• enzimek

Az enzimek szerepe az emésztésben

Az étel, amit elfogyasztunk, nagyméretű, összetett mole­kulákból áll, amelyeket ilyen formában a testünk nem tud hasznosítani. Először is ezeket sokkal kisebb részekre kell bontani, amelyek így nem csupán fizikailag képesek átjutni az emésztőrendszer falán, de rajta is vannak a „meghívot­tak listáján”. Ezt a lebontási folyamatot az emésztőenzimek végzik.

Enzimek termelődése és szerepe

Ezek az enzimek nagy mennyiségben termelődnek az emésztőtraktus különböző részeiben. Ha a kelleténél keve­sebb termelődik belőlük, annak emésztési zavarok, puffa­dás és felfúvódás lesz az eredménye. A szervezetünkben lévő emésztetlen étel hosszú távú hatása azonban sokkal alat­tomosabb, mert gyulladásos bélbetegségek, emésztőrend­szeri fertőzések (pl. candidiasis) és allergiák kialakulásának fokozottabb kockázatához vezethet.

A hasnyálmirigy speciális sejtjei nagy mennyiségű ami­lázenzimet termelnek, amely a hasnyálmirigy vezetékén át a nyombélbe ömlik. A hasnyálmirigy lúgos anyagokat is ter­mel, amelyek segítenek semlegesíteni a savat, ami a gyomor­ban keveredik össze a táplálékkal. Az amilázenzimek a poli­szacharidoknak nevezett összetett cukormolekulákat (például a gabonaszemekben) kisebb molekulákra bontják le, mint amilyen a maláta (az a cukor, amelyet gabonaszemekből, pl. búzából vagy árpából lehet kinyerni).

A szénhidrátok lebontásának folyamata azonban még nem fejeződött be. A vékonybél felső szakaszát kibélelő sejtek további ami­lázenzimeket gyártanak, amelyek a diszacharidokat (mint pl. maltóz) a legegyszerűbb szénhidráttá, monoszachariddá bontják le. A legfontosabb monoszacharid a glükóz, amely a szénhidrátemésztés végső célja, és amely az emberi szerve­zet számára biztosítja az üzemanyagot.

Fehérjék emésztése

A szénhidrátokkal ellentétben a fehérjék emésztése alap­vetően a gyomorban zajlik. E célból a gyomor két anyagot termel: sósavat és egy pepszinogénnek nevezett enzimet. A sósav (köznapi elnevezése: gyomorsav) azonnal dolgoz­ni kezd a nagy fehérjemolekulákon, de tevékenysége önma­gában véve korlátozott. Amikor azonban a pepszinogén és a gyomorsav összekeveredik, egy nagyon erős enzimet, ún. pepszint hoznak létre. Ez az enzim elkezdi lebontani az összetett fehérjéket relatíve kisméretű aminosavakra, ame­lyeket peptideknek nevezünk. Ezeket a peptideket aztán a további fehérjebontó-enzimek (gyűjtőnevükön proteázok), amelyek a hasnyálmirigyből lépnek be a vékonybélbe, külön­álló aminosavakra bontják.

A fehérjék emésztését a vékonybél legfelső szakaszá­nak speciális sejtjei által kiválasztott proteázenzimek is se­gítik. Megfelelő működés esetén végeredményként az össze­tett fehérjék egyszerű aminosavakra bontódnak, amelyek készen állnak a felszívódásra.

A zsírok emésztése

A zsírok teljesen más lapra tartoznak. Míg a fehérjék és a szénhidrátok, végeredményben, vízben oldódó vegyüle­tek, és ezért az emésztőnedvek enzimjei által lebonthatók, a zsír taszítja a vizet, és ellenáll ezeknek az enzimeknek. Ezért a zsírok emésztésének első szakaszát emulzifikációnak is te­kinthetjük, ami jelen esetben arról szól, hogy a zsírrészecs­kéket előkészítse az emésztésre.

Ezt a máj által termelt és az epehólyagban tárolt epe elnevezésű anyag felhasználásá­val valósítja meg, amely a nagyméretű zsírgömböket apró cseppekké töri szét. Mi a következménye annak, ha egy fo­cilabdához hasonlatos nagy gömböt tizenöt teniszlabdává osztunk szét? Az, hogy ezáltal sokkal nagyobb felületen érintkeznek az emésztőnedvekkel.

