• babahinta
• babaszék

A gyerekszoba felszerelése és díszítése

A csecsemő igényei nagyon egyszerűek: két ölelő kar, amely elringatja, két mell (plusz egy cumisüveg), amely táplálja, egy biztos és biztonságos hely. A gye­rekszobába kínált áruk, bútorok, kellé­kek többsége teljesen fölösleges. Amiből még nem következik, hogy gyermekünk újonnan berendezett szobáját ne szeret­nénk telezsúfolni velük.

A kis lakó azon­ban rá se hederít a lakberendezésre (leg­alábbis eleinte). Hiába kínlódunk vele órákat, neki nem számít, ugrálnak-e nyu­szikák, ragyognak-e üstökösök a rugdalózóján vagy sem, passzol-e a tapéta a lepedőhöz vagy sem. Öt az érdekli, hogy meglegyen a szobájában az ő szük­ségleteihez szabott biztonságos környe­zet.

A bútordarabokkal szemben általá­nos követelmények

Ólommentes festék, az erős, nem billegő konstrukció, a sima élek, a lekerekített sarkok, valamint le­hetőleg a biztonsági öv, melyet a baba lába közé és derekára fűzhetünk. Bár a biztonsági előírásokat szinte minden gyár igyekszik betartani, vásárláskor jobb sze­mélyesen meggyőződni, hogy a kiszemelt berendezési tárgy éle valóban sima, nincs hegyes sarka, nincsenek olyan kisebb al­katrészei, amik leszakadhatnak, nincs csu­pasz csuklópánt és rugó, nincsenek rajta zsinórok, madzagok, szalagok.

Minden­kor tartsuk be a gyári használati és kar­bantartási utasítást, rendszeresen vizsgál­juk át a kiságyat, babaszéket és a többi bútort, hogy nincs-e rajta kilazult csavar, kilazult szíj, a helyéről kipattant tartó vagy az elhasználódás más jele.

Kiságy

Az egyik legfontosabb bútorda­rab. A jó kiságy biztonságos, kényelmes, praktikus és tartós (ne csak arra a két-három évre tartson ki, amíg ez a baba használja, hanem szolgáljon ki még két-három új jövevényt is). A kiságynak két­féle alaptípusa van: a szabványos kiságy egy vagy két oldala leengedhető, hogy a babát könnyebb legyen kivenni. Egyes modellek alul lepedő vagy más gyerek­holmi tárolására alkalmas fiókkal vannak ellátva. Az átállítható típus csecsemőtől totyogón át egészen felnőtt méretig nö­velhető, így elméletileg kamaszkoráig kiszolgálja a gyereket (ha addig eltart).

Vásárláskor ellenőrizzük a biztonsá­got

Ne legyen nagy távolság az ágyrudak közt. Akkor jó továbbá az ágy, ha a fa se nem szálkás, se nem repedt; a matrac legalsó állásánál mért korlátmagasság legalább 60 cm; a matractartó keret és az ágy leengedett oldalának felső éle kö­zötti távolság legalább 20 cm; a leenged­hető oldalt retesz rögzíti biztonságosan; és nincs rajta hámló festék, érdes sarok, kiálló rúd vagy gomb.

A matractartó le­hetőleg fémből készüljön (ez jobban bír­ja az ugrálást, mint a faszerkezet); hasznos az állítható matracmagasság, hogy ha növekszik a kicsi, lejjebb lehessen enged­ni a matracot; a (kerékzáras) görgős láb, mert megkönnyíti a tologatást, nagyon fontos továbbá a műanyag borítás a rágólécre (hogy fogzáskor ne a fát rágcsálja a gyerek).

A régi, tízévesnél öregebb kiságy nem ajánlott!

A régebbi (főleg a 70-es évek darabjai, olykor későbbi) gyártmányok akkor sem felelnek meg a biztonság mai követelményeinek, ha szépek vagy érzel­mi szálakkal kötődünk hozzájuk. Gyako­ri veszélyforrás a túl ritka rudazat, a szé­les repedés, az ólomtartalmú festék, a re­pedt, szilánkos fa; illetve az, hogy a típust esetleg már bevonták.

Kiságyba való matrac

Mivel a gyermek naponta (legalább) 12-16 órát fog a mat­racon aludni, kiválasztásánál a bizton­ságon és kényelmen kívül a minőségre is érdemes figyelni. Kiságyakhoz kétféle matrac kapható: rugós (epeda) vagy hab­szivacs. A habszivacsnál nehezebb rugós matrac általában tartósabb, kevésbé de­formálódik, és jobban támasztja a testet. Természetesen többe is kerül.

