• betegség
• szívbetegség
• szívkoszorúér-szűkület

Koszorúér-betegség kockázatai

A koszorúér-betegség kialakulására hajlamosító, eddig ismertetett kockázati tényezők, vagyis a dohányzás, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, a cukorbetegség, a pozitív családi és egyéni kórtörténet, a férfi nem és az előrehaladott életkor mellett ismert még néhány olyan állapot is, amely önmagában talán a fentieknél kevésbé veszélyes, azokhoz társulva azonban már erőteljesen emeli a megbetegedési kockázatot.

Ilyen kockázati tényezők:

Az elhízás, a mozgásszegény életmód, az ún. „A” személyiségtípus, valamint bizonyos laboratóriumi paraméterek, mint amilyen például a homocisztein, a lipoproteina és a C-reaktív protein (CRP) emelkedett szintje.

Ezek oki szerepéről egyelőre még nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok az igazán megbízható, nagy beteganyaggal dolgozó, hosszas után követésen alapuló vizsgálatok eredményeire valószínűleg még sok évig kell várnunk, annyit azonban tudunk, hogy az összes szívinfarktus eset mintegy 30%-ában a nemtől és kortól eltekintve semmilyen „hagyományos” rizikótényező jelenléte nem igazolható.

Ebből egyenesen következik, hogy a szív és érrendszeri betegségek hátterében lennie kell még más olyan kórállapotoknak is, amelyeknek eddig nem tulajdonítottunk megfelelően jelentős szerepet.

Magas homocisztein szint

A homocisztein egy aminosav, vagyis olyan biológiai molekula, amely részt vesz a fehérjék felépítésében. Jelenléte az emberi szervezetben normális, sőt szükséges, úgy tűnik azonban, hogy emelkedett szintje szív és érrendszeri betegségek kialakulására hajlamosít. Egyelőre még nem ismert az a pontos érték, amely fölött a kockázat jelentősen emelkedettnek mondható, vagy amely alatt az egyén biztonságban érezheti magát, és valószínű, hogy ennek meghatározása nem is lehetséges, hiszen a megbetegedési kockázatot még sok egyéb tényező is komplikálja.

Annyit azonban tudunk, hogy az emelkedett homociszteinszint férfiaknál gyakoribb, mint nőknél, különösen akkor, ha az adott férfi csökkenti a homocisztein szintjét, arról azonban egyelőre nem állnak rendelkezésre meggyőző adatok, hogy ez a hatékonyság a szív és érrendszeri betegségek megelőzésében is érvényesül.

További kockázati tényezők:

• vesebeteg;
• magas fehérjetartalmú az étrendje (vagyis rengeteg húst eszik);
• rendkívül sok koffeint fogyaszt;
• dohányzik;
• egyéb, ritka anyagcsere betegségben szenved.

A homocisztein szint csökkentése

1998-ban az Egyesült Államokban átfogó népegészségügyi reform vette kezdetét, amelynek keretében a búzaliszt folsavval való dúsításával és a B-vitamin fogyasztás szorgalmazásával igyekeztek csökkenteni a nemzet homocisztein szintjét. Az intézkedésnek a kardiovaszkuláris kockázatra gyakorolt hatását jelenleg is vizsgálják, az eredmények a közeljövőben látnak majd napvilágot.

Egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy a folsav és B-vitamin pótlás jótékony hatása még nem bizonyított, „ártani azonban nem árt”, így ha valaki a jövőben ezek fokozott fogyasztását tervezi, nyugodtan megteheti. Mindkettő legjobb forrásai, a nyers gyümölcsök és zöldségek ugyanis ún. hőlabil anyagok lévén főzés hatására tönkremennek.

A homocisztein szint szűrése

Az emelkedett homocisztein szint egyébként szűrhető, a szűréseket azonban tömegesen nem, csak indokolt esetben végzik, mivel meglehetősen drága vizsgálatról van szó. „Indokolt” esetnek a pozitív családi és egyéni kórtörténettel rendelkező, fiatal, ennek ellenére magas kardiovaszkuláris rizikójú egyéneket tekintik.