A hasnyálmirigy ismét fon­tos szerepet tölt be a folyamatban, mivel az általa termelt emésztőnedvek, amelyek aztán a nyombélbe ürülnek, lipázt, egyfajta zsíremésztő-enzimet tartalmaznak. Vagyis egyrészről az epe az epevezetéken keresztül belép a nyombélbe, és elkezdi apró részecskékre hasítani a zsírt. Eközben megérkezik a lipáz is, amely felkészíti a zsírokat a felszívódásra.

Az epe a máj által termelt és az epehólyagban raktározott lúgos kémhatású epesavas sók – amelyek segítenek semle­gesíteni a gyomorsavat -, lecitin (a legfőbb emulzifikáló) és koleszterin keveréke. Valahányszor zsírtartalmú ételt fogyasz­tunk, a test úgy készül fel az emésztésre, hogy az epehólyagot epekiválasztásra ösztönzi. Ha valakinek eltávolítják az epe-hólyagját, a mája attól még termel epét, bár korántsem olyan koncentrált formában, és zsír fogyasztásakor sem választódik ki automatikusan.

Ez azt jelenti, hogy az illető még mindig képes a zsír emésztésére, csak épp kisebb mennyiségben, vagy­is fontos, hogy következetesen betartsa a zsírszegény diétát. A helyzet azáltal is javítható, ha a zsírtartalmú ételek fogyasztá­sát kiegészítjük lecitinnel, mivel a lecitin a fő emulgeáló anyag, amely előkészíti a zsírt az emésztésre. A lecitin elérhető őrölt formában (amelyből esetenként egy kávéskanálnyival kell bevenni minden étkezésnél) vagy kapszula formában (amiből 1200 mg-ot javaslok minden étkezésnél).

Megoldás emésztési zavarokra

Az emésztési zavarok egyik fő oka, hogy az adott személy nem termel elegendő mennyiséget ezekből az enzimekből, így nem képes megfelelő módon megemészteni a táplálékát. Ez azt jelenti, hogy a nem megfelelően megemésztett táplá­lék hosszabb időre a vékonybélben ragad, táptalajt nyújtva az ott élő baktériumoknak. Ezek a baktériumok gázt termel­nek, ami puffadást, szeleket és görcsöket eredményez. A gyomorsav-kiválasztás szintén okozhat problémát. Ha valakinek nehézséget okoz a zsírok emésztése, a széklete általában lebeg a víz felszínén és világos színű. És mivel a táplálék egy része nem kerül be a szervezetbe, az étkezések után ahelyett, hogy jobban lenne, gyakran rosszabbul érzi magát.

A test sejtjeinek, mint például a hasnyálmirigy sejtjeinek vitaminokra és ásványi anyagokra van szükségük az enzi­mek előállításához. Ám ha valaki nem emészti meg a táp­lálékát, nem tudja kinyerni a szükséges tápanyagokat az en­zimek előállításához, ami igazi ördögi kör. Manapság két non-invazív teszt segítségével meglehetősen könnyű ki­deríteni, hogy rendben van-e az emésztésünk. Az első, a Gastrogramnak nevezett teszt, a londoni Biolab kutató­jának, Dr. John McLaren Howardnak a találmánya. Speciá­lis kapszulákat kell lenyelni, amelyek üzeneteket továbbíta­nak a gyomornedv-kiválasztás hatékonyságáról, valamint a sebességről, amellyel a gyomor tartalma a vékonybélbe ürül, illetve a hasnyálmirigy enzimjeinek hatékonyságáról.

A másik módszer a székletelemzés

Ha a széklet emésztetlen fehérjéket, zsírokat vagy szénhidrátokat tartalmaz, ez segít az emésztési probléma azonosításában. Emésztési zavarok esetében az első lépés az emésztőenzimek – legfőképp az amiláz, proteáz és lipáz – pótlása kü­lönböző étrend-kiegészítők formájában, amelyek a természe­tes anyagoktól (amelyek egy vagy több enzimben gazdagok) az amiláz, proteáz és lipáz különböző kombinációjáig terjed­hetnek.

Néhány emésztőnedv laktázt is tartalmaz, amely a tej­ben található tejcukor megemésztésére szolgál. Mások emésztőenzimekben alfa-galaktózidáznak nevezett enzimet találunk. Ez az enzim segít megemészteni bizonyos zöldsé­gek és hüvelyesek emészthetetlen összetevőit, megakadá­lyozva a szelek keletkezését. Egy másik alapvető összetevő a betain-hidroklorid, amely nem más, mint gyomorsav. Némelyik táplálék-kiegészí­tő amiloglükozidázt is tartalmaz, amely segít a keresztesvirágúak – mint pl. a káposzta, kelkáposzta, karfiol, brokkoli, kelbimbó – emésztésében, s csökkenti a szelek kialakulását.

