Magasvérnyomás kezelése

Gyakoribb vesebetegségek és a hipertónia

A vesebetegségek közül az idült és ma még sajnos gyógyíthatatlan ún. kétoldali, belgyógyászati vesebetegségek a hipertónia leggyakoribb okai. Az ún. féloldali, urológiai vesebetegségek rit­kábban növelik a vérnyomást, és idejekorán végzett gyógyító (rend­szerint sebészi) beavatkozás teljesen megszüntetheti a hipertóniát.

A kétoldali vesebetegségek közül csak a gyakrabban előfordulókat említjük. Egy részük öröklődő betegség  pl. a soktömlős megbete­gedés , más részükben a húgyutakon felszálló fertőzés támadja meg a veséket (pielonefritisz), de a legrosszabb indulatú formák (glomerulonefritiszek) többségében ma még nem ismerjük a kiváltó okot, így gyógyításukra is kevesebb a lehetőségünk.

Veseelégtelenséghez vezethet?

Bármilyen kiindulású idült vesebetegségről van szó, ha a folyamatot nem tudjuk legalább megállítani, feltartóztathatatlanul veseelégtelenségbe tor­kollik, és ebben a stádiumban már nincs különbség az egyes kórformák között, mert az idült húgyvérűség (urémia) tünetei állnak elő­térben, és ilyenkor a beteg életét csak művesekezeléssel vagy veseátültetéssel (transzplantáció) tudjuk megmenteni.

Az orvosi ténykedés célja, hogy a beteg minél később (vagy soha ne) jusson el eddig a stádiumig. Mint látni fogjuk, ennek egyik eszköze a kísérő magas vérnyomás megfelelően erélyes kezelése.

Az idült kétoldali vesebetegség

Vesebetegségekben a vese fokozatosan romló lása okozza a magas vérnyomást. Még heveny vesegyulladásban is megnőhet a vérnyomás amiatt, hogy a vizeletkiválasztás hirtelen le­csökken, hiszen a felhalmozódott só (és az ahhoz kötött víz) „túltölti” az érrendszert.

A heveny vesebetegség

Külön veszélyt jelent, hogy a vérnyomás nagyon hirtelen emelkedik meg, és a megnövekedett el­lenálláshoz nincs ideje a szívnek alkalmazkodnia, nincs idő arra, hogy izomrostjai megvastagodjanak és megerősödjenek, így előfor­dulhat, hogy az erekben uralkodó magas nyomást a szív nem tudja felülmúlni, és ezért nem tudja, az artériák felé a vért továbbítani kialakul tehát a heveny szívelégtelenség.

Renin a vesében

A vesebetegségekben egy másik tényező is hozzájárulhat a vérnyo­más emelkedéséhez. A vese ugyanis termel egy hormont (hor­mon = a szervezetben termelődő, kis mennyiségben is igen hatásos anyag, mely a vérkeringéssel a szervezetben mindenüvé eljut), a renint (ren = vese), mely egy másik, a máj által termelt és a vérrel a vesébe jutó hormont, az angiotenzint aktiválja, vagyis hatásossá te­szi.

Az angiotenzin elnevezés jól kifejezi e hormon legfőbb hatását, ugyanis ez a hormon a legerősebb ismert vérnyomásemelő anyag (angios = ér, tensio = nyomás). Élettani szerepe az, hogy veszé­lyes vérnyomáseséskor (pl. nagy vérveszteség esetén) erélyesen összehúzza a kis ütőerecskéket (arteriolákat), így a vérnyomás emel­kedik.

Ha az angiotenzin szükségtelenül nagy mennyiségben aktivá­lódik a kórosan nagymértékű reninelválasztás miatt  mint pl. az említett vesebetegségekben , akkor a vérnyomás is kórosan magas lesz. A hipertónia kialakulásának ez a mechanizmusa kevésbé a két­oldali, mint inkább az egyoldali (urológiai) vesebetegségekre jel­lemző, de legfontosabb szerepe a veseerek szűkülete miatt kialakuló magas vérnyomás keletkezésében van.

