Rákmegelőző életmód

Az alvás mint életelixír?

Jegyezzük meg! A villanyvilágítás és a megváltozott  munkaidők kizökkentik az embereket a nappalok és éjszakák természetes váltakozásának ritmusából. Pedig nagyon fontos az egészség szempontjából az éjszakai pihenés! Az alvás dinamikája – Mennyi alvásra van szükségünk? A testi és lelki túlterheltség jelentősen csökkentheti az éjszakai alvás pihentető hatását. Pedig azoknak, akik betegek, különösen nagy szükségük van regenerálódásra. A normális, zavartalan alvásnak kü­lönböző szakaszai vannak Az idők folyamán nem csak az ember alvásritmusa változott meg, hanem az alvászavarokat kiváltó okok is. Élettani szempontból például a túlsúly, hor­monális okok, a vegetatív idegrendszer zavarai, anyagcsere-problémák, az alkohol, a nikotin, az élelmiszerekben előforduló toxikus anyagok, de még a nem kielégítő folyadékbevitel is meg­nehezítheti az elalvást és az éjszaka átalvását. [doboz class="vigyazat"] Fontos! A túlsúlyos emberek gyakorta szenvednek úgy­nevezett apnoéktól, vagyis úgy alusznak, hogy közben gyakran horkolnak, ami bizonyítottan károsítja a szívet és a keringési rendszert, vala­mint az immunrendszert.

Lelki síkon az alvási nehézségek okát sokszor a nap eseményeiben érhetjük tetten. Ugyanis mindaz, amit nappal stressz formájában, negatív érzések következté­ben, depresszió vagy félelmek miatt átvésze­lünk, az erősen hat az éjszakai alvás minőségére. Így az sem meglepő, hogy a rákbetegek különösen rosszul alusznak a kemoterápia ide­je alatt. Ennek sajnos a következményei sem maradnak el: a nyugtalan alvás valamennyi tünetet felerősíti, és ráadásként még a testet és lelket is gyengíti.

Érdekesség! A Német Lélegeztetés­terápiás Társaság (Deutsche Gesellschaft für Beatmungsmedizin) ezért 2010 januárjában felhívta a figyelmet arra, hogy a rákbetegek fel­tétlenül jelezzék orvosuknak, ha a kemoterápia folyamán alvászavaroktól szenvednek.

Zavar­nak minősül, ha hetente háromnál többször gondot okoz az elalvás, és éjszaka fél óránál hosszabb ideig álmatlanul fekszik, vagy regge­lente zavarodottan ébred a beteg. Akár az is se­gíthet, ha változtatnak egy bizonyos gyógysze­ren, hogy a páciens ne szokjon hozzá a zavart alváshoz, például az órák hosszat tartó ébren hánykolódáshoz vagy a hajnal felé álomba merüléshez, ami miatt végül is nem sikerül az ideális alvásmennyiség közelébe jutni.

Az előnytelen alvásminta mellett, amely szá­mos rákbetegnél jóval a terápia befejeződése után is fennmarad, a rossz alvás a közérzetet is jelentősen ronthatja. Erősödhetnek a rák­kal járó fájdalmak, súlyosbodhat a krónikus fáradtság szindróma.

Kutatás! Ezt Edward J. Stepanski és kutatócsoportja, a memphisi Rákkutató Hálózat munkatársai is kimutatták 2009-ben 11 500 rákbeteg adatainak értékelése alapján. Eredmény: a fiatalabb pácienseket, akiknél sok­szor agresszívebb kemoterápiára került sor, gyakrabban érintették az alvászavarok, mint az idősebbeket. Az emiatt erősebben jelentkező krónikus fáradtság szindróma nem csupán az érintettek szervezete számára megerőltető, hanem a hangulatra és az összpontosító képes­ségre is hat.

Az egyesült államokbeli kutatók ezért a rákbetegek alvászavarait igencsak komolyan veendő problémának tekintik, és azt javasolják, hogy a fájdalmak mellett az alvászavart is kezeljék a betegek jobb köz­érzete érdekében.

De milyen is az egészséges alvás?

Vajon ezen a területen is tetten érhető valamiféle genetikai örökség, amely a kőkorszaktól fogva változat­lan formában határozza meg az emberek éle­tét? Ami az alvást illeti, abból indulhatunk ki, hogy az másképpen működik. Nem tudjuk, hogyan aludtak az emberek a kőkorszakban. Az alváskutatók azonban feltételezik, hogy az ember alvással kapcsolatos viselkedése válto­zott az evolúció során, amiben főként agyának növekvő mérete játszhatott szerepet.

Más álla­tokkal összehasonlítva ugyanis az derül ki, hogy az alvási magatartás annál összetettebb és bonyolultabb, minél sokrétűbbek azok a mentális kihívások, amelyekkel az élőlény ébrenléti fázisa során szembesül.

Jegyezzük meg! Tehát minél nagyobb és teljesítőképesebb lett az agyunk az idők folyamán, annál inkább igényelték őseink az alvást, hogy képesek legyenek az új kihívásoknak megfelelni.

Minden, csak nem nyugalom

Kívülről nézve az alvás kimondottan nyugodt tevékenységnek tűnik. Valójában azonban igen dinamikus folyamat: miközben a tudat egy ré­sze gyakorlatilag kikapcsol alvás közben, addig más tudati síkok éppen alvás idején válnak iga­zán aktívvá.

Jegyezzük meg! Mióta Hans Berger német neuro­lógus és pszichiáter (1873-1941), az elektroenkefalográfia (EEG) segítségével mérhetővé tette az agy elektromos működését, és így el­sőként tette láthatóvá az éjszakai agyi aktivi­tást, tudjuk, hogy az agyról minden mást el le­het mondani alvás közben, csak azt nem, hogy inaktív volna.

Az alvás sokkal inkább egyfajta tudatállapotnak tekinthető, de természetesen más szinten, mint az éberség, amelyet eltérő agyi területek vezérelnek. Az EEG készítésekor elektródákat erősítenek az alvó fejére, amelyek­ kel mérhetőek az agyban keletkező elektromos impulzusok, majd a készülék az idegsejtek elektromos tevékenysége alapján görbét rajzol. Így lehet információkhoz jutni arról, hogy mi­kor, melyik agyi régió aktív. A görbék azt mu­tatják, hogy álmában minden ember különbö­ző fázisokon megy keresztül.

Az alvókon vég­zett agyielektromosság-mérések szerint a jobb agyfélteke, amelyben a térbeli tájékozódásért, kreativitásért és érzésekért felelős központ ta­lálható, éjszaka aktívabb, mint a bal oldal, amely beszédközpontként él a köztudatban. Olyan, mintha az agy az éjszakai nyugalom so­rán megpróbálná egyensúlyba hozni a napköz­ben átélt eseményeket. Közben különböző, el­térő dinamikájú alvásszakaszokon megyünk keresztül, amelyeket a feszültség és az aktiválódás, illetve az ellazult szakaszok és az álomele­mek váltakozása jellemez. Eközben a felszínesebb alvásszakaszok ser­kentik a memória fejlődését.

Jegyezzük meg! A mély alvássza­kaszokban regenerálódik az immunrendszer, és valamennyi gyógyulási folyamat lendületet kap.

Három alvásszakasz

A tudomány mai állása szerint éjszakánként minden felnőtt négy-hat alkalommal esik át különböző szinten háromféle alvásszakaszon, miközben minden egyes ilyen ciklus átlagosan 90 percig tart. A három szakasz a könnyű alvás, a mély alvás (nem-REM-fázis) és az álomtevé­kenységgel kísért alvás (REM-fázis). Az éjszaka első felében az alvásciklusokból nagyobb rész jut a mély alvásnak, a REM-fázisok pedig egé­szen rövidek.

Később hosszabbá válnak a REM-fázisok. Az alvó ember azonban az idő legnagyobb részében a könnyű alvás szakaszá­ban van, amely ahhoz szükséges, hogy egyálta­lán eljuthasson a gyógyító mély alváshoz. A könnyű alvás mindig az alvásciklus kezdetét és végét jelzi, amely éjszakánként nagyjából kilencven percenként ismétlődik. Az izmok ellazulnak, és a szem lassan, céltalanul mozog. Az agyi aktivitás viszonylag magas, de azért alacsonyabb, mint a REM-fázisban.

1. Az alvás első szakasza: könnyű alvás

Miután lefeküdt és becsukta a szemét, lassul a légzése és a pulzusa, vérnyomása és test­hőmérséklete csökken. Az agy azonban még viszonylag éber, szeme pedig mozog a csukott szemhéjak mögött. Testében másutt is megfe­szülnek még az izmok. Nem egészen fél órával később lágyan belesiklik az első alvásszakaszba. Az agy idegsejtjei már jelentősen kevesebb jelet adnak le, és a feszültség is alábbhagy.