Akár le is tesztelhetjük ezeknek az étrend-kiegészítők­nek a hatékonyságát, azáltal, hogy összezúzzuk, majd sűrű zabkásába keverjük őket. Ha jó a termék, a zabkása fél órán belül folyékonnyá válik. Bár nincs semmiféle káros hatása az emésztőenzimek folyamatos szedésének, az enzimszint emelkedése együtt jár a szervezet tápanyagfelvételének ja­vulásával. Ezt követően az emésztés gyakran már magától is rendbe jön, és nincs többé szükség az emésztőenzimek plusz bevitelére. Ezért azt ajánlom, hogy egy hónapon ke­resztül minden fő étkezésnél vegyünk be egy emésztőenzim táplálék-kiegészítőt, majd hagyjuk abba. Ha az enzimhiány volt a probléma, néhány napon belül némi javulást kell érez­nünk.

Enzimbarát ételek

Az emésztési gondok nem csak az emésztőenzimek hiányá­ból fakadhatnak. A túl sok étel fogyasztása még optimális körülmények között is megterheli az emésztőrendszerünket. Épp ezért a jó emésztés érdekében inkább csak falatozgas­sunk, mintsem habzsoljunk – vagyis együnk többször, ke­veset. A nyers ételek fogyasztása szintén sokat segít. A nyers ételek ugyanis jelentős mennyiségben tartalmaznak enzi­meket. Professzor Artturi Virtanen, finn Nobel-díjas bioké­mikus kimutatta, hogy a nem főtt ételekben lévő enzimek a zöldségek megrágásakor a szájban kioldódnak. Amikor ezek az ételek darabokra morzsolódnak, az enzimek kapcso­latba kerülnek az étellel, és megkezdik az emésztés folyama­tát.

Ezeket az ételenzimeket nem denaturálja a gyomorsav, ahogyan azt néhány kutató vélte, hanem az egész emésztő-traktuson keresztül aktívak maradnak. Kaspar Trapp Würz-burgból kiterjedt kutatásokat végzett a témában és kimu­tatta, hogy az emberi szervezet megvédi a beleken áthala­dó enzimeket, így több mint felük sértetlenül éri el a vastag­belet. Ott a szabad oxigén megkötésével megváltoztatják a bélflórát, csökkentik az erjedés és rothadás lehetőségét (amely tényező kapcsolatban áll a vastagbélrák kialakulá­sának kockázatával). Mindeközben kedvező körülményeket teremtenek a tejsavat előállító jótékony baktériumok növe­kedéséhez.

Némely étel enzimgátló anyagokat tartalmaz

Például a lencse, a bab, a csicseriborsó tripszingátlókat tartalmaznak (megakadályozzák a fehérjék teljes megemésztését), s ezál­tal rengeteg gázt termelnek. Azonban ez az enzimgátló té­nyező kiküszöbölhető az étel kicsíráztatásával vagy meg-főzésével.

A két fő emésztőenzim, az amiláz és a protáz, sok táplálék­ban megtalálható. Évszázadokon át az ember munkába fogta az ételenzimeket azáltal, hogy előemésztette a táplálékot, mi­előtt elfogyasztotta volna. Az erjesztett ételek, mint példá­ul a joghurt vagy a savanyú káposzta, kitűnő példák erre. A nyers táplálékok is tartalmazzák ezeket az enzimeket, ame­lyek a rágáskor válnak aktívvá, ám a főzés elpusztítja őket. Ezért olyan fontos a nyers gyümölcsök és zöldségek fogyasztása.

Összegzésképpen

A következő enzimbarát lépésekkel javíthatjuk emésztésünket:

• Minden egyes fő étkezésnél vegyünk be egy enzimkészítményt.
• Ne terheljük túl a gyomrunkat! Együnk többször, kevesebbet.
• Fogyasszunk annyi nyers ételt, amennyit csak lehetséges, és rág­juk meg őket alaposan.
• Válasszunk enzimbarát ételeket, mint pl. a papája, az ananász, a csíráztatott bab és egyéb magvak, valamint erjesztett ételeket, mint pl. a joghurt.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.