• Álmatlanság

Az álmatlansági skála

1. Normális álmatlanság

Az álmatlanságot úgy lehet meghatározni, mint olyan érzékelést, amikor az ember alvása nem volt kielégítő, frissítő, eltért a normálistól. Az em­berek milliói szenvednek álmatlanságban. A Mentális Egészség Kutató­központja 1983-ban végzett kutatása rávilágított, hogy az amerikaiak 35%-a panaszkodik arra, hogy az előző esztendőben volt nehézsége az al­vással.

Ebbe beletartoznak azok az emberek, akiknek gondot okoz az el­alvás, akik éjjelente gyakran felébrednek, akik túl korán ébrednek, vagy akik úgy általában véve nem tekintik alvásukat olyan üdítőnek, mint ami­lyennek lennie kellene.

Ez mindenkit érinthet

Mindannyian az alvásról panaszkodtak, ám ha rosszul alszik az ember, az néha teljesen normális. Ugye mind emlékszünk arra az izgalomra, amit egy nyaralás vagy a születésnapunk előtt éreztünk gyerekkorunkban? Az álmatlanság a gyerekeknél valami különleges esemény előtt teljesen ter­mészetes, a felfokozott várakozás egyenes következménye.

Egy bizonyos kritikus vizsga, egy állásinterjú, egy nyilvános beszéd – bizony ez egyik sem segíti elő a zavartalan, pihentető, csendes alvást. Még az is megza­varja az éjszakai pihenést, ha az ember szerelmes lesz, a bugyborékoló életöröm, öntudatra ébredésünk és az általános kellemes közérzet mind összekeveredik.

Ezek mind olyan példák, amikor az álmatlanság magától értetődő és teljesen elfogadott, más szóval teljesen normális. Ez mind az élet ingere, és akár az állásinterjú, akár a szerelem, pozitív stimulusok – az élet jó pil­lanatai -, amelyek persze álmatlanságot okozhatnak.

2. Abnormális álmatlanság

Egy kisváros családorvosaként gyakran találkozom hirtelen, katasztrofá­lis orvosi eseményekkel – például, ha valakinek balesetben meghal a gyermeke -, így aztán tudom, hogy a hirtelen és váratlan tragédia a hát­ramaradott családot és barátokat mélyen megrendíti. Alig képesek túlélni a baleset vagy a hirtelen halál hírét. Képtelenek beszélni, lerogynak egy székre, nem hallanak, a legalapvetőbb dolgokban, biológiai lényként sem képesek funkcionálni – és persze nem bírnak aludni.

Tudatukat oly meg­semmisítő erejű csapás érte, hogy agyműködésük teljesen felborul, és az ébrenlétközpont azzal válaszol erre a stresszre, hogy tökéletesen megtilt­ja az alvást. A családtagok és barátok altató- vagy nyugtatótablettákat kérnek, hogy tompítsák a lelki fájdalmat, de a személyes bajokra adott re­akciónak ez a formája teljesen megszokott és egyáltalán nem váratlan, igazság szerint ez egy abnormális szituációra adott normális reakciónak számít.

A bekövetkező álmatlanság éppoly kiszámítható és univerzális, mint maga a bánat, és ez mind része az agy arra irányuló törekvésének, hogy megbirkózzon az őt mostantól körülvevő, a szeretett személy nélkü­li világgal.

3. Krónikus álmatlanság

Az alvás azonban néha akkor is nehézséget okoz, ha azt sem örömteli vá­rakozás, sem a személyes tragédiára adott válaszreakció nem indokolja. Néha minden látszólagos ok nélkül órákon át próbálunk álomba merülni, de mindhiába – egyszerűen nem jön álom a szemünkre. Néha sikerül el­aludni, de az alvás minduntalan megszakad, s minden felébredéskor az óra fluoreszkáló számlapja mutatja az idő lassú múlását, kicsúfolva az al­vásra tett erőfeszítéseinket.

Néha egész éjjel dominál az ébrenlétközpont, s megakadályozza a gyöngébb alvási központot, hogy kifejthesse hatását a testre és lélekre, s a háború így folyik egész éjjel. Végül a reggel bekö­szöntekor az alvás központja kerül ki győztesen, és mi összetörten hagy­juk el a csatateret, hogy újabb kimerítő napot kezdjünk.

Ezt a krónikus ál­matlanságot három különböző típusba sorolhatjuk: nehézség az elalváskor, nehézség az éjszaka végigalvásában (különösen a sorozatos felébre­désekkel kísért alvás), illetve túl rövid alvás ahhoz, hogy frissítő lehessen (túl korai ébredés). Mindezeknek az alvási rendellenességeknek megvan a maga oka, és ha ezt megértjük, az segít olyan módot találni, amivel ke­zelni lehet a problémát.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.