Minél in­kább nyugalomi állapotba kerül az agy és az izomzat, annál mélyebb álomba merül. Szeme mozdulatlanná válik, a szemhéjak már nem is rebbennek. E látszólagos ellazulás ellenére eb­ből a fázisból könnyű volna felébreszteni önt, mivel tudata még aktív. A felszínes vagy köny-nyű alvás állapota a meditációhoz hasonló: igaz, hamar felébred belőle, mégis kipihentnek érzi magát.

Jegyezzük meg! Elődeink számára valószínűleg felbecsülhetet­len értékű volt ez a könnyű alvás. Ha veszély fenyegetett, gyorsan éberré váltak, hogy véde­kezni tudjanak. És bár az évmilliók múlásával egyre ritkultak az éjszakai veszélyek, a felnőttek a fél éjszakát még mindig könnyű alvással töl­tik, persze az alvásciklusokban elosztva.

2. Kezdődik a mély alvás

Ha már elérte a mély alvás fázisát, légzése nyu­godttá válik. Szíve lassabban ver, izmai tökéle­tesen el vannak lazulva. Ebben a szakaszban a szeme is alig mozdul. Teste átkapcsolt a rege­neráció és pihenés fázisába. A felszínes alvás fázisától eltérően ebben az időszakban nehéz volna önt felébreszteni. Ezért ekkor vagyunk a legkiszolgáltatottabbak. Mély alvásban a fo­kozott mértékben kibocsátott növekedési hor­monnak (HGH, Humán Growth Hormoné) köszönhetően megújulnak a sejtek, és az im­munrendszer működése intenzívvé válik.

A gyógyulási folyamatok új lendületet kapnak

Jellemzően az első két éjszakai mélyalvás-fázis­ban zajlik le valamennyi, testi, lelki jóllétünk, szellemi teljesítményünk és kreativitásunk szempontjából fontos folyamat – valószínűleg azért, mert az ember az éjszaka első felében különösen fáradt a napi munkától, és sürgősen szüksége van némi pihenésre. Az első mély­alvás-szakasz egyben a leghosszabb is, körülbelül egyórás. Ettől kezdve egyre rövidülnek a nem-REM-fázisok.

3. A REM-fázis

A mély alvás után a REM- szakasz következik. A REM a „rapid eye movement”, vagyis gyors szemmozgás rövidítése, amely erre az alvásfá­zisra jellemző. Az izomfeszültség teljesen meg­szűnik, csak a létfontosságú izmok, például a szívizom dolgozik továbbra is fáradhatatla­nul. A vérnyomás ismét emelkedik, a szívrit­mus és a légzés szabálytalan. Alapjában véve ellentmondásos állapotban van ilyenkor a tes­tünk: miközben az agy vadul dolgozik, és szá­mos idegsejt küld és fogad jeleket, a testünk olyan, mintha lebénult volna.

Ám ami első pillantásra furcsának tűnik, azt a természet gondosan szabályozta. Így akadályozza meg ugyanis, hogy az alvó, akinek az álmai hihetet­lenül intenzívek lehetnek ekkor, valóban meg­élje, ami a fejében zajlik. Még a visszaeső alva­járók sem a REM-alvás szakaszában járkálnak, hanem a mély alvás idején. Az első REM-fázis többnyire pár percig tart csak, ám az éjszaka folyamán ezek a szakaszok egyre hosszabbak lesznek.

Álomszakasz

Mivel az ebben a fázisban felébredők többnyire emlékeznek az álmukra, ezt álomszakasznak is szokás nevezni. A teljes alvásidőt figyelembe véve egy felnőtt körülbelül az idő ötödét tölti álmodással. Csecsemőknél és kisgyerekeknél még ennél is gyakoribbak a REM-fázisok. Kisbabák körül­belül húsz percet töltenek REM-fázisban, mielőtt elalusznak – ezért viszonylag hamar fel is ébrednek újból.

Érdekesség: a korai magzati fejlődés so­rán ez az alvásszakasz száz százalékos! Az alvás­kutatók úgy vélik, hogy ez egyfajta szellemi gyakorlatozás a kicsik számára. Az alvás náluk bizonyos fokig belső ösztönző erőnek számít, amely a szellemi fejlődést segíti.

A magzat aktív alvása nélkül a látás, amelyet az anyaméhben alig ér inger, nem is fejlődhetne. Ahogy na­gyobb lesz a gyermek, egyre több külső inger éri, hogy érzékei fejlődhessenek. Az alvás utolsó REM-fázisában a testünk ismét könnyű alvásra vált, és ezzel közeledik az ébre­déshez. Ha eleget alszunk, az összességében igen pozitív hatást gyakorol testünkre, lelkünk­re és szellemünkre, gondoskodik az erős im­munrendszerről és kipihentségről megterhelő helyzetekben is. Így jön létre ez a tökéletes, körkörös védelem az egészségünk érdekében!

Jó és rossz álmok

De miért is álmodunk egyáltalán? Ezt illetően eltérnek a vélemények. Míg egyes kutatók azt a nézetet képviselik, hogy az álmodás inkább a felejtést szolgálja, és funkciója az, hogy tisz­títsa az agyat, mások abból indulnak ki, hogy az álmok segítenek a napközben átélt érzések, élmények feldolgozásában, és ezek beépítésé­ben az addigi személyes tapasztalatok közé. Abból indulnak ki, hogy álmodás állapota létfontosságú szerepet játszik.

Mivel azonban az álmokat nem tudjuk megfigyelni, és csak abban lehetünk biztosak, hogy olyankor a tu­dat „kikapcsol”, az alváskutatók leginkább fel­tételezéseikre vannak utalva. Az ember a REM-fázisok idején álmodik a leg­intenzívebben, ezért ezek a legérdekesebbek a kutatók számára. Jóllehet az első álmok rög­tön elalvás után elkezdődhetnek, a REM-fázis álmai gyakran igen tarkák, zavarosak vagy fan­tasztikusak.

Az éjszaka előrehaladtával az ál­mok egyre hosszabbak és egyre intenzívebbek lesznek

A jelenség egyik oka az, hogy az érzel­mek keletkezéséért és vezérléséért felelős limbikus rendszer, amely fejlődéstörténeti szem­pontból az agy legrégebbi területei közé tarto­zik, különösen aktív ebben a szakaszban. Valószínűsíthető tehát, hogy már a kőkorszak embere is álmodott. A frontális lebeny (hom­loklebeny) logikus gondolkodásért és az idő­érzékért felelős területei viszont ilyenkor passzívak. Az erőteljes érzelmek, a nevetés és a sírás, a félelem és a szexuális izgalom tehát teljesen normálisak, miközben álmodunk.

Rövid, éber pillanatok

Ha föl szokott ébredni éjszakánként, az még nem jelenti azt, hogy alvászavarban szenved. Az alváskutatók ezeket a néhány másodperces éjszakai ébredéseket „arousal”-nak (izgalmi állapotnak) neve­zik. Különösen a hosszabb álomszakaszok végén gyakoriak. Ellentétben a hosszabb éjszakai ébrenlétekkel, az „arousalok” éppúgy az egészséges alvás részei, mint a könnyű vagy a mély alvás.

Ön azonban csak akkor fog emlékezni az éjszakánként körülbelül 28 rövid ébrenlét valamelyikére, ha az három percnél tovább tartot.

Mennyi alvásra van szükségünk?

Az alvásigény, az alvás ideje és időtartama többször is változik életünk során. Minél fiata­labb valaki, annál mélyebben alszik. Míg egy csecsemő alvásideje legnagyobb részében -és ez akár tizenhat óra is lehet napközben el­osztva – REM-fázisban van, addig egy fiatal felnőttnél már csak az éjszaka egyötöde ilyen alvásszakasz. Ez azzal függ össze, hogy az alvás újraszervezi az agyat. új idegkapcsolatok kelet­keznek, és ezzel fontos tanulási folyamatokra kerülhet sor. Idősebbeknél azután csökkennek a mély alvásban töltött szakaszok.

Felnőtt korban mindenki másképp alszik

Álmunkat befolyásolják a gének, az életkor, az életmód, a stressz mennyisége és az esetleges betegségek. E tényezők hatásától eltekintve mindenki annyit alszik, amennyire szüksége van – persze csak akkor, ha nincsenek zavaró tényezők. Elegendő hosszúságú pihenőidő után magától, ébresztőóra nélkül is felébred, már csak a természetes anyagcsere-folyamatok következtében is.

Jegyezzük meg! Az egészséges alvásminimum a legtöbb ember esetében hat óra, vagyis négy, egyenként kilencvenperces összefüggő éjszakai alvásciklus. Aki ennél kevesebbet alszik, pszi­chés szempontból nem lesz kipihent. Ennél azonban lényegesen pihentetőbb a hét-nyolc órás alvás.

