duodenumot.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.