A bevált, egyszerű (de nem egyetlen) módszer sze­rint a minőséget a rugótekercsek számá­ból lehet megállapítani. Minél nagyobb a rugótekercsek száma (rendszerint leg­alább 150 db), annál erősebb (egyúttal jobb minőségű és biztonságosabb) a mat­rac. A poliészter vagy poliéter habszivacs matrac kevésbé súlyos (ami jelentősen megkönnyíti a gyakori ágyhúzást). Ha habszivacs matracot vásárolunk, tömö­rebb anyagút érdemes választani, mert az erősebben, biztosabban tartja a babát. A matrac típusánál fontosabb, hogy masszív legyen, és pontosan illeszkedjen az ágyba, a matrac és az ágykeret közötti rés nem lehet nagyobb, mint két (felnőtt) ujj vastagsága.

Ütközőpárna

A kiságyba való ütközők­ből már akkora a kínálat – a rózsaszín­-fehér csíkostól a micimackósig, a rikító színekben pompázó vonatostól a virágo­sig -, hogy a választás csak a szülők íz­lésén és a gyerekszoba stílusán múlik. Esetleges dekorációs értékétől eltekintve azonban az ütköző nem tartozik a gye­rekszoba nélkülözhetetlen kellékei közé, végtére nem történik semmi különösebb baj, ha a baba keze-lába egy pillanatra beakad a rácsba. Kiviteltől függetlenül az ütközőpárna akkor jó, ha szorosan illesz­kedik, és körbeéri az ágyat.

Az ütközőpárnát a bababoltok több­ségében az ágyneművel együtt, a lepe­dővel, paplannal egy csomagban árusít­ják. Ez talán ésszerűnek tűnik, mégsem jó ötlet a gyereket lepedő helyett pap­lanra fektetni. A fulladás vagy bölcsőhalál veszélyének megelőzése érdeké­ben a babaágyban tilos a puha ágynemű, párna, bolyhos takaró, dunyha. A párnát, paplant legföl­jebb dísznek tehetjük ki a gyerekszoba valamelyik más pontján, de legjobb fél­retenni, míg a baba elég nagy nem lesz hozzá.

Lábas vagy ringatótalpas bölcső

Nem tartozik a szükséges felszerelési tár­gyak közé, hiszen az első kb. Négy hóna­pos időszak után úgyis felváltja a kiságy. Ennek ellenére az első hetekben nem árthat, mert a csecsemők szeretik a bölcső meghitt, megnyugtató világát. A másik előnye, hogy nagyjából egy magasságba esik a szülők ágyával, így nem muszáj fel­kelni, ha éjszaka meg akarjuk simogat­ni (vagy ki akarjuk venni) a gyermeket. Minthogy könnyű, nem nehéz áttenni egyik szobából a másikba.

Az összecsuk­ható, úti bölcsőt bárhová magunkkal vi­hetjük. A talpas bölcső nehezebben moz­gatható, de a csecsemő szereti a ringatást (egyes szakemberek szerint az oldalirány­ban ringó bölcsőénél előnyösebb egy olyan szerkezet, amely előre-hátra mozog, mint a hintaszék). Egyes bölcsőkhöz ele­mes ringató is tartozik, amely a babát álomba csendesíti. A bölcsőhöz megfe­lelő rögzítőt is célszerű vásárolni, nehogy az alvó gyerek alatt elmozduljon.

Akár lábas, akár talpas bölcsőt válasz­tunk, nem szabad beugrani régi vagy örökségből származó daraboknak, mert lehet, hogy nem elég biztonságosak. A bölcső akkor jó, ha masszív a váza, elég nagy, a baba kényelmesen elfér benne; a matrac erős és pontosan illeszkedik; merev (nem puha) az oldala, és végül ha megfelel a mai biztonsági követel­ményeknek. A bölcső oldala (a matrac­tól a tetejéig mérve) legalább 20 cm ma­gas legyen. A lábas bölcsőnek legyen rög­zíthető kereke.

Összecsukható bölcső esetében kér­dezzük meg az eladótól, hogyan kell a lábát biztonságosan rögzíteni; ha a böl­csőnek lehajtható teteje van, próbáljuk ki, könnyen működik-e (különben bonyo­lult beletenni az alvó gyereket). Néhány típus éjszakára fiókággyá alakítható.