Az életkor előrehaladtával minden­esetre csökken az alvásigény, és maga az alvás is veszít hatékonyságából.

Melyik alvás a legfontosabb?

Az alváskutatók megállapították, hogy a két első alvásciklus, vagyis az alvásidő első három­-négy órája a legfontosabb az ember egészsége, idegrendszere és lelkiállapota szempontjából. Körülbelül négy óra elteltével kezd a szerveze­tünk a következő napra készülni. A testhőmér­séklet átlépte a legalacsonyabb értéket, és las­san ismét emelkedik, majd az alvás utolsó harmadában a vér stresszhormon-, azaz kortizolszintje is növekedni kezd.

Ha egyszer nem alszunk eleget

Az ember bioritmusa napközben többé-kevés­bé erőteljes föl-le ingadozásokkal jellemezhető görbe. így például 13 és 14 óra között gyakori a teljesítmény-visszaesés, egyfajta mélypont. Ideális időszak ez a rutintevékenységekhez vagy egyszerűen elvégezhető feladatokhoz, amelyek nem, vagy csak kevéssé igényelnek szellemi csúcsteljesítményt. A második teljesít­ménycsökkenési mélypont éjszakára, a mély al­vás idejére esik.

A teljesítménycsúcs időpontja ezzel szemben az egyéni napirendtől függ. Körülbelül 11 óra tájára tehető azoknál, akik korán kelnek, 15 óra az „éjszakai baglyoknál”. Valahova a kettő közé tehető az átlagos alvó teljesítménycsúcsa.

Természetünknél fogva igé­nyeljük a pihenőket

A kőkorszak emberének napját is meg-megszakították pihenők, hiszen nem lehetett folyamatosan aktív. Ám míg ko­rábban a testi aktivitás játszotta a természetes szabályozó szerepét, a modern idők szellemi munkása már jól teszi, ha a mozgáshiány miatt kilencven percenként tudatosan szünetet tart, mozog egy kicsit, friss levegőt szív, vagy más módon gondoskodik rövid kis lazításokról.

Ugyanis bármennyire is szeretné ennek ellen­kezőjét látni a munkaadó, nem lehetünk folya­matosan fittek, és a figyelem is elkalandozik egy idő múlva.

Kutatási eredmények! 2007-ben például egy kutatás során kimutatták, hogy egy rövid ebéd utáni alvást követően 25 százalékkal javult a teljesít­mény a nem alvó kontrollcsoporthoz képest.

Harminc percnél azonban ne tartson tovább egy ilyen pihenő, mert akkor mélyebb alvás­szakaszokba jutunk, és ebben az esetben az ebéd utáni alvás inkább fárasztóan, mint élénkítően hat.

Az alvászavaró tényezők toplistája

Az ember nagyon rosszul lát sötétben, és így könnyen a potenciális éjszakai ragadozók vagy medvék zsákmányává lesz. Ez azt mutatja, hogy az ember nappali aktivitásra termett élőlény.

Ez, ha előbb nem is, a villanykörte feltalálás­kor végérvényesen megváltozott. Thomas Alva Edisonnak (1847-1931), az extrém keveset alvó feltalálónak köszönhetően. Attól kezdve nem volt már akadálya annak, hogy akár az egész éjszakát végigdolgozzuk: a hatalmas gyárakban, ahol a munkások tevékenykedtek, már éjszaka sem kellett állniuk a gépeknek.

Ez hosszú távon nem volt és nem is lesz egész­séges, mert egy olyan evolúciós fejlődési vonal­lal áll szemben, amelynek hatása még a legap­róbb élőlényben is megfigyelhető. Már egy­milliárd évvel ezelőtt, az első egysejtűekben is kialakult egyfajta belső ritmusszabályozás az újra és újra visszatérő folyamatokkal, az aktivi­tás és a pihenés váltakozásával kapcsolatban. Azóta az evolúció csaknem minden szervben kialakított egy „belső órát”.

Zavarja az alvást!

  • Fény és zaj – mert nem tudunk kikapcsol­ni, és a REM-fázisban túlságosan könnyen felébredünk.
  • Televízió és számítógép – főként az esti használat, mert a fényingerek stresszt jelen­tenek az agy számára, mert nem hagyják megnyugodni. Tévézés és chatelés után mindenesetre kimerült lehet, ami nem fel­tétlenül áll az ellazult alvás szolgálatában.
  • Élénkítő hatású italok és szénhidráttartal­mú vacsora – mert egyrészt ébresztőén hat­nak, másrészt emelik az inzulinszintet, és emiatt csökken a gyógyulást hozó növeke­désihormon-termelés.
  • Magas stressz-szint – különösen, ha kevés mozgással párosul, mert így magas marad a vér kortizolszintje, és emiatt nem vagy nagyon nehezen tud elaludni.
  • Lelki konfliktusok és félelmek – mert sokáig ébren tartanak és alvászavarokat okoznak.
Szervi okok, például betegségek, hormo­nális kiegyensúlyozatlanság, az izmok ter­helésének kiegyensúlyozatlansága, a vege­tatív egyensúlyhiány is gyakran nyugtalan

Szép álmokat! Hogyan legyenek nyugodtabb éjszakáink?

Miről lesz szó?

Néhány egyszerű szabály segít abban, hogy éjszakái nyugodtabban teljenek, és természetes igényeit jobban ki tudja elégíteni. Ezen a téren is tanulhatunk a kőkorszak emberétől.

A mély és pihentető alvás mindig is az élet biztosításának és a mindennapi kihívások legyőzésének egyik legfontosabb előfeltétele volt. Ezért szánjon elegendő időt a pihenésre! Ez a kötött napirenddel kezdődik – adott eset­ben akár állandó elalvási és ébredési időpon­tokkal – és az alvóhely berendezésén át a rövid délutáni alvásig folytatódik olyan esetekben, amikor nagyon fáradt. Ugyanilyen fontos té­nyező az életmód, amellyel a nap alváson kívüli részét, vagyis mintegy kétharmadát tölti. Ide tartozik a táplálkozás éppen úgy, mint a rend­szeres testmozgás és a pozitív életszemlélet.

A nyugodt alvás előfeltételei

A pihentető alvás érdekében elsősorban olyan környezetre van szüksége, amely zavartalan éj­szakai nyugalmat biztosít. A lakószoba, a kony­ha és más olyan helyiségek, ahol napközben tartózkodik, rendszerint több figyelmet kap­nak a berendezésnél, mint a hálószoba, ahol pedig végső soron a legtöbb időt tölti.

Ezért változtassa ezt a helyiséget tudatosan a nyuga­lom és a csend oázisává, hogy valóban olyan lehessen a környezet, amiből mindig új erőt meríthet. Válassza hálószobának a ház vagy a lakás legnyugodtabb részét. A hálószoba ne működjön egyúttal második lakószobaként vagy raktárként sem, hanem szolgálja csakis és kizárólag a pihenés, alvás és szeretkezés cél­ját. Az ágyban étkezés, a televízió és a munkát lehetővé tevő íróasztal ellenben nem tartozik berendezési tárgyai közé.

Védje az álmát!

Az ágy elhelyezkedése ugyan javarészt a szoba adottságaitól függ, ám arról a szempontról sem szabad elfeledkeznie, hogy védve érezze magát benne. Már a kőkorszak embere is lehetőleg védett helyett keresett magának az alvás­hoz – és ez az igény a mai napig sem változott. Álmunkban ugyanis védtelenek vagyunk, ezért az ágy fejrésze vagy legalább egyik oldala álljon a fal mellett.

Kerülje el azt is, hogy elalváskor az ajtó vagy az ablak a háta mögé kerüljön, mert ez is nyugtalanabbá, kevésbé pihentetővé teheti az álmát. Alapjában véve megfelel az ősi, éjszakai védettség iránti igénynek, hogy ne le­gyünk valami könnyen felébreszthetők.

Ki mint veti ágyát…

Természetesen a megfelelő ágy is fontos elő­feltétele a pihentető alvásnak. Fontos, hogy elég nagy és kényelmes legyen, és szabadon tudjon benne mozogni. A matracon végképp nem szabad spórolni, hiszen minden éjszakát ezen fekve fog tölteni! Lehetőleg részesítse előnyben a természetes anyagokat. A beépített fűtéssel működő vízágyak, valamint az elektro­mosan állítható ágyak a belőlük származó elektroszmog miatt, legalábbis az erre érzéke­nyeknek csak korlátozottan vagy orvosi okok­ból, például súlyos gerincbántalmak, hátfájás esetén ajánlottak.

Tudta? Állítólag a rugós matracok is felerősítik a föld elektromágneses kisugárzását, ezért nem számítanak jó választásnak.

