Madarakkal ébredők: pacsirták kontra baglyok
Mint minden más emberi vonásra, az alvás-ébrenléti ritmusra is igaz, hogy jelentős eltérések vannak. Mindenkinek szüksége van körülbelül egyharmadnyi alvásidőre a nap huszonnégy órájából, de mindenkinél más a maga természetes hajlandósága az alvásra.
A példa kedvéért, íme két véglet:
Vannak, akik az éberség csúcsát kora reggel tapasztalják, és vannak, akiknél ez a nap folyamán később következik be. Ez a két ellentétes jelenség jól példázza az alvás-ébrenlét ciklus egyediségét. Ha ön azok közé tartozik, akik szeretnek korán kelni, és ébredés után hamar frissnek és ébernek érzik magukat, akkor ön a pacsirták táborába tartozik.
A mezei pacsirta, amely után ezt a típust elnevezték, nagyon kedves énekesmadár, aki kora reggel lelkes énekével köszönti a felkelő napot – ez a madár már hajnalban is aktív. Az első telepesek számára a pacsirta volt az öröm és a szorgalom jelképe, és ilyenek az emberi „pacsirták” is – jókedvűek és lelkesek reggel, ilyenkor a legjobb a teljesítményük is.
A pacsirták általában jó alvók, és képesek vekker nélkül is korán felébredni. Ahogy telik a nap, úgy fakulnak, lehetőleg kerülik az éjszakázást, jobb szeretnek korán lefeküdni és korán ébredni. Ezt az alvás-ébren-léti mintát tartja a modern társadalom dicséretesnek, és ezeket az embereket tekintik szorgalmasnak, pontosnak és hatékonynak. Ezek a „normális munkások”, ideálisan alkalmasak a nyolctól négyig tartó munkák elvégzésére.
Éjszakai baglyok
Ha viszont azt tapasztalja, hogy hosszú ideig tart, mire eléri a teljesítőképesség csúcsát, akkor ön valószínűleg az éjszakai bagoly kategóriájába tartozik. A baglyok természetesen éjszakai madarak, és minden tevékenységük éjszaka zajlik. Napjaikat a nap elől rejtőzve, valami védett helyen töltik, és ha ilyenkor megzavarják, teljesen kábák, lomhák.
Az emberi megfelelőik hasonló vonásokkal rendelkeznek – nehezükre esik reggel felkelni, és sok időbe telik, néha akár órákba is, mire teljesen ébernek érzik magukat. Reggel nincsenek a teljesítőképességük magaslatán, de a nap folyamán később életre kelnek, igaz, sokszor csak késő délután vagy este. Szívesebben maradnak fenn este, mint a pacsirták, gyakran csak éjfél után fekszenek le.
Ők is ugyanannyit alszanak, mint mindenki más -sőt az alvási ritmusuk is teljesen normális -, csak az éberség csúcsa náluk később következik be. Ennek eredményeképpen gondjaik vannak a szabályos, nyolctól négyig tartó munkaidőben végzendő munkával, a nap jó részében egyszerűen képtelenek csúcsteljesítményre.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.