• baba
• kilenc hónapos baba
• táplálkozás

A kilenc hónapos gyerek táplálása, tippek

A jó szokások kialakítása…

Valamennyien ismerjük a bosszús szü­lőket, akik nyögnek, amikor óvodás korú gyerekük csokis kukoricapelyhet követel a szupermarketben, sóhajtanak, amikor a csemetéjük hasábburgonyáért bömböl az étteremben a táplálkozás-tanilag megfelelő ebéd helyett, és a sze­müket forgatják, amikor a gyerek visszautasítja a baráti otthonban kínált, korpás búzakenyérrel készült szendvi­cset, és a vacsoránál gyümölcslé helyett az üdítőhöz ragaszkodik.

Mint vala­mennyi szülő, ők is azt szeretnék, ha a gyerekük helyesebben táplálkozna, de magukba szállva meg vannak győződve arról, hogy ebben a csatában számukra nem terem babér. Végül is a kis gyere­kek úgy születnek, hogy a helytelen éte­leket kedvelik, nem? Meglepő módon ez az állítás nem igaz.

A gyerek ínye tiszta lappal indít

A kifejlődő ízek azoktól az ételektől függnek, amelyekkel találkozik már akár az étkezésének első hónapjaiban. Hogy végül mit fog megenni – vajon a fehér kenyérrel készült szendvicset választja-e vagy a korpás kenyeret, hogy almát szeret-e majd rágcsálni vagy in­kább egy zacskó chipset, örömmel reg­gelizik-e mazsolás kukoricapelyhet, vagy inkább a cukros-csokoládést sze­reti -, azt elsődlegesen az befolyásolja, hogy milyen ételeket kap most az etető­széke tálcájára.

Tartsuk távol a fehér kenyeret, amennyire lehet

A korpás búzakenyér előny­ben részesítése a fehér kenyérrel szem­ben olyan diszkrimináció, amelyre ér­demes megtanítani a fiatal gyerekeket. Bár az olyan gyerek, aki elválasztása után korpás kenyeret kap, nem szükségszerűen fogja kerülni a fehér kenyeret később, de nagyobb valószínűséggel vá­lasztja a helyes ételt, ha lehetősége van rá, vagy legalábbis kevésbé valószínű, hogy visszautasítja. Válasszunk teljes ki­őrlésű lisztből készült termékeket a szu­permarketben, süssünk korpás liszttel otthon, és ha lehet, rendeljünk teljes kiőrlésű lisztből készült pékárut az ét­termekben.

Ne korlátozzuk még az édesszájúsá­got

Minél tovább sikerül távol tartani a valóban édes ételeket, annál nagyobb esély van rá, hogy a baba megkedveli a fűszeres vagy savanykás ételeket. Ne gondoljuk, hogy a baba nem fog enni túrót vagy nem ízesített joghurtot, ha nincs elkeverve összezúzott, érett ba­nánnal, vagy nem fog kukoricapelyhet enni, ha nincs almakompóttal vagy szűrt őszibarackkal édesítve.

Azok a ba­bák, akiknek az ízlelőbimbói nincsenek elárasztva édessel, nemcsak hogy elfo­gadják az ilyen ételeket natúr formá­ban, hanem megtanulják szeretni is. Adjunk gyümölcsöt is, de csak desszert­ként, miután már kapott valami nem édeset is, például zöldségfélét (amelyet korán és gyakran kell adni). Fokozato­san építsük be az étrendbe az édesebb ételeket (cukor helyett inkább gyü­mölcslével édesített dolgokat), de ne essünk abba a hibába, hogy süteményt adunk uzsonnára friss gyümölcs he­lyett, minden étkezést édességgel feje­zünk be, vagy lekvárt kenünk minden nassolnivalóra, ami a baba kezébe kerül.