A hab­ból készült matracokkal kapcsolatban szem előtt kell tartani, hogy gyártásuk környezetkárosító, a fogyasztóvédelmi szervezetek tesztjei rendre mutatnak ki belőlük egészségre káros vegyszermaradványokat. Az ortopéd orvosok és az alvással foglalkozó szakemberek többnyi­re hétzónás latexmatracot ajánlanak, mivel vi­szonylagos puhaságuk ellenére optimálisan vé­dik a testet. Ez az anyag ráadásul hosszú életű, és különböző keménységi fokozatokban kap­ható, ezért a nagyobb testsúlyúak is megtalál­ják a számukra legelőnyösebbet.

Jegyezzük meg! Ha biztosra akar menni, hogy matraca ne tartalmazzon szintetikus habot, vegyszereket vagy más mér­gező anyagokat, vagy legfeljebb minimális mennyiségben, válasszon olyan terméket, amely a környezetbarát latexmatracok minő­ségellenőrző szövetségének címkéjét viseli (QUL). Magyarországon létezik Öko-Tex 1000 bizonyítvánnyal rendelkező matracmanu­faktúra.

Visszafogott világítás, kellemes hőmérséklet

A nappali fény az alvás-ébrenlét ritmus lénye­ges eleme. Ezért fontos, hogy a hálószobát megfelelően el lehessen sötétíteni vastag függöny, zsalugáterek vagy spaletták segítségével, vagyis olyasmivel, ami a közlekedés zaját is tompítja. Az éjjeliszekrény lámpájának fénye legyen lehetőleg visszafogott, erre a célra a legfeljebb 40 wattos, energiataka­rékos izzók a legmegfelelőbbek. Az ennél vilá­gosabb fény csak felébreszti önt, ha este még olvasni szeretne, vagy éjszaka fel kell kelnie.

Kerülje el az elektroszmogot!

Vajon zavarja álmunkat az elektromos áram? Ezzel kapcsolatban megoszlanak az álláspontok: éppen annyi kutatás igazolta az elektroszmog negatív hatását, mint az ellenkezőjét. Ha bizonyosságot szeretne szerezni, méresse be alvóhelye áramterhelését egy épületbiológussal. Miközben az ágyban fekszik, egy mérőeszközhöz csatlakoztatott, az ön kezében tartott szonda segítségével megmérik, mennyi áram folyik éppen keresztül az ön testén.

Jegyezzük meg! Lefekvés előtt szellőztessen ki egyszer kiadó­san, télen pedig időben kapcsolja ki a fűtést. A hálószoba hőmérséklete ne legyen több 23 fokosnál, de 16 foknál kevesebb se!

Alvás és étkezés

Az étkezések a fényviszonyokhoz hasonlóan fontos tagolói a nap folyásának. A kronobiológusok, vagyis azok a tudósok, akik az emberi ritmusokkal, rendszerekkel foglalkoznak, megállapították, hogy naponta két vagy három étkezés ideális az anyagcsere szempontjából. Ha közben ideális hosszúságú szüneteket tart, körülbelül négyórányit, akkor egészséges éh­ségérzet jelentkezik.

Ám nemcsak a napi étke­zések száma, hanem az étel minősége és elfo­gyasztásának módja is befolyásolja az éjszakai alvást. Ezért már a nap kezdetén is gondoljon arra, hogy kevés cukrot, sok értékes fehérjét, esszenciális zsírsavakat és másodlagos növényi anyagokat tartalmazó tudatos táplálkozással nemcsak testét védi és erősíti, hanem az alvás minőségét is célzottan befolyásolhatja.

Kezdje élénken a napot!

Étkezz reggel, mint a császár, délben, mint a ki­rály, este, akár a koldus – szól a régi bölcsesség, amelyet legalább a reggeli vonatkozásában ko­molyan kellene venni. Aki ugyanis a karcsúság érdekében éppen a reggelit akarja kihagyni, rossz helyen takarékoskodik.

Jegyezzük meg! Reggeli hiányá­ban a szervezetünk késő délelőtt farkaséhség­gel, erős, édesség utáni vággyal reagálhat.

A kielégítő glükózellátásra utalt agy ugyanis a hosszú éjszakai böjtöt követően valósággal ki van éhezve a cukorra. Fogyasszon ezért reg­gelente egészséges szénhidrátokat jól megvá­lasztott zsiradékkal és fehérjével (például pro­teinkenyeret szalámival, paradicsommal és uborkával, vagy kendermagos túrót, spenót-omlettet, diós-gyümölcsös joghurtot vagy mál­nás tofupudingot). A fehérjéből a glükoneogenezise segítségével a szervezetünk maga állítja elő a szükséges mennyiségű cukrot, hogy ellássa vele az agysejteket.

Délben tankoljon energiát!

Ha ebédig kibírja nassolás nélkül, akkor azzal nemcsak az alakjának tesz jót, hanem az inzu­linszintjét is alacsonyan tarthatja. Ez pedig elő­nyösen hat a sejtanyagcserére és ezen keresztül a rákos folyamatok elleni védekezésre. Ízlés szerint vagy a rendelkezés­re álló alapanyagtól függően fogyaszthat most halat, húst, szóját (fehérjeforrások), amit sok zöldséggel, salátával (élelmi rost, vitaminok, ásványi anyagok és másodlagos növényi anya­gok forrásai) célszerű tálalni. Utána egy kis desszert (gyümölcsös túró vagy joghurt) fejezi be az étkezést, mielőtt tovább folytatódna a munkanap vagy a család élete.

Este fogyasszon fehérjét…

A jó alvás érdekében! A vacsorával alapozza meg a pihentető, egész­séges alvást. Azok az ételek, amelyek keményí­tőben és rejtett cukorban gazdagok, például a tészta, pizza, kenyér, megterhelik az éjszakai anyagcserét a nemkívánatos vércukor- és in­zulincsúcsokkal. Kímélje inkább a hasnyálmi­rigyét, és tartsa alacsonyan az inzulinszintjét a fehérjében gazdag vacsorával. Csak így képes kifejteni pozitív hatását az éjszakai órákban aktív növekedési hormon.

A túlságosan sok cukor a vérben ugyanis gátolja a növekedési­hormon-termelést. A nyugodt alvás érdekében ezen kívül a kora délutáni óráktól kezdve cél­szerű mellőzni a élénkítő hatású italokat, pél­dául a kávét, a fekete vagy zöld teát, a kólát és koffeintartalmú üdítőket (energiaitalok).

Egyensúly a mindennapokban

Nem kevés alvásprobléma elsősorban a nap­közbeni mozgáshiányra vezethető vissza, hiszen a modern életforma jóformán testi megerőltetés nélkül is folytatható. Ám az evo­lúció nem ilyen életre készítette fel az embert, ezért is reagálunk a kalóriadús ételek és a moz­gáshiány együttesére civilizációs betegségek egész sorával, köztük a rákkal. Aki a lábát nem futásra, a kezét nem cipelésre, a karját nem emelésre használja, annak az izmai elsorvad­nak.

És aki nem pörgeti fel újra és újra a kerin­gését, rövid idő elteltével már a legkisebb megerőltetés hatására is kifogy a levegőből. Esténként persze azért fáradtnak érezheti ma­gát a nap eseményeitől, de az alvás érdekében kívánatos fizikai fáradtság hiányzik. Ha viszont napközben aktív, és rendszeresen mozog a friss levegőn, nemcsak fitt, egészséges és mozgékony marad, hanem megteremti a pihentető alvás egyik fontos előfeltételét is, a mértékletes erő­kifejtés ugyanis fáradttá tesz.

Tipp! Őseink egész nap talpon voltak, hogy magukat és rokonságukat elláthassák élelemmel. Ehhez az ősi mintához érdemes újra alkalmazkodni, már csak a nyu­godt alvás érdekében is. Egy lefekvés előtti esti séta például kiválóan alkalmas a stressz leépíté­sére és a lazításra, ami ismét csak növeli némi­képp a könnyű elalvás esélyeit.

Hol lelhet nyugalmat?

Jegyezzük meg! Lazítás nélkül nem megy az elalvás, alvás nél­kül pedig nehezére fog esni a lazítás. Ezt az ördögi kört csak úgy szakíthatja meg, ha rátalál az ön számára legalkalmasabb lazítási mód­szerre.

Szerencsére széles a választék, melyből válogathat. Egyrészt megkísérelheti az életét stresszmentesebb vágányra terelni – legalább bizonyos határokon belülre. Ahol ez nem le­hetséges, ott megvannak a különféle lehetősé­gek a stressz leépítésére. A séta és a természet­járás remek lehetőség a mindennapos nyomás ellensúlyozására és a pihentető alvás érdeké­ben. Ezért mindkettő fontos eszköz a megelő­zésben és terápiában is. De elsajátíthat egy bizonyos lazítási technikát is, hogy az estéhez közeledve könnyebben lecsillapodhasson.