Az ágy mellé állítható fiókágy sem tar­tozik a nélkülözhetetlen szükségletek kö­zé, de jól jöhet, ha azt akarjuk, hogy a baba mellettünk aludjon, ha szoptatjuk, vagy ha csak szeretnénk időnként meg­simogatni, hogy nyugodtan teljen az éj­szakája. A pótágy három oldala párná­zott, a negyedik pedig úgy van kialakít­va, hogy a szülők ágya mellé – azonos magasságban, karnyújtásnyira – oda le­hessen állítani.

Öltöztetőhely

Mire eljön a gyerek el­ső születésnapja, az anyuka már körül­belül 2500 pelenkacserénél tart (és még csak Guinness-rekordra sem fogják jelölni). Tekintettel a lélegzetelállító mennyiségre, a pelenkázáshoz kényel­mes, biztonságos, könnyen tisztítható helyre van szükség. A készen kapható pelenkázóasztal jó megoldás, de nem feltétlenül szükséges. Pelenkázóasztalt közönséges komódból, asztalból is lehet csinálni.

Az utóbbi esetben a bútor védelme és a baba biztonságos, kényelmes elhe­lyezése érdekében szerezzünk be egy vastag betétet (szivacsot), amit bizton­sági hevederekkel a komódra lehet rög­zíteni. Természetesen az erre a célra (akár saját kezűleg, akár szakember által) átalakított komódnak megfelelő magas­ságúnak kell lennie, hogy kényelmesen lehessen öltöztetni rajta a gyereket, s a betétnek nem szabad elcsúsznia az izgő-mozgó gyerek alatt.

Pelenkázóasztalnál két lehetőség kö­zül választhatunk

Az egyik az önálló asz­tal (szempontok: stabilitás, erős láb, biz­tonsági korlát, lemosható betét, kézre ál­ló pelenkatartó, valamint egy olyan hely a krémek és egyéb tárgyak tárolására, amit a baba nem ér el), vagy a szekrénnyel kombinált, amely nem más, mint egy szo­kásosnál nagyobb vagy lehajtható tetejű komód. Ha a pelenkázóasztalnak lehajt­ható a teteje, a babát nem szabad a szé­lére fektetni, mert a súlya alatt a szekrény felborulhat. Az egyszerű pelenkázóasztal-hoz hasonlóan ezúttal is fontos a masszív szerkezet, a biztonsági heveder, a mosha­tó betét, valamint a tárolóhely pelenkák, törlőkendők, kenőcsök stb. Számára.

Az önálló típusú pelenkázóasztal mellé egy (régi vagy újonnan vásárolt) fiókos szekrényre is szükség van, hogy le­gyen miben tartani a ruhaneműt.

Pelenkásvödör

A kisbabának biztosan édes és imádni való popsija lesz, ellentét­ben azzal, amit kibocsát magából. Szeren­csére ott a pelenka, amely begyűjti. Mi­vel azonban a szennyes pelenkát is be kell gyűjteni valamibe, szükség lesz egy olyan vödörre, ami alkalmas a nyomok (és szagok) eltüntetésére. Ha eldobható pelenkát használunk, olyan csodavödröt is beszerezhetünk, amelyben a pelenka szagmentesen záró nejlontasakba kerül (esetleg összecsavarva).

A szokásos sze­meteszsákkal bélelhető vödör is megfe­lel (főleg mivel a cserélhető vödörbetét elég drága). Bármilyen típust választunk, ne felejtsük el gyakran kiüríteni (befo­gott orral, ugyanis nem kellemes az állott pelenka szaga).

Ha textilpelenkát használunk, olyan vödröt érdemes választani, amit könnyű kimosni, és a totyogó gyerek nem tudja levenni a fedelét.

Babakád

A vizes újszülött mocorog és kicsúszik a kézből, az első fürdetés még a legmagabiztosabb szülőket is próbára teszi.

Ha nem akarjuk, hogy a pancsi öröm helyett veszélyes művelet legyen, vásá­roljunk vagy kölcsönözzünk anatómiai fürdetőkádat: a babakádak többsége követi a testformát, és úgy van kialakít­va, hogy a csecsemő ne bukhasson a víz alá. Millióféle babakád kapható a mű­anyagtól a habpárnáson át a függőágy­szerűig. Van, amelyik a gyerekkel együtt „nő”, tehát rendes kádba helyezve totyo­gókorban is megfelel.

Vásárlási szempontok:

A babakád fe­neke ne csússzon, a széle legyen sima és lekerekített, vízzel töltve ne deformálód­jon, legyen könnyen mosható, gyorsan üríthető, a baba kényelmesen elférjen benne (nemcsak most, hanem négy-öt hónapos korában is), tartsa a fejet és a vállat, legyen hordozható, és ha habpárnás, a párna illeszkedjen jól. A baba­kádba vastag szivacsból készült csúszás­gátló is kapható.

