Alvás – Mennyi az elég?
Hogy mennyi alvás elég, az nagymértékben az egyéntől függ. A szükséglet az egyes embereknél drámai módon különbözhet.
Salvador Dali, egy szélsőséges példa
Salvador Dali, a szürrealista festő úgy gondolta, hogy nem szeretné élete nagy részét alvással vesztegetni, így tehát abbahagyta az alvást a szó szokványos értelmében, és inkább naponta többszöri szunyókálásra tért át. Egy kényelmes fotelben ücsörögve szundikált például, kezében kulcscsomót tartva egy fémlap fölött. Amikor elaludt, a kulcscsomó kicsúszott a kezéből és a fémlapon landolt, zajával felébresztve a művészt. Dali úgy érezte, hogy ez a pihenő elég ahhoz, hogy felfrissüljön.
Dali kivételnek számított
Az átlagos felnőtt éjszakánként hét-hét és fél órát alszik. A felnőttek mintegy 20%-a hat óránál kevesebbel is beéri, 10%-uknak pedig kilencnél is többre van szüksége. Általában annyi alvásra van szükség, hogy aztán könnyedén tudjunk ébredni, és az élénk éberség állapotát egész nap fenn tudjuk tartani úgy, hogy a nap végén minden nehézség nélkül ismét álomba tudjunk merülni.
Ez ellen nem érdemes harcolni. Egyeseknek több alvásra van szükségük, pontosan úgy, ahogy bizonyos emberek nagyméretű cipőt hordanak. Az a fontos, hogy kitapasztaljuk, nekünk mennyi alvásra van szükségünk, és tegyünk róla, hogy az mindig meg is legyen.
A mi fajunknak naponta szüksége van az alvásra
Általános szabályként minden huszonnégy órás periódusban a legtöbb időt ébren töltjük, a maradékot pedig alvással. Az ébrenlétnek és az alvásnak ezt a váltakozó ritmusát nevezzük „alvás-ébrenlét ciklusnak” vagy „ritmusnak”. Ez egy időhöz kötődő, velünk született biológiai program – belső ciklikusság vagy belső óra -, és ez roppant fontos az alvászavarok megértéséhez.
Nem maradunk napokon át ébren, és nem is alszunk napokon keresztül. Rendes körülmények között alszunk valamennyit, és ébren is vagyunk, méghozzá huszonnégy órás periódust osztva fel ezzel, a felosztást pedig az alvás-ébrenlét óra végzi. Ez mondja meg, hogy ideje lefeküdni, mert fáradt vagy, később pedig szól, hogy ideje felébredni, mert kipihented magad. Napról napra, évről évre érezzük annak szükségét, hogy az idő egy részét alvással töltsük.
Az alvás és az ébrenlét váltakozó ritmusa csak egyike a test sok-sok ciklusának vagy ritmusának. Például a kortizol, a stresszhormon kiválasztása szintén egyszerű, napi szabályosságot mutat. A kora reggeli órákban emelkedik, 7 órakor eléri a csúcsát, majd úgy éjfél körül mélypontra zuhan. Ennek a hormonnak a kiválasztása a mellékvesében nem heti vagy havi rendszerességgel történik, hanem minden áldott nap.
Hasonlóképpen a növekedési hormon kiválasztása az alvás elején éri el a napi maximumát, majd az alvás során csökken, és a nap többi részében végig alacsony szinten marad. A gyomorsav kiválasztása este tíz és hajnali kettő között éri el a csúcspontját. A testhőmérséklet is változik, a hajnali háromkor mérhető legalacsonyabbról fokozatosan emelkedve körülbelül este hétkor éri el a napi maximumát. Mindezeknek a ciklusoknak megvan a csúcspontja és a minimuma, melyek naponta előre kiszámítható módon következnek be.
Cirkadián ritmusa
Az efféle ciklusoknak vagy ritmusoknak, melyek huszonnégy órás szabályossággal ismétlődnek „cirkadián ritmus” a nevük (a latin circa, azaz körül, valamint a dies, azaz nap alapján). Vannak más ciklusok is az emberi szervezetben, melyeknek a hossza meghaladja a huszonnégy órát -ilyen a menstruációs ciklus de vannak ettől sokkal rövidebb ciklusok is – ilyen a lélegzés. Az alvás-ébrenlét ritmus, a hőmérséklet-változás, valamint a hormonkiválasztás cirkadián ritmusa azonban nagyon jelentős a megfelelő alváshoz. A pihentető alvás csak akkor lehetséges, ha mindezek a ciklusok egymással összhangban működnek.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.