A veseartériák szűkülete

Külön csoportot képvisel a másodlagos hipertóniák között, ugyanis ez a kórforma gyógyítható ma legered­ményesebben. Leggyakrabban fiatal nők egyik veséjének artériáján alakul ki egy olyan szűkület az ér falának kóros megvastagodása miatt, mely a vese vérellátását csökkenti, és a vesén belüli vérnyomás a szűkület miatt jelentősen csökken.

Mivel a renintermelés legfőbb ingere a vérnyomás csökkenése (hiszen láttuk: ez a hor­mon fontos része a vérnyomásesés ellen küzdő „védelmi” rendszernek!), fokozott és jelen esetben feleslegesen fokozott  reninelválasztás kezdődik, fokozódik tehát az angiotenzin aktiválá­sa, és a vérnyomás emelkedik. Hogy ez nem csupán elmélet, azt jól bizonyítja az a tény, hogy a renin hatását, illetve az angiotenzin kép­ződését gátló anyagok beadása után azonnal csökkenni kezd a beteg vérnyomása.

A renintermelés kimutathatósága

A fokozott renintermelést ki lehet mutatni a szűkült artériájú vesében, ha vékony katéterrel feljutunk a vese fő visszerébe, és a katéteren keresztül mintát veszünk a veséből kiömlő vérből, majd a másik, ép vese vénáját megkatéterezzük, és a két vérmintá­ban összehasonlítjuk a renin mennyiségét: a szűkült oldalról vett vérben sokkal több renin található!

Egyébként ezt a módszert mely a betegnek csupán apró kellemetlenséggel jár, és fájdalmat nem okoz, felhasználjuk a tervezett műtét előtti diagnózishoz. Azt ugyanis bizonyítani kell, hogy egy beteg magas vérnyomását valóban a veseartéria szűkülete okozta, különben nincs értelme a műtétnek, és ezt csakis azzal lehet bizonyítani, hogy ki tudjuk mutatni a szűkült artériájú veséből kiáramló, kórosan nagy mennyiségű renint.

A szűkült artériájú vese operációja

Egyéb­ként az operáció abból áll, hogy az éren levő szűkült szakaszt kive­szik, és ha az ép végek nem érnek össze, akkor egy máshonnan ki­vett érdarabbal (vagy előre konzervált érpótlóval) kipótolják a hi­ányt, és helyreállítják a vese vérellátását. Amint megszünteti a sebész a szűkületet, a vese többé,,nem hiszi” azt, hogy alacsony a vérnyomás, és megszünteti a kórosan nagymértékű renintermelést, a vérnyomás tehát a szervezet egészében ismét normálissá válik.

Sok esetben nem is szükséges az ér imént leírt, ún. rekonstrukciós műté­te, mert az ereken felvezethető speciális katéterek kifejlesztésével le­hetségessé vált, hogy a combhajlatban, egyszerű szúráson keresztül bevezetett katéterrel behatoljanak a szűkült veseartériába, majd a ka­téter végén levő felfújható ballon segítségével a szűkületet feltágít­sák. Ez a beavatkozás is gyakran sikeres, és sokkal kisebb megterhe­lést jelent a betegnek, bár előfordul, hogy egy idő után az ér ismét beszűkül, és további tágítások válnak szükségessé.

Az orvosok gyakori dilemmája

A frissen felfedezett magasvérnyomás-betegség “kivizsgálása” során mikor, mely bete­gen végezzék el azokat a vizsgálatokat, melyek a veseartéria szűkü­letét volnának hivatva felderíteni. Az előbb említett vesevéna­ katéterezés nem teljesen veszélytelen beavatkozás, kisebb szövőd­mények (utóvérzés, fájdalom) ha ritkán is előfordulhatnak. Ha műtétet vagy katéteres tágítást akarunk végezni, feltétlenül meg kell csinálni előtte az ún. érfestéses vizsgálatot, vagyis röntgenkontraszt­anyag bejuttatásával le kell képezni a vese érrendszerét, hogy a se­bész előre tájékozódhasson a szűkület helyéről, kiterjedéséről, eset­leg több szűkület jelenlétéről.