Babaszék

Az újszülött kortól 8-9 hóna­pos korig használható ringó- és ringató-székek, játszószékek felbecsülhetetlen szol­gálatot tesznek a kisgyerekes szülőknek, nemcsak azért, mert a baba megnyugszik, hanem azért is, mert a szülő karja kicsit pihen. Az ülésbe tett baba biztonságos közelségben lehet (de nem kell a vállunkon tartani), mialatt főzünk, tiszta ruhát hajtogatunk, számítógépezünk stb. Mi­vel az ilyen ülőalkalmatosságok könnyű­ek, és kevés helyet foglalnak, megerőlte­tés nélkül át lehet vinni őket egyik he­lyiségből a másikba. A baba is örül, ha kellemes dőlésszögben feltámasztva szem­mel tarthatja a sürgő-forgó anyukát (ez a kedvenc szórakozásuk).

A babaülésnek két fő fajtája van:

A könnyű, rugalmasan vázas szék, ame­lyet a baba súlya, mozgása hintáztat elő­re-hátra, valamint a kemény kagylóülés formájú elemes szék, amely bekapcsolva egyenletes ringó- vagy rezgőmozgást vé­gez. Mindkét fajta tartozéka a napvédő tető (szabadtéri használat esetére), vala­mint a mozgatható játéktartó rúd a baba elszórakoztatására. Vannak zenélő mo­dellek, sőt még úti bölcsőnek használha­tó vagy később a totyogónak alkalmas székké alakítható babaszékek is.

A babaszék akkor jó, ha széles a tal­pa, masszív és stabil a szerkezete; nem csúszik az alja; van rajta a baba dereká­ra vagy lába közé tehető biztonsági he­veder; kényelmesen ki van párnázva; és végül ha van benne kivehető párnabetét, hogy ne csak csecsemőkorban, hanem nagyobb korában is használhassa a gye­rek. Fontos a könnyű súly, a hordozha­tóság, valamint – elemmel működő szé­keknél – az állítható sebesség. A na­gyobb biztonság érdekében a babaülést egészen pici korban sem szabad éles asz­tallaphoz, pulthoz vagy olyan helyre (pl. Fal mellé) állítani, ahol a gyerek meg­ütheti magát. A babát mindig gondosan be kell szíjazni. A babaülést nem szabad a benne lévő gyerekkel együtt hurcolni, se autóülésnek használni.

Hintaszék, szoptatószék:

Az évek óta jól ismert hintaszéken kívül egyre népsze­rűbb az úgynevezett szoptatószék, amely­ben az anya gyermekével együtt, egyen­letes siklómozgással vízszintesen „ringa­tózhat”. Gyerekszobában a hintaszéknél biztonságosabb a szoptatószék, mert a gyerek nem szorulhat a talpa alá.

Nem kötelező bútordarab, de sok szülő szerint remekül használható szoptatáshoz vagy a baba megnyugtatásához. Többnyire láb­tartó is tartozik hozzájuk, amely a lábat ringatja. A szoptatószék azért is jó vétel, mert később is használható (mesét olvas­hatunk benne a gyereknek, tévéfotelnek használhatjuk stb.).

Babafigyelő készülék

A babatelefon segítségével a szülők úgy figyelhetnek a babára, hogy nem kell a kiságy mellett állniuk (bár az első hetekben úgyis so­kat fognak ott ácsorogni). Ideális esetben a gyerek szobája és a hálószoba, illetve a lakás más helyiségei között nem hal­latszanak át a zajok, ám a babatelefon jóvoltából napközben is meghalljuk bé­késen alvó babánk neszeit, akárhol sür­gölődünk a lakásban, és ha külön szobá­ban alszunk, éjszaka is felébredünk, ha felsír, mert éhes.

Kétféle babatelefon kapható:

Az egy­szerű audió típusú csak hangot közvetít, a monitoros audió-videó képet is ad. Az adót a gyerekszobában kell hagyni, a vevőt pedig (elemes üzemmódban és csip tető vei) magunknál hordhatjuk, vagy a hálózatra kapcsolva letehetjük abban a szobában, ahol tartózkodunk. Egyes típu­sokhoz két vevőkészülék tartozik, hogy mindkét szülő hallja a baba hangjait (vagy hogy az egyik mindig a hálószobában, a másik, mondjuk, a konyhában legyen).

