Élj egészségesen

Az egészség titka a jó emésztés – Enzimek 2. rész

Milyen szerep jut a proteáz nevű enzimnek?

Proteáz: Valójában egy enzimcsoporttal állunk szemben, amely lebontja, azaz hidrolizálja a táplálékkal felvett fehérjéket. Ezek kisebb molekulaláncokra, aminosavakra töredeznek szét. Ok építik fel valamennyi sejtünket.
A Proteáz: egy enzimcsoporttal állunk szemben, amely lebontja, azaz hidrolizálja a táplálékkal felvett fehérjéket.
A Proteáz: egy enzimcsoporttal állunk szemben, amely lebontja, azaz hidrolizálja a táplálékkal felvett fehérjéket.

Az emésztőcsatornában a proteázok felszakítják a fehérjék peptidkötéseit, felszabadítva ezzel az aminosavakat. A fenti enzimek az immunvédekezésben is szerepet játszanak. Az emésztőapparátust nemritkán eltömíti a megemésztetlen fehérje. Különösen akkor fordul ez elő, ha túl sok állati fehérjét, avagy vörös húst veszünk magunkhoz. Nem egy túlsúlyos embertársunk elköveti ezt a hibát.

A proteázok emellett a megemésztetlen fehérjéket, a sejttörmeléket és a vér toxinjait is lebontják. így az immunrendszernek nem kell mindezzel foglalkoznia, s alapfeladatára koncentrálhat, hogy megvédje a szervezetet a vírusoktól, baktériumoktól és parazitáktól.

Ha a hasnyálmirigy proteáztermelése zavart szenved, mindez a vékonybél kényes sav-bázis egyensúlyát is felborítja, mivel a fehérjében bővelkedő táplálék savasít, álmatlansághoz és szorongáshoz vezet. Fehérjére azért is szükségünk van, mert a kalcium ehhez kötődik a vérben. A proteázhiány velejárója ízületi gyulladás, csontritkulás és a kalciumhiány többi következményes panasza lehet.

Minden falatot legalább 30-szor rágjunk meg: addig, amíg az étel pépessé nem válik a szánkban. Az amiláz így könnyebben kifejti hatását, és a további emésztés is könnyebb lesz.
Minden falatot legalább 30-szor rágjunk meg: addig, amíg az étel pépessé nem válik a szánkban. Az amiláz így könnyebben kifejti hatását, és a további emésztés is könnyebb lesz.

 Milyen feladatot lát ez az amiláz?

Amiláz: azintén a hasnyálmirigy választja ki a szájunkban található nyálmirigyek mellett. Hiányában nem tudnánk megemészteni a szénhidrátokat. Az amiláz glukózt készít a bennük lévő keményítőből és cukorból. Márpedig minden sejtnek a glukóz a tüzelőanyaga.

Az amiláz az elhalt fehérvérsejteket is felbomlasztja. Hiánya esetén a nyirokrendszer nem tud megszabadulni az elhalt fehérvérsejtek maradványaitól, ami gennyesedést idézhet elő. Az amilázhiányban szenvedők tályogképződésre hajlamosak: a tályog gennyel töltött és betokosodott gyulladásos szövet. Ennek nyomán a baktériumok és paraziták is a gyulladás helyére sereglenek, elfertőzve a begyulladt területet, és tovább erősítve a gyulladásos folyamatot. Mindennek következtében hisztamin szabadul fel.

Gyulladásos reakcióra rendszerint a tüdőben és a bőrben, azaz a külvilággal érintkező szervekben kerül sor. Ezért van szükség bizonyos tüdőbetegségekben – például asztmában és tüdőtágulásban – amiláz adagolására a kóros állapot gyógyításához és enyhítéséhez.

A lipázhiánty súlygyarapodás  követi.
A lipázhiánty súlygyarapodás követi.

 Milyen szerep jut a lipáznak?

A lipáz az emésztés harmadik természetes enzime. A lipidek (zsírok), a koleszterin és a trigliceridek lebontása a feladata. A zsírok megemésztésének sarokköve az emulgeálásnak nevezett folyamat.

Mivel nem oldódnak vízben, a víz alapú vér nem tudná szállítani őket, csak ha előtte ők maguk is vízben oldódóvá válnak. Az emulgeált zsírmolekulák kisebb, vízben oldódó golyókra bomlanak. Minderre zömmel a belekben kerül sor. A trigliceridek emulgeálásában az epe és a lipáz egyaránt részt vesz. E két hatóanyag tökéletes összhangban dolgozik össze a vékonybélben.

A lipázhiány természetes velejárója a súlygyarapodás

A megemésztetlen zsírok ekkor a zsírszövetben rakódnak le a szervezet különböző pontjain. Mindez a koleszterin- és a trigliceridszint megnövekedéséhez is vezet.

A lipáz a zsírban oldódó vitaminok emésztésében is szerepet játszik. Mivel a koenzimhatású kloridionhoz kötődik, lipázhiánynál lecsökken a klorid a szervezet elektrolit-háztartásában, ami kártékonyán befolyásolhatja az ingerületvezetés idegi folyamatait.

De zsírok szükségesek sejtjeink felépítéséhez és anyagcsere folyamataihoz is. Lipázhiány esetén a sejthártya áteresztőképessége lecsökken. A sejtek így nem tudnak elegendő tápanyagot magukhoz venni, és nem tudják kiüríteni a bennük képződött végtermékeket.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.