Valójában a gyerek sokkal korábban meg­ismeri az élet édes oldalát, ha nagyobb testvérek is vannak a házban (a kistest­vér mindig azt szeretné, amit a nagyob­bak kapnak); egyébként egyéves koráig vagy még tovább is távol lehet tartani az édességektől.

Ne hígítsuk a tejet

Ha az orvos áldá­sát adja a tehéntejre – általában egyéves kor körül -, hígítatlanul adjuk a babának. A csokoládés tej tele van kalciummal, de cukorral is. Vegyük figyelembe te­hát, hogy valahányszor a tej ízét ál­cázzuk (még ha egészséges formában is), a gyerek tiszta dolgok iránti hajla­mát rontjuk. Halasszuk ezeket a tipegő-és óvodáskori „tejet nem!” lázadásokra.

Bánjunk takarékosan a sóval

A kis­babáknak nincsen szükségük sóra az étel­ben, azon kívül, amiben természetes mó­don megtalálható. Ne sózzuk azokat az ételeket, amelyeket a gyereknek készí­tünk, és figyeljünk oda, hogy ne adjunk sós ropogtatnivalót, amely a gyerek íz­lését a magas nátriumtartalmú ételek felé terelheti.

Változatosan fűszerezzük a gyerek étrendjét

Nem meglepő, hogy oly sok kisgyerek kerek perec visszautasítja a számára szokatlan ételeket. Többnyire a szülők ugyanazokat a bevált ételeket tá­lalják már a kezdetektől fogva (nap nap után ugyanazt a kukoricapelyhet min­den reggel, ugyanazt a bébiételt ebédre és vacsorára), soha nem kínálva egy kis változatosságot vagy lehetőséget másnak a kipróbálására.

Legyünk vállalkozó ked­vűek a baba táplálásában (az orvos vagy a gyerek kora által megszabott keretek között). Próbáljunk ki különböző típu­sú gabonaféléket, melegen vagy hide­gen; különböző, teljes magokból készült kenyereket (zablisztből, rozsból, valamint búzából) más-más formában (rúdban, bagett formában, szeletben, ropogósán, később pita formában), különböző tész­ták formájában; tejtermékeket szintén különböző formákban (joghurt, túró, lágy és kemény sajtok), zöldségeket és gyümölcsöket a sárgarépán, borsón és banánon kívül (édesburgonyát, mangószeleteket, felvágott, friss áfonyát stb.).

A változatosság nem garancia arra, hogy a gyereknél nem fog eljönni a „sajtosmakaróni-korszak” – a legtöbb gyereknél bekövetkezik előbb vagy utóbb. Az ételek széles körének ismerete azon­ban tágabb étrendi lehetőséget nyújt, és hosszabb távon egészségesebb táplál­kozáshoz vezet.

Tegyünk kivételt

Valamennyien vá­gyunk a tiltott gyümölcs után, ilyen az emberi természet. Ha a nemkívánatos ételeket teljesen eltiltjuk, csak még csá­bítóbb lesz a gyerek számára. Ha már elég idős ahhoz, hogy megértse a „csak most az egyszer” fogalmát, engedjük meg neki a kivételes élvezeteket. Amíg a ti­lalmas étel nem szerves része a gyerek napi étrendjének, és nem az egészséges táplálék helyett kerül az asztalra, nem rontja a táplálkozást.

Példamutatás

A gyerekek hajlamosab­bak utánozni azt, amit a szüleik csinál­nak, mint megfogadni, amit prédikálnak. Tartsunk hát otthon egészséges ételeket, és fogyasszuk magunk is nyilvánvaló él­vezettel azokat, így várhatóan a gyerek is követ minket az egészséges táplálko­zási szokások terén.

Természetesen miközben gyakorol­juk az egészséges táplálkozást, nem árt esetenként egy kis magyarázat sem. Már kisgyerekkorától tanítsuk a gyereket arra, hogy nem a cukor jó, hanem a gyü­mölcs, és a korpás búzakenyér egészsé­gesebb, mint a fehér.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.