Ha valakinél a laboratóriumi vizsgálatok emelkedett homocisztein szintet igazolnak, annak az orvosok más lehetőség nem lévén magas B6, B2 és folsavtartalmú diétát és általánosságban véve egészséges, kiegyensúlyozott étrendet írnak majd elő. Hogy ez valóban beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, az egyelőre még a jövő titka.

Magas lipoproteina szint

A lipoproteina (Lpa) az LDL-hez hasonló felépítésű, de annál jóval kisebb koleszterintartalmú részecske, amely egy, a véralvadás elősegítésére alkalmas anyagot is hordoz. Kórélettani szerepét ez utóbbi tulajdonsága adja a nem megfelelő helyen és nem megfelelő időben (vagyis az erek lumenében) végbemenő véralvadás az adott ér elzáródását okozhatja, és attól függően, hogy a folyamat milyen ereket érint, alakulhat ki szívinfarktus, agyi infarktus, végtagi trombózis és embólia.

Jelenleg az emelkedett Lpa-szintet a szív és érrendszeri betegségek egyik fontos minor (nem elsőrendű) rizikótényezőjének tartják, egyes tanulmányok azonban cáfolják ezt a teóriát, azt próbálva bebizonyítani, hogy mivel a magas Lpa-szint mindig magas LDL-szinttel is jár, az Lpa nem önálló részecske, csupán az LDL-ről lemorzsolódott lipoproteintöredék.

Az Lpa másodrendű szerepéből adódóan annak rutinszerű mérése nem tartozik a klinikai gyakorlathoz, sőt igazából egységes standard sincs a mérések kivitelezésére és értékelésére (tulajdonképpen minden laboratórium a saját módszereit használja).

Creaktív protein (CRP)

A Creaktív proteint 1931-ben fedezte fel egy kanadai immunkémikus, Oswald Theodore Avery (1877-1955), aki kimutatta, hogy a molekula inkább DNS-nek, mint fehérjének felel meg. A CRP diagnosztikai jelentőségét az adja, hogy gyulladás esetén a szintje a gyulladás mértékével egyenes arányban emelkedik.

A szív és érrendszeri betegségek vonatkozásában szerepét csak az 1980-as években kezdték tanulmányozni, amikor felállították az érelmeszesedés ún. gyulladás elméletét. Eszerint az érelmeszesedés alapjaiban véve egyfajta krónikus gyulladásos reakciónak felel meg, amit alátámaszt az a tény, hogy az erek falában ilyenkor a gyulladásra jellemző biokémiai anyagok erősen felszaporodnak.

A dohányzással bevitt szabad gyökök, a magas vérnyomás okozta érfal feszülés, a már meglévő érszűkületeken át történő rendellenes, körkörös véráramlás hatására az erek érzékeny belső felülete megsérül, és mint tudjuk, a sérülés mindig gyulladás kialakulását vonja maga után (akárcsak ha az ujjunkat megvágjuk).

CRP szint változása az érelmeszesedés súlyosbodásával

Megfigyelték, hogy az érelmeszesedés súlyosbodásával a CRP szintje is emelkedésnek indul, és mivel az érelmeszesedés súlyosságával egyenes arányban változik a szív és érrendszeri betegségek kialakulásának valószínűsége, ezekből logikusan következik, hogy a CRP szintje kiváló mutatója a szívbetegségek kockázatának is. 1,0 mg/l-es érték alacsonynak, 1,0 – 3,0 mg/l-es normálisnak, 3,0 mg/l-nél nagyobb pedig emelkedettnek mondható.

CRP szűrése

A CRP rutinszűrése nem része a klinikai gyakorlatnak; a vizsgálat túlságosan drága ahhoz, hogy mindenkin elvégezzék, indokolt esetben azonban természetesen sor kerül rá.

A fentiekből látható, hogy a szív és érrendszeri betegségek hátterében álló kórélettani és biokémiai folyamatok megértése terén „jó úton járunk”, tapasztalataink, ismereteink azonban még nem elegendőek ahhoz, hogy ezek jelentőségét „kategorizálhassuk”. A dolog valószínűleg összetettebb, mint gondolnánk, de jó esélyünk van arra, hogy a jövőben a diagnosztika és a tudomány rohamos fejlődése magyarázatot talál mindazon jelenségekre, amelyeket egyelőre nem tudunk beleilleszteni a kardiovaszkuláris rendszer hatalmas „kirakójába”.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.