Érfestés veszélyei

Az érfestés (arteriográfia) már kifejezetten kellemetlen, és ha kis százalékban is, de reálisan szá­molni kell akár súlyosabb szövődményekkel. Feleslegesen kitenni a beteget ilyen veszélynek nyilván nem szabad, viszont megfosztani őt esetleg a végleges gyógyulás lehetőségétől ugyancsak felelőtlenség. Az orvosnak tehát igen alaposan kell mérlegelnie, hogy adott eset­ben javasolja-e, elvégezze-e ezeket a vizsgálatokat.

Sajnos csak bizonytalan támpontok alapján lehet előzetesen tájékozódni az ún. invazív (tehát a testbe való behatolással járó) vizsgálatok várható eredményéről. Ilyen támpont lehet mindenekelőtt a beteg életkora. A magasvérnyomás-betegség elsődleges (tehát ismeretlen eredetű) formája általában a 40. életév után szokott kezdődni, következéskép­pen a fiatalok hipertóniája leggyakrabban másodlagos szokott lenni.

Minél fiatalabb tehát egy magas vérnyomásban szenvedő beteg, an­nál nagyobb esélyünk van arra, hogy alapos kivizsgálással megtalál­juk az emelkedett vérnyomás okát, mivel ezek közt nagyon gyakran húzódik meg a veseartéria szűkülete, egyéb (endokrin, gyulladásos stb.) betegség kizárása után érdemes az említett, bizonyos fokig koc­kázatos vizsgálatokat elvégezni.

Mikor végezhető “invazív” kivizsgálás?

Fontos szempont lehet azonban az is, hogy mióta áll fenn a magasvérnyomás-betegség, ha a veseartéria szűkülete következtében kialakult hipertóniát sokáig nem fedezik fel, vagy kezelését, kivizsgálását a korai szakaszban elhanyagolják, néhány év után a másik (ellenoldali, tehát ép) vese éppen a hiper­tónia következtében súlyosan károsodik, ez, pedig mint láttuk önmagában is magas vérnyomást okoz, egy idő után tehát már fenntartja a hipertóniát. Az ilyenkor végzett sebészi beavatkozás a szűkült artériájú vesén már nem tudja rendezni a vérnyomást.

Külö­nösen idősebb betegek esetén kell alaposan meggondolni, hogy megéri-e „invazív” kivizsgálást végezni. Kétségtelen, hogy 60 éves kor felett megszaporodhat a veseartéria szűkülete következtében ki­alakuló hipertónia, mert az idős emberek érelmeszesedése hajlamo­síthat a vese ütőerének beszűkülésére, mivel azonban az elsődleges magasvérnyomás-betegség ebben a korcsoportban sokkal gyakoribb, szinte csak véletlenül szoktak felfedezni egy-egy ilyen esetet.

Meszes csomó okozta szűkület

Első­sorban akkor kell gondolnunk egy meszes csomó okozta szűkületre, ha az addig egészséges, idős emberen nagyon súlyos hipertónia ala­kul ki, melyet más betegséggel nem lehet magyarázni, és a szokásos gyógyszeres kezelésnek is ellenáll. Csakis ilyen esetekben érdemes a szövődményekre amúgy is hajlamos, idősebb beteget az érfestés és a vesevéna-katéterezés kockázatának kitenni. Ha megállapítjuk a meszesedés okozta szűkületet, elsősorban katéteres tágítást szok­tunk javasolni, mivel ez kisebb megterhelést jelent a betegnek.

Sajnos az érelmeszesedés előrehaladtával, újabb lerakódásokra számítha­tunk a veseartériában, ami ismételt beavatkozásokat, tágításokat tehet szükségessé. Szerencsére az elmúlt években olyan nagy hatású vérnyo­máscsökkentő gyógyszereket fedeztek fel, melyek éppen a renintermelés és angiotenzinképződés fokozódásából származó magasvérnyomás ­formák kezelésében bizonyultak hatásosnak, így feleslegessé tehetik a műtéti vagy katéteres beavatkozást, különösen idősebb betegekben, akikben a szövődmények kockázata mindig nagyobb

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.