Jót tesznek a lazítási technikák

Akinek gondot okoz, hogy a mindennapok nyújtotta kis szigeteken háta mögött hagyja a stresszt és a kapkodást, annak talán egy lazításra oktató tanfolyam lesz a legjobb meg­oldás a belső nyugalom elérésére. A gyakor­latok célja az izgalmi állapot csökkentése, a feszültségek oldása, higgadtabb viselkedés kialakítása. Mélyrelaxációban, illetve lágy, ritmikus mozgások révén kiegyenlítődik a stresszhormonszint, és elegendő gyakorlás révén még a saját boldogsághormon-kibocsá­tást is elérhetjük.

Jegyezzük meg! Talán ihletet kaphat kőkorszaki őseinktől, akik esténként együtt ültek a lobogó tűz mellett, énekeltek, doboltak, és így búcsúztatták közö­sen a napot. A zenélés olyan képesség, amely az emberen kívül csupán kevés állatfaj sajátja.

Könnyű ételek, nyugodt álom

Fogyasszon fehérjedús vacsorát: hüvelyeseket, szójatermékeket, tojást, tejet, tej­terméket, valamint halat és húst. A bennük levő fehérjék serkentik a növekedési­hormon-termelést, amely valamennyi testi helyreállítási folyamathoz szükséges.

Ne használjon cukrot, és mondjon le a keményítőtartalmú köretekről (például burgonya, tészta, rizs vagy kukorica). A magas szénhidrát tartalom ugyanis mérsékeli a melatoninkibocsátást, ami csökkenti az alvás pihentető hatását. Az elalvást segítő ital támogatja az étkezés hatását. Ez lehet egy kis pohár vörös­bor, egy csésze meleg tej (méz nélkül) vagy egy esti teakeverék.

Tapasztalja ki, milyen ételek esnek legjobban esténként.

Ami az egyik embernél segíti az elalvást, a másiknál pont az ellenkezőjét is kiválthatja. Ez különösen a táplálékintoleranciában (például laktózbontási zavar) szenvedőket érinti, illetve azokat, akik a puffasztó ételekre reagálnak érzékenyen. Két-három órával lefekvés előtt már ne egyen semmit. Jó, ha az emésztés első szakasza már a lefekvés előtt lejátszódik, így semmi sem fogja zavarni az éjszakai nyugalmat.

Ha sokat mozog, rendszeresen sportol, fitt, mozgékony és hajlékony marad.

Erősíti a szívét, érrendszerét és immunrendszerét, ideális feltételeket teremt az egészséges alváshoz, mert a mértékletes erőkifejtés fáradttá tesz. Ráadásul a mozgásban gazdag mindennapok és a nyugodt alvás együttesen támogatja a rák elleni természetes védekezést.

Az estére időzített mozgás hatékonyan leépíti a stresszt, és a lazításban is segít. A sport és a lefekvés között azonban teljen el legalább egy óra, különben pont az ellenkező hatást érheti el vele, és nehezebben fog tudni elaludni.

Szerezzen tapasztalatokat arról, hogy melyik napszak a legalkalmasabb a mozgásra

Ebben segíthet, ha meghatározza, hogy ön melyik kronotípushoz tartozik! Ha inkább korán kelő pacsirta, eddzen reggeli előtt, a későn kelő baglyok pedig inkább késő délután. Ezekben az időpontokban leginkább teljesítőképesek a különféle kronotípusok, ha állóképességről van szó.

Aludjon eleget!

Az emberek alvásigénye különböző. Típustól és életkortól függően hat-nyolc óra közé esik a napi minimum.

Tapasztalja ki, hogy önnek milyen alvásidőtartam, milyen lefekvési és ébredési idő a legoptimálisabb! Ez legjobban hétvégén vagy a szabadság idején valósítható meg. Napközben is szabad aludni. Ha az éjszaka túl rövidre sikerült, engedé­lyezzen magának egy kis ebéd utáni alvást. Ám harminc percnél többet ne szánjon erre, hogy a hormonális egyensúly ne boruljon fel.

Ne nyomassza magát!

  • Ha úgy dönt, hogy lefekszik, álljon valóban készen az alvásra. Próbáljon meg kikapcsolni. Mellőzze a negatív gondolatokat és gondokat. Örüljön annak, hogy alhat!
  • Ha egyszerűen képtelen leállítani a gondolatok száguldozását, írja fel őket egy naplóba. Az éjszakai felébredések idején is hasznos lehet, ha ismét lejegyzi gondolatait. Készítse oda a naplóját az éjjeliszekrényre!
  • Éjszakára legfeljebb gyenge világítást kapcsoljon be, ha felébred, és nem tu
    újra elaludni. Összpontosítson a nyugodt, mély légzésre. Ahogy Goethe is
    tudta már annak idején: az alvás mindig magától jön, „legszívesebben
    kéretlenül, hívatlanul, akár a tiszta szerencse1. (Goethe: Egmont, 8. jelenet)

Majdnem olyan jó, mint aludni

Egy rövid, tízperces meditáció éppen olyan hatásos, mint a REM-fázis. Aki csendben ül és összpontosít valamire, az bizonyos agyi területeket célzottan megmozgathat. Egyesült államokbeli kutatók úgy találták, hogy a rendszere­sen meditáló emberek erős boldogságérzést élnek át. És mi lehet szebb annál, mint hogy jó érzések közepette aludjunk el?

Mélyrelaxációhoz ideális a röviddel elalvás előtt kivitelezett Jakobson-féle progresszív izomrelaxációs módszer. Feszítse meg rövid ideig a lábujjaitól kezdve és az arcáig haladva valamennyi izmát. Utána lazítsa is el, és egy pillanatra összpontosítson arra, hogy mit érez ilyenkor, mielőtt a következő izomcsoportra továbblépne!

A belső óra

Jegyezzük meg! Már a 18. század végén leírták, hogy az ember pulzusa és testhőmérséklete a napszaktól füg­gően változik. Erre a jelenségre Julien-Joseph Virey (1775-1846) orvos használta elsőként a belső óra fogalmát. Ma már tudjuk, hogy szinte minden élőlénynél a legkisebb egysej­tűtől a legnagyobb emlősig megfigyelhető valamiféle ritmus, amelyet egy belső időmérő szabályoz.

Ezt a biológiai ritmust cirkadián ritmusnak is nevezzük (eredete: latin circulus = kör és dies/diei = nap). Testünk számtalan funkcióját vezérli szabályos emelkedés és csökkenés kere­tében, és gondoskodik a pihenés-nyugalom időszakainak váltakozásáról.

Érdekesség! A cirkadián rit­mus egy ősrégi, a köztiagyban elhelyezkedő biológiai mechanizmussal működik együtt. Ez körülbelül egymilliárd éves, ellentétben a neokortexszel, amely csak körülbelül 500 000 évvel ezelőtt kezdett kialakulni.

A szuprakiazmatikus mag (SCN) kicsi terület, amely közvetlenül a látóidegek kereszteződése alatt helyezkedik el, körülbelül tízezer sejtből áll, és akkora, mint egy rizsszem. Az, hogy az SCN éppen a látóideg-kereszteződés közelében he­lyezkedik el, nem véletlen, hiszen a szem érzé­keli a napszakonként és évszakonként változó erejű nappali fényt. Ez már kőkorszaki őseink esetében is működött. A fényjeleket a szuprakiazmatikus mag regisztrálja, amely azután a fény beesésétől függően szabályozza testünk nyugalmi és aktivitási ciklusait, a hormonkibo­csátást, valamint a testhőmérséklet változását.

Ennek érdekében az itt elhelyezkedő idegsejtek folyamatosan jelzéseket küldenek más agyi te­rületeknek, amelyek ennek hatására ingerületet vagy hormonokat bocsátanak ki testszerte, és így irányítják a szervek működését. Az SCN ezenkívül közvetlenül hat a tobozmi­rigy melatonintermelésére is. Saját sejtjeinek felszínén is vannak melatonin receptorok. Ez a visszacsatolási lehetőség különösen akkor fontos, ha a belső ritmus valamilyen okból meginog.

Jegyezzük meg! Az alvás-ébrenlét váltakozása, a hőmérséklet, a vérnyomás és az anyagcsere­-folyamatok ugyanis közel 24 órás ritmus sze­rint működnek még akkor is, amikor a külső szabályozó tényező, például a világos és sötét váltakozása hiányzik.

Ha szeretné a bioritmusát az egészséges nap­pal-éjszaka váltakozással összhangban kihasz­nálni, gondoskodjék elsősorban zavartalan alvásról. Azt, hogy ön a bagoly vagy a pacsirta típusba tartozik-e, legkönnyebben abból álla­píthatja meg, hogy rendezett napirend mellett mikor lesz fáradt, illetve mikor különösen teljesítőképes.