A speciális LED kijelzővel ellátott ba­batelefonon a hangon kívül fényjelzés is mutatja a baba hangerejét. A monitoros babatelefon a kiságy mellett elhelyezett kisméretű kamera segítségével képernyőn is mutatja a babát. Az infravörös fénnyel működő éjjellátó modell már a csúcstechnika.

Vásárláskor elsősorban azt kell eldön­teni, alacsony (49 mhz) vagy magasfrek­venciás (900 mhz) készülékre van-e szükség. Ha magas épületben vagy sűrűn lakott helyen lakunk, fennáll a veszély, hogy az alacsonyfrekvenciás adást más ké­szülékek (pl. Rádiótelefon, vezeték nél­küli telefonok, rádiók) zavarják. Ekkor 900 mhz-es (vagy a még jobb vétel érde­kében 2,4 ghz-es), magasfrekvenciás és lehetőleg többcsatornás készülékre van szükség, hogy csatornát lehessen váltani, ha a gyereksírás helyett a szomszéd még­oly érdekfeszítő beszélgetése szólalna meg a készülékben.

Ezenkívül olyan modellt érdemes választani, amely elemmel vagy A/C adapterrel is használható, és jelzi, ha gyengül az elem. Fontos szempont a szabályozható hangerő (hogy magunk dönthessük el, minden lélegzetet aka­runk-e hallani, vagy csak a sírást); a kis méret; és végül az érintésvédelem (ne le­gyen olyan rész, amin keresztül megüt­het az áram). Es még valami: az adót is, a vevőt is olyan helyen tartsuk, ahol sem a baba, sem a többi gyerek nem tud hoz­záférni.

Babahinta

Ha különböző szülőktől megkérdezzük, mi a legjobb dolog, amit a kisgyereküknek vásároltak, szinte biz­tosan a babahintát fogják megnevezni. A babahinta csodákra képes, mikor a nyűgös gyereket meg kell nyugtatni, emellett a ringatás feladatát részben át­veszi a szülőktől. (Mivel olyan gyerek is van, aki nem szeret hintázni, nem nyug­szik meg tőle, vásárlás előtt érdemes isme­rősöknél vagy egy áruházban beleültetni a babát, és kipróbálni.) A hinta lehet fel­húzható vagy elemes (utóbbit különösen akkor fogjuk értékelni, ha a gyermek imád hintázni). A hordozható hinta könnyű és egyszerűen szállítható (ha akkor se tudjuk nélkülözni, amikor látogatóba me­gyünk a nagymamához).

Választási szempontok:

A babahin­tának legyen erős váza, széles lába, erős biztonsági hevederei, szúró élektől men­tes, sima felülete, ne legyen olyan alkatré­sze, amely becsípheti az apró ujjacskákat, vagy olyan kiálló eleme, amely letörhet; fontos a megfelelő ülés, a játékoknak való tálca, az állítható sebesség, a csöndes motor vagy mechanika, valamint a hozzá­férhetőség.

Ellenőrizzük, hogy megfe­lel-e a hinta hathetesnél kisebb csecse­mőknek (nem mindegyik felel meg), és ne használjuk, ha a baba súlya elérte a 7-9 kilót (illetve a gyárilag megenge­dett súlyt). A hinta nem pótolja a felügye­letet: csak ugyanabban a helyiségben szabad használni, ahol felnőttek tartóz­kodnak. Ne engedjük a babát sokáig és túl gyorsan hintázni, mert elszédülhet.

Éjszakai fényforrás

Ha az éjszaka kö­zepén már megint ki kell botorkálni az ágyból, jól jöhet a gyerekszobában fel­szerelt éjszakai fényforrás (tompa fényű lámpa). Így a szoba közepén felejtett ki­tömött zsiráf sem lesz akadály, és a vil­lanyt se kell meggyújtani (az erős fény nemcsak azért kellemetlen, mert elvakít, hanem azért is, mert megtöri az álmo­sító félhomályt, és utána nehezebb lesz elaludni). Lehetőleg konnektorba dug­ható típust vegyünk, amit nyugodtan égve lehet hagyni; természetesen a kon­nektor nem lehet a gyereknek elérhető távolságban.

Hordozható kiságy

Ha gyakran me­gyünk olyan helyre, ahol nincs kiságy (vagy nem elég biztonságos), érdemes fontolóra venni egy hordozható kiságy beszerzését. Ezek a rendes kiságyhoz ké­pest kisebbek, könnyen összecsukha­tók, beférnek a csomagtartóba, és fából, műanyagból készültek, esetleg hálós ol­dallal kaphatók. Olyat keressünk, amit könnyű összecsukni, tárolni és szállíta­ni.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.