• orvos

A tizenkettedik hónap – mit tud a baba?

Ezekben a napokban a gyereknek az élet nem más, mint játék, pontosabban – mivel figyelme még csak kisebb szaka­szokra terjed – különféle játékok gyors egymásutánja. Hamarosan az lesz az egyik kedvenc játéka, hogy mindenféle tárgyat ledobál (most, hogy végre tudja, hogyan kell valamit elengedni), nézi, amint leesik, nézi, ahogy anyuka, apuka fölszedi, majd újra és újra megismétli a sorozatot – addig, ameddig csak a szü­lők dereka és idegei bírják.

Nagy ked­venccé válnak a tologatós játékszerek

Egy kisgyerek, aki éppen a legfontosabb mozgásforma: a járás megtanulásával küszködik, nemcsak azért szereti az ilyen játékot, mert megadja neki az álláshoz szükséges biztonságot, hanem mert to­logatás közben egyszer csak az egyik lá­bát a másik elé tudja tenni. Ebben a hó­napban azt is tapasztalnunk kell, hogy bár változatlanul kicsi és édes, de már nem kisbaba. Viselkedéséből lassan, de biztosan felsejlik, milyen témák fogják beárnyékolni a következő évet (egyre önállóbb lesz, kezd nemet mondani, kisebb dührohamokat kap, akaratos): Hallod-e, világ: Megjöttem!

Mit tud a baba?

Fejlődése során minden csecsemő elér­kezik bizonyos mérföldkövekhez. Ak­kor se kell megijedni, ha egy-egy állomást mintha lekésne a baba: minden bizonnyal hamarosan annak is eljön az ideje. Minden gyereknek a saját fejlő­dési tempója a normális. Ha kétségeink vannak a gyermek fejlődésével kapcso­latban, a következő viziten beszéljük meg az orvossal, akkor is, ha nem kér­dez rá.

A szülő olyan apróságokat is megláthat, amik az orvos figyelmét el­kerülik. A koraszülöttek valamivel ké­sőbb érkeznek el az egyes fejlődési fo­kokhoz, mint időre született kortár­saik: az esetek többségében nagyjából annyit késnek, amennyivel korábban születtek (korrigált korukat tehát onnan „számoljuk”, mintha időre születtek volna), néha többet is.

A tizenