• baba
• baba fejlődése

Kövér a baba? Mi tegyünk?

„Dundi kislányomat mindenki megcsodálja, titokban mégis tartok tőle, hogy talán kövérebb a kelleténél. Hiszen olyan duci, hogy szinte mozogni se bír.”

A gödröcskés térd és könyök, a Buddha­ szobrokra hajazó pocak, a tokás állacska, a csípni való húsos pofika tökéletesen megfelel az eszményi kisbaba festői ké­pének. Kérdés azonban, egészségi szem­pontból is eszményi képet nyújt-e. Nem inkább azt jelenti-e, hogy gyerek­es felnőttkorában is kövér marad? Mint­hogy a fejlett világban az utóbbi évtize­dekben rémületesen megnőtt az elhízott gyerekek aránya, a fenti kérdés egyre in­kább foglalkoztatja a szülőket, az orvoso­kat, a tudósokat.

De a csecse­mőkori túlsúly következményeit tudo­mányos magyarázat nélkül se nehéz ér­zékeltetni. A kövérségtől lomha kisbaba egész életére a tunyaság és elhájasodás ör­dögi körébe keveredhet. Minél keveseb­bet mozog, annál kövérebb lesz, és minél kövérebb, annál kevésbé tud mozogni. A saját nehézkessége miatt elégedetlen, ingerlékeny gyereket sok szülő úgy pró­bálja jobb kedvre deríteni, hogy még töb­bet ad neki enni. Ha négyéves koráig túlsúlyos marad, erősen megnő a felnőtt­kori elhízás valószínűsége.

Kövér vagy csak kellően zsírpárnás?

Mielőtt bezárná a hizlaldát, győződ­jön meg róla, valóban kövér-e a gyerek, vagy csak szép gömbölyded (ne feledjük, mivel a csecsemők izomzata fejletlen, még a soványabbak teste is zsírpárnás, valamennyi „fókahájra” minden kis­babának szüksége van).

Egyes szülők az egyébként normális gyereküket annyira féltik az elhízástól, hogy nem adnak ne­ki eleget enni, és ezzel talán még többet ártanak, mint ha túltáplálnák, elsősorban azért, mert a baba így nem tud rendesen gyarapodni, másodsorban mert a későb­biekben táplálkozási rendellenességek alakulhatnak ki. Mielőtt elhamarkodott következtetésekre jutnánk vagy ilyen cse­lekedetekre vetemednénk ellenőrizzük a baba gyarapodását. Ha a súlya rendszeresen gyor­sabban növekszik, mint a hosszúsága, beszéljünk az orvossal (ha mindkét pa­ramétere gyorsan növekszik, valószínű­leg egyszerűen nagyobb az átlagosnál).

A felnőttekkel ellentétben a kisba­bák kövérségét nem fogyókúrával orvo­soljuk

Az ő súlyfölöslegüket a további hízás megelőzésével próbáljuk vissza­fogni. Ekkor a testhossz növekedésével párhuzamosan karcsúbbá válnak – egyéb­ként a többség magától is vékonyabb lesz, ha már többet mozog. A következő taná­csok nemcsak a máris túlsúlyos babákra vonatkoznak, hanem azokra is, akikről jogosan feltételezhető, hogy hízásnak indultak, íme:

Az etetés az éhség csillapításán kívül semmilyen más célt nem szolgálhat

Aki­nek pici korában különféle helytelen ürügyekkel enni adnak (például ha fáj valamije, rossz a kedve, a szülők nem ér­nek rá vele foglalkozni, vagy hogy ne unatkozzon a babakocsiban), az hasonló ürügyekkel később is enni akar, és még felnőttkorában is enni fog. Ne étellel vi­gasztaljuk, amikor sírva fakad, hanem ve­gyük az ölünkbe, vagy énekeljünk neki egy kedves kis dalt.

Ha nincs időnk ját­szani vele, ne a cumisüveget tegyük elé, hanem valamilyen mozgó vagy zenélő játékszert; különböző teendőink közben hordjuk magunkkal a kenguruban, vagy ültessük be a babaszékbe, hadd lássa, mit csinálunk. Ha bevásárláskor azt akarjuk, hogy nyugtunk legyen tőle az üzletben, ne vegyünk neki minden alkalommal bébiropit, hanem szereljük fel játékok­kal a babakocsiját. Még a saját anyánk­nak se higgyük el, hogy a szeretetet úgy mutathatjuk ki a legjobban, ha folyton dugdosunk valamit a csőrébe.

Szükség esetén változtassunk a baba ét­rendjén

A szoptatott babák kevésbé van­nak kitéve az elhízás veszélyének, mert az anya tejelválasztását a gyerek igényei vezérlik. A szoptatás elején termelődő, kisebb zsír- és kalóriatartalmú, hígabb tej az éhes babát szopásra készteti, a szop­tatás vége felé termelődő, nagyobb zsír- és kalóriatartalmú utó tej pedig jóllakat­ja, mintha azt mondaná: „Teli a bendő!” Ha ettől sem megy el a kedve a szopás­ról, az emlő egyre lassabban adja le a te­jet. Akkor se jut több kalóriához, ha me­rő kedvtelésből tovább szopik.

A tápszer természetesen nincs így testre szabva, ha tehát a baba a kelleténél gyorsabban gyarapszik, és láthatólag hízik, az orvos alacsonyabb kalóriatartalmú tápszert ja­vasolhat. Az áttérés előtt azonban érde­mes ellenőrizni, nem az-e a baj, hogy az eddigi tápszert nem hígítottuk fel elég­gé, ebben az esetben ugyanis minden adag jóval több kalóriát tartalmazhat, mint amennyivel számoltunk.

Orvosi utasítás nélkül nem szabad nagyobb mér­tékben hígítani a tápszert. További lehe­tőség a fölözött vagy sovány tejre való áttérés. Még a túlsúlyos csecsemőknek is szükségük van koleszterinre és zsírra, amelyhez az anyatejjel vagy a tápszerrel, majd egy- és kétéves kor között tehén­tejjel jutnak hozzá.

Utolsó mentsvárként kíséreljünk meg vizet adni

Az emberek többsége nem iszik elég vizet. A főként vagy kizárólag folyadékkal táplált kisgyermekeknek nem kell külön vizet adni. Ennek ellenére a víz kiváló az olyan túlsúlyos babáknak, akik a jóllakás után is szeretnék folytatni a szopást, vagy csak melegük van, és in­kább szomjasak, mint éhesek. Ha a gye­rek két étkezés között, tehát az utolsó etetés után egy-két órán belül kér valami nasit, ne adjunk neki se anyatejet, se táp­szert, hanem kínáljuk meg egy üveg vagy bögre vízzel, természetesen cukor és édesítés nélkül. (Ha a gyerek korán meg­szokja a víz ízét, pontosabban ízetlenségét, könnyebben folytatja a vízivás egész­séges szokását.)

Szilárd étel

Ha még nem jött el az ideje, ne adjunk a gyereknek szilárd ételt csak azért, hogy átaludj a az éjszakát – egyrészt nem fog beválni, másrészt elhízáshoz vezethet.

Ellenőrizzük a baba étrendjét

Ha már szilárd ételt is eszik (saját elhatározásból vagy orvosi javaslatra), és a kásából többet kap néhány kanálkánál, nézzük meg, nem fogyaszt-e ugyanannyi anyatejet, tápszert is, mint korábban. Ha igen, valószínűleg ettől hízik. Ha a tápszert kissé korán kezdtük, adjunk belőle kevesebbet, vagy egy-két hónapra teljesen függesszük fel (szakmai körök szerint féléves kor előtt egyébként sem jó szilárd ételt adni a gye­reknek).

Később, ha már több szilárd ételt fogyaszt, az anyatej, tápszer mennyisége fokozatosan csökkentendő, hogy a hang­súly átkerüljön a szilárd ennivalóra (zöld­ség, joghurt, gyümölcs, gabona, kenyér). Ha a baba gyümölcslevet kap (bár féléves kora előtt nem szabadna, mert minden életkorban hizlal, fele-fele arányban hígítsuk víz­zel. Kását, szilárd ételt nem érdemes cumisüvegből adni, mert így a gyerekek képesek túl sokat enni belőle.

Mozogjon a gyerek

Ha nem szeret mo­zogni, szerettessük meg vele. Tisztába tevés közben a jobb könyökét érintsük néhányszor a bal térdéhez, majd fordítva. Fogassuk meg vele az egyik ujjunkat, s en­nél, valamint a karjánál fogva segítsük ülő helyzetbe „húzódzkodni”. Vegyük az ölünkbe, hogy „álldogáljon”, s ha akar, ugrándozzon.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.