[/doboz]

Ahhoz, hogy nap mint nap meg tudjunk birkózni a feladatokkal és egészségesek is ma­radjunk, vagy betegséget követően ismét azok legyünk, nemcsak megfelelő ételekre és italok­ra és rendszeres, szabadban végzett testmoz­gásra van szükség, hanem elegendő alvásra is.

Éjszakai pihenőszünet nélkül hosszú távon semmi sem működik

Aki hosszabb időn keresztül rablógazdálko­dást folytat ezzel a fontos erőforrással, nem lesz fitt és teljesítőképes. Csökken a mindenna­pos stresszel szembeni ellenálló képessége, in­gerlékennyé válik, csökken az összpontosító képessége, romlik az emlékezőtehetsége és a tanulási képessége. Aki kialvatlanul megy dolgozni, könnyebben hibázik, hamarabb lan­kad a figyelme, könnyebben szenved balesetet. Az alváshiány nem csak a szellemi teljesítő­képességre hat ki.

Testünk természetes regene­rálódó képessége sem működik teljes kapacitással, amit már a rákövetkező napon túlságo­san is jól lehet látni az arcbőr és a haj állapo­tán. Éjszaka nő a testsúly, gyengül az immun­rendszer, könnyebben megbetegszünk – lelki és testi értelemben egyaránt.

Vigyázat! Aki évekig keveset vagy rosszul alszik, annál a rák kockázata is je­lentősen megnő.

Közben pedig alig van még egy olyan alapvető életszükséglete az ember­nek, amely hasonlóan mostoha sorsú volna, mint az alvás.

Sokan úgy vannak vele, hogy az éjszakai pihe­nőt a lusták luxusának tartják

Talán hamaro­san megváltozik ez a hozzáállás, hiszen a leg­újabb kutatások szerint az alvás különösen hatékony fegyver a rák ellen.

Kormánykerék a hormonoknak

Az alvás létfontosságú szükséglet az ember szá­mára, és ez az üzenet mélyen a génjeiben gyö­kerezik. A kialvatlan vadász sikertelenül járt volna a vad nyomában, és könnyen áldozatul esett volna a vadállatok támadásának. A fáradt gyűjtögető nő sem elegendő élelmet, sem ele­gendő tűzifát nem lett volna képes összehorda­ni, ezért gyerekeivel együtt éhezett és fázott volna.

Jegyezzük meg! Ennek az az oka, hogy szervezetünk nemcsak nappal, hanem éjszaka is termel hor­monokat. Ezek az anyagok különféle mirigyek­ben és szövetekben termelődnek, majd a vér közvetítésével jutnak el a szervezet megfelelő pontjaira.

A hírvivő anyagok már egészen kicsi koncent­rációban is erős reakciókat váltanak ki, és vala­mennyi, túléléshez szükséges folyamatot befo­lyásolják: az éhséget, a szomjúságot, a szexuali­tást, a női nemi ciklust – és így a szaporodást is. Másfelől olyan érzelmekért is felelősek, mint a szomorúság, a harag, a félelem és az öröm. Hormonokon múlik, hogy az egyik ember gyorsan hízik, a másik pedig könnyen fogy. Ugyancsak hormonokon múlik, hogy aludni tudjunk, nappal pedig éberek legyünk. Mivel ezenkívül az anyagcsere-folyamatokra is hatnak, meghatározóak az immunrendszer számára is.

A hormonkibocsátás és -elosztás szigorú szabályozás alatt áll

Az, hogy ön egész­séges-e, jól érzi-e magát vagy inkább kevésbé, attól függ, hogy bizonyos hírvivő anyagok megfelelő koncentrációban vannak-e jelen a szervezetében. Ez pedig közvetlen kapcsolat­ban áll azzal, hogy alszik-e, és milyen jól alszik éjszakánként (vagy napközben is). A természet szerencsére gondoskodott a pihenés és az élénk állapot közötti egyensúlyról: néhány, kimon­dottan éjszakai állat kivételével a legtöbb élőlény megfelelő hosszúságú pihenőbe kezd az alkonyat beálltával. A kőkorszak embere szá­mára az első napsugarakkal kezdődött a nap, majd a sötétség beálltával végződött.

Éjszaka, sötétben, korlátozott látó- és tájékozódó képes­sége miatt bajosan mehetett volna vadászni vagy bogyókat gyűjteni. A tűz meghódítása ugyan lehetővé tett még egy kis esti együttlétet a fényt és meleget adó tűz mellett, de számos jel arra utal, hogy az emberek barlangok vé­delmébe húzódtak vissza, amint besötétedett, és vadászatra indultak az éjszakai ragadozók. Ezzel szemben mára sokak életéből eltűnt a biológiailag adott nappal-éj szaka ritmus -és ennek nem is maradtak el az egészségügyi következményei.

Ezért kell aludni

Hosszú ideig rejtély volt az ember számára, miért kell egyáltalán aludnia – és a jelenség oka valójában a mai napig sem tisztázódott minden részletében. Pedig évek óta azon dolgoznak a kutatók, hogy megfejtsék az alvás rejtélyét. Hiszen mindaz, ami alvás közben történik, teljesen tudatunkon kívül esik. Ma már tudjuk, hogy alvás közben bizonyos testi funkciók lelassulnak, mások viszont éppen éjszaka pörögnek fel teljes kapacitásra.

Míg a vérnyomás, a pulzusszám és a testhő­mérséklet csökken, az anyagcsere intenzitása mérséklődik, addig számos mirigy éppen éjszaka a legaktívabb, és olyan hormonokat bocsát ki, amelyek a sejtanyagcsere mellett az éjszakai nyugalmat is meghatározzák. Ez az oka annak, hogy alvás közben kevésbé, mély alvás közben pedig egyáltalán nem érzékeljük a külső ingereket.

Jegyezzük meg! A (mély)alvás lényegében a természetes kábu­lat állapota, miközben azonban számos létfon­tosságú folyamat zajlik a szervezetünkben. Aki túl keveset vagy rosszul alszik, nem képes ebbe az állapotba jutni, következésképpen nem regenerálódik megfelelően.

Alvást vezérlő hormonjaink

A jó alvás érdekében a sötétség beálltakor az agyban elhelyezkedő tobozmirigy mela­tonin hormont bocsát ki. Ezt a hírvivő anya­got alváshormonnak is nevezik, és belső óránk szempontjából igen nagy a jelentősé­ge. Azt jelzi a testünknek, hogy alvásidő van, ezért az anyagcsere átkapcsol regene­rációra: így gondoskodik arról, hogy át tud­juk aludni az éjszakát.

Amikor másnap is­mét világos lesz, a tobozmirigy leállítja a melatonintermelést. Miközben ez a hormon fokozatosan lebomlik, egyre fokozódik egy másik hormon, az ébresztő hatású kortizol termelődése, ennek következtében pedig felébredünk. Csak télen esik nehezére sokaknak a felélénkülés reggelente, mert még nincs elég világos, és emiatt a vér melatoninszintje nem csökken, így testünk továbbra is éjszakai üzemmódban marad.

Az alvás a testsúlyt is befolyásolja

Ma már tudják az orvosok, hogy a túlsúly a rák egyik kockázati tényezője. Különösen a hasi elhízás serkenti a gyulladásjelző markerek termelődését. Ennek az a magyarázata, hogy a hasi zsírszövet endokrin, tehát hormonter­melő szervként működik, hasonlóan, mint a mellékvese, a pajzsmirigy és a petefészkek vagy a herék.

A rák kelet­kezése szempontjából különösen az alfa-tumor nekrózis faktor és az interleukin-6 számít kockázatosnak. Az immunrendszer e két jelző­anyaga nem csupán a véredényeket károsítja, hanem erősen gyulladáskeltő hatású is.

Vigyázat! A kar­csúkkal ellentétben a hasi elhízás szempontjá­ból érintett emberek körében két-háromszor magasabb egyes emlődaganatok, a prosztata-, a méhnyak- és a vastagbélrák kockázata.

Bár a testsúly alapvetően attól függ, hogy mit és mennyit eszik az ember napközben, az alvás szerepe is jelentős a hízásban és a fogyásban. Az alváshiány egyértelműen növeli annak a koc­kázatát, hogy plusz kilókat mutasson a mérleg. Ez nem is csoda, hiszen az egész anyagcsere, így az éhséget és jóllakottságot jelző leptin és ghrelin hormon is cirkadián ritmust (belső rit­mus, melynek ciklushosszúsága 22 és 25 óra közé esik) mutat termelődésében. Míg a meg­felelően magas leptinszint arról gondoskodik, hogy szervezetünk az éjszakai evésnélküliséget éhségérzet nélkül kibírja, addig a ghrelin, amely a nappal jelentkező éhségérzetért felelős, éjszaka egyáltalán nem termelődik.

Ez a természetes ritmus azonban csak olyan embereknél működik, akik eleget alusznak. Ha azonban az ágynyugalom rendszeresen csak ötórás nyolc helyett, 16 százalékkal csök­ken a leptinszint – ennek következtében hama­rabb jelentkezik az éhségérzet. Az összefüggés fordítva is igaz: a túl rövid ideig alvóknál a ghrelinkoncentráció is 15 százalékkal maga­sabb, mint a hosszan alvóknál. Az érintettek azután éjszaka éhségrohamokat tapasztalnak, mert testük nem képes a természetes éjszakai böjtöt nyugalomban átvészelni.

Alvásmegvonás hatása

Az alvásmegvonás és az ismétlődően lerövidült alvásidő teljesen felborítja a leptin és ghrelin egyensúlyát. Egyúttal a túl hosszú, ébren töl­tött idő túlzottan magas stresszhormon-kibocsátást is eredményez, így az adrenalin, nor-adrenalin és kortizol szintje a vérben magas marad, noha ezek normális körülmények közt éjszakánként nem termelődnének. A stressz-hormonok felelősek a hirtelen feltörő éhség­érzetért, ami megnehezíti az elalvást.

Ráadásul az alváshiány csökkenti az alapanyagcserét, vagyis azon kalóriák számát, amelyek az alap­vető életműködések fenntartásához szüksége­sek. Egyidejűleg ugyanis csökken a növekedési hormonok kibocsátása is, amelyek 20 óra és főként éjfél után termelődnek fokozott mér­tékben a hipofízisben, és amelyek nemcsak az éjszakai növekedési szakaszokat és a sejtekben zajló helyreállítási munkálatokat irányítják, hanem a zsírsejteket is megnyitják, hogy a ben­nük tárolt zsírkészletek energiává alakulhassa­nak. Mindez oda vezet, hogy a naponta csupán öt óránál kevesebbet alvók kétszer akkora elhízási kockázatnak vannak kitéve, mint azok, akik naponta hét-nyolc órát alusznak – ráadásul még a rák kialakulásának kockázata is nő az esetükben.

Fogyás alvás közben?

Sanjay R. Patel és kutatócsoportja az Ohio-beli Clevelandból 2006-ban értékelte a Nurses’ Health Study adatait, amelyeket körülbelül 70 ezer középkorú nő többszöri megkérdezése során szereztek tizenhat év alatt. Egyik témájuk a testsúly és a szemé­lyes alvásidő összefüggésének alakulása volt. A testsúlyt ugyancsak befolyásoló té­nyezőket, például a dohányzást, a sportot, a kalóriafelvételt vagy a képzettséget figyel­men kívül hagyva, mára kutatás kezdetén kiderült, hogy minél kevesebbet aludt egy nő, annál magasabb volt a súlya. A kutatás­ban részt vevő, átlagosan öt órát alvó nők csípőjén több zsírszövet rakódott le, mint azokén, akik hét órát aludtak.

A megfigyelési időszak végére a mérlegen is megmutat­kozó különbség mértéke tovább nőtt: többet híztak a legfeljebb öt órát alvók, mint azok, akik hétórás éjszakai pihenőt iktattak be. Meglepő módon tehát a röviden alvó nők híztak többet, pedig hosszabb ideig voltak éberek és aktívak, és nem is ettek töb­bet. Esetükben az elhízás kockázata 15 szá­zalékkal volt magasabb.

Megfordítva a dolgot felmerül a kérdés, hogy a keveset alvó, és ennek következtében ébrenlétük idején több kalóriát elhasználó emberek miért nem karcsúbbak, mint a so­kat alvó „mormoták”? A kutatók úgy vélik, hogy a rövid alvásidő miatt csökken az alap­anyagcsere. Az alváshiány megzavarja a nappalok-éjszakák ritmusát, és ezzel együtt a cukor- és hormonanyagcserét is. A keveset alvóknak emiatt kevesebb energiára van szükségük, mint a hosszan alvóknak, és ezért változatlan evési szokások esetén is híznak. A jelenség pontosabb megértéséhez mindazonáltal további kutatások is szüksé­gesek.

Az alvás erősíti az immunrendszert

Jegyezzük meg! Az éjszakai alvás olyan a testünknek, mint ha fiatalító forrásba merülnénk: a szövetekben ja­vítási munkálatok zajlanak, a régi sejtek újakra cserélődnek, és minden sejt feltöltődhet a zsír­raktárakból származó energiával.

Az éjszakai, hormonok vezérelte gyógyulási folyamatok közé tartozik az interleukinek kibocsátása is, amelyek az immunrendszert aktiválják, és például gyulladásos gócokat számolnak fel. Alvás közben azonban testünk ölősejtjei is szívesen vadászatra indulnak a kártékony be­hatolók, például baktériumok és vírusok ellen.

Kutatási eredmények! A Lübecki Egyetem kutatói 2000-ben azt is bi­zonyították, hogy fertőzések esetén egy hosszú alvás úgy hat, akár egy erős gyógyszer – ám mellékhatások nélkül. Egy 2010 januárjában közzétett tanulmány szerint az egyesült álla­mokbeli Pittsburgh University kutatócsoportja hasonló eredményre jutott: az alváshiány növe­li a vírusfertőzések kockázatát.

A vizsgálat so­rán nagyszámú, sokat és keveset alvót tettek ki közvetlen náthavírus-fertőzésnek. Utána meg­vizsgálták, hány résztvevőnél alakult ki tényle­gesen nátha. Az eredmények azt mutatták, hogy a sokat alvók közül kevesebben lettek náthásak, mint a keveset alvók közül. A jelen­ség magyarázata az, hogy a hosszan alvók vérében magasabb az immunsejtek koncentrá­ciója, ezért jobban fel vannak vértezve a beteg­ségek ellen.

Úgy tűnik, az evolúció a hosszan alvókat egészségesebb és hosszabb élettel jutal­mazza

Az egészséges álom ezenkívül azért is felelős, hogy a szervezetünk ne reagáljon túl hevesen bizonyos anyagokra, például allergia formájában. Ennek érdekében a segítő T-sej­teknek egyensúlyban kell lenniük a T-sejtekkel. Miközben a segítő T-sejtek aktívan fellépnek a kórokozók elleni harcban, a T-sejtek ellen­őrzik azok termelődését, hogy el lehessen kerülni a túlzott immunválaszt. A T-sejtek szá­mát, amely egyébként éjszaka a legmagasabb, ismét csak a cirkadián ritmus szabályozza.

Az alváshiány csökkenti a se­gítő T-sejtek és T-sejtek termelődését és gyen­gíti az immunrendszert. Ezáltal a szervezet fo­gékonyabbá válik az autoimmun betegségek iránt, sőt az anyagcsere- és a szív- és érrendsze­ri funkciók is károsodnak. Az egészségmegőr­zés keretén belül a jó alvás nem utolsósorban a rák megelőzésének fontos eszköze.

Az alvás jót tesz a szívnek

A laboratóriumi alvásmegvonásos kísérletek eredményei ugyan csak feltételesen alkalmaz­hatók a mindennapokra, arra vonatkozóan azonban mégis jelzésértékűek, hogy hosszú tá­von mit okoz a kevés vagy rossz alvás. Növek­szik a vérnyomás, állandósul a magas kortizol-szint, és szívritmuszavarok lépnek föl. A felso­roltak közül különösen az ugyancsak cirkadián ritmus szerint termelődő kortizol szintjének van jelentősége. Napközben testi vagy lelki stresszhelyzetekben bocsátunk ki kortizolt, ezt a mellékvesekéregben termelődő hormont, amelyik az energia gyors rendelkezésre állásá­ért felelős, melynek köszönhetően az érintettek megfelelően reagálhatnak a stresszhelyzetekre.

A hírvivő anyag csak mozgás hatására bomlik le. A kőkorszakban nem is volt az embereknek más választásuk stressz- vagy veszélyhelyzet­ben, mint menekülni vagy harcolni, aminek következtében azután a hormon el is tűnt a keringésből. Manapság, amikor nem a medve támadása fenyeget, hanem a főnök gyakorol nyomást az emberre, vagy kettős terhelés feszíti túl az idegeket, mindez már nem zajlik le ilyen egyszerűen, és emiatt magas marad a kortizol-szint. Ha viszont tartósan így is marad, káro­síthatja az idegrendszer működését, rontja a hangulatot, megzavarja a memóriát, és nem utolsó sorban lappangó hízást is okoz.

Hormo­nális anyagcserénk egyszerűen még nem alkal­mazkodott a modern világhoz!

Stressz nélkül is emelkedik, majd süllyed a vér­ben a kortizol koncentráció. Ha ön kiegyensú­lyozott állapotban van, akkor az éjszaka folya­mán emelkedik ez az érték, hogy éberen kezd­hesse a napot. Ha eleget mozgott napközben, és ilyen módon gondoskodott a természetes szabályozásról, akkor estefelé csökken a kortizol szintje, hogy átadja helyét a növekedési hormonnak, mégpedig még azelőtt, hogy az éjszaka második felében ismét változna a kettő között az arány. Alvás­hiány vagy a lazítás kimaradása esetén hosszú időn keresztül túl magas marad a kortizolszint, és ez megzavarja az éjszakai regenerálódási fázist.

Kutatási eredmények! Egy 2009-es japán vizsgálat során, ahol 1255 magasvérnyomás-betegségben szenvedőt figyeltek meg, kiderült, hogy a nyolc óránál lé­nyegesen kevesebbet alvók szív- és érrendszer­rel kapcsolatos betegségeinek kockázata nő. Aki napi öt óránál is kevesebbet alszik, akár 45 százalékkal is növelheti az efféle megbetegedések kockázatát.

Melatonin, a rákellenes hormon?

Mivel a melatonin állatkísérletekben életet meghosszabbítónak, biokémiai szinten pe­dig gyökfogóként (antioxidánsként) hatott, kivívta magának az „anti-aging” hormon elnevezést. Az Egyesült Államokban a mela­tonin a 1990-es évek közepe óta közkedvelt étrend-kiegészítő – bár állítólagos pozitív tulajdonságait és hatását, amelyekkel a ter­méket reklámozzák, mind ez idáig nem tá­masztják alá tudományos bizonyítékok, így például a melatonin állítólag megelőzi a szív- és érrendszeri betegségeket és a rákot.

Való igaz, hogy a melatonin hatása a sejt­növekedésre és a sejtosztódásra vitatha­tatlan. Laboratóriumi kísérlet során képes volt megakadályozni az áttétképződést. Ezen túlmenően akadályozta a prosztatadaganatok és emlődaganatok növekedését is. Az is bizonyított, hogy a melatonin állatkísér­letekben a kemoterápia és sugárkezelés idején megakadályozza a sejtek károsodá­sát. Ám sajnos e sokat ígérő eredmény elle­nére hiányoznak még a további kutatások.

Ráadásul a mesterséges melatonin adagolá­sának mellékhatásai is vannak: aluszékonyság, szívdobogás, zavarodottság, viszketés, gyomorgörcsök, fejfájás. Vagyis mindaddig, amíg nem támasztják alá egyértelmű bizo­nyítékok a mesterséges melatonin-bevitel és a rák összefüggéseit, addig a nyugodt, egészséges alvás és a közben termelődő természetes melatonin az, amely fontos részcélja lehet a rákterápiának.

Évek óta tudományos viták tárgyát képezi, hogy a stressz és a lelki megterhelés milyen módon befolyásolja a rákos sejtek növekedését.

Kutatási eredmények! Egy, Anil Sood on­kológus körül szerveződő texasi kutatócsoport 2006-ban hozta nyilvánosságra eredményeit, amelyek azt mutatták, hogy állatkísérletekben a stresszhormonok közvetlenül a rákos daganatok sejtjeihez kapcsolódtak.

További meg­betegítő, rákkeltő tényezőnek számít a tartós terhelések közül az oxidatív stressz. Krónikus túlterhelés esetén az anyagcsere rendkívül in­tenzív, ezért fokozódik a szabad gyökök kelet­kezése. Mivel ezekből a rendkívül agresszív oxigénmolekulák a hiányzó elektronjaikat más molekuláktól ragadják el, ilyen módon képesek arra, hogy rombolják a sejteket, károsítsák az örökítőanyagot, sőt legrosszabb esetben rákot is okozhatnak.

Teljes egészében azonban még nem tekinthet­jük megoldottnak a stressz szerepét a rák kiala­kulásában.

Kutatási eredmények! Egy 2006-os, 7000 résztvevő bevo­násával végzett dán kutatás például egészen újfajta eredményt hozott: bizonyos mértékű mindennapos stressz 40 százalékkal csökkenti a nők emlőrákkockázatát. A kutatást vezető Naja Nielsen és csoportja úgy véli, hogy a stressz hat az ösztrogénszintre, amely szintén fontos szerepet játszik az emlőrák kialakulásá­ban. Ami viszont kétségkívül kártékony, az az akut stressz, például válás vagy haláleset után.

Alvás és rák

Az egyesült államokbeli Natio­nal Cancer Institut kutatása 2008-ban izgalmas összefüggést mutatott ki a mozgás, az alvás és a rák között. James McClain hangsúlyozza, hogy a rosszindulatú daganatok elleni védelem több hétköznapi magatartásforma harmonikus össz­játékának az eredménye. Egyértelműen ezek közé tartozik az elegendő alvás is.

Az alvásrabló stressz

A kapkodás és a lelki nyomás nemcsak a napját teheti tönkre, hanem az éjszakai nyugalmát is érzékenyen megzavarhatja. A következő tippek segíthetnek önnek a káros stressz és az álmatlan éjszakák elkerülésében.

  • Tervezze programjait, kötelezettségeit némi ráhagyással.
  • Próbálja egyszerű szabályok segítségé­vel rendszerezni a mindennapjait. Például nagyjából ugyanabban az időpontban keljen fel és feküdjön le, és étkezéseit is tegye rendszeressé.
  • Esténként már ne bocsátkozzon vitába és veszekedésbe.
  • Kapcsolja ki esténként a mobilját, hogy akkor már ne zavarhassák.
  • Próbálja meg korlátozni a tévé és a szá­mítógép képernyője előtt töltött időt, mert ezek elsőrangú ébren tartók!

Az alvás és ébrenlét ritmusos váltakozása mindenekelőtt két hormon segítségével avatkozik bele az anyagcsere-folyamatokba, mégpedig a kortizol és a melatonin révén. Az alváshormonnak is nevezett melatonin alvás közben termelő­dik az agyban. Antioxidativ hatású, így haté­kony azok ellen az egészségre ártalmas mole­kulák ellen is, amelyeket szabad gyököknek szoktunk nevezni. Ezek az agresszív oxigénmo­lekulák megtámadják a sejtmagban levő DNS-t, és rákot okozó mutációkat eredmé­nyezhetnek. Ezenkívül az alváshormon az ösztrogén nevű női hormon termelődését is csökkenti a petefészkekben. Mivel az ösztrogén bizonyos körülmények között rákkeltőnek bizonyulhat, ez különösen nagy jelentőségű tény.

Kutatási eredmények! Spiegel ezzel kapcsolat­ban például kimutatta, hogy a melatonintermelés különösen azoknál a nőknél alacsony, akik éjszakai műszakban dolgoznak. E termé­szetes fék hiányában azonban a petefészkek továbbra is ösztrogént bocsátanak ki, ami kü­lönösen azokra a nőkre jelent veszélyt, akik emlő- vagy petefészekrákban szenvednek.

A kutatócsoport a rák és az alváshiány közötti másik összekötő kapcsot a stresszhormonok közé tartozó kortizoltermelésben látja, amely bizonyos koncentrációban szabályozza testünk védekező képességét, különös tekintettel a ter­mészetes ölősejtekre, amelyek rákellenes hatá­súak. Ha a kortizol természetes kibocsátását megzavarjuk az éjszakai nyugalom hiányával, testünk már nem képes ugyanolyan hatéko­nyan védekezni a daganatos sejtek ellen.

Kutatási eredmények! Spie­gel már egy korábbi kutatásában is kimutatta, hogy az emlőrákos páciensek előbb meghal­nak, ha kortizolciklusuk zavart szenved, példá­ul mert három műszakban vagy állandóan éjszaka dolgoznak, vagy mert fiatal anyaként tekintélyes alváshiányban szenvednek.

A melatoninhiány beteggé tesz!

Jegyezzük meg! Számtalan kutatási eredmény elemzését követően az Egészségügyi Világszervezet Rákkal foglalkozó testülete 2007-ben rákkeltőnek minősítette az éjszakai mun­kát.

Az éjszaka is dolgozó ápolónőknél és légi utaskísérőknél átlagon felüli gyako­riságú az emlőrák előfordulása, mert a bio­lógiai órájuk, más éjszaka dolgozókéhoz hasonlóan, össze­zavarodik. Vincent Cogliano és kutatócsoportja a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség­nél (IARC) feltételezi, hogy a nappalok és éjszakák ritmusának állandó megzavarása komoly egészségügyi problémákhoz vezet.

Ha az érintett nőket éjszaka mesterséges fény éri, megszakad az alváshormon, azaz a melatonin termelése. Az emiatt kialakuló melatoninhiány gyengíti a véde­kező képességet és egyúttal elősegíti a daganatok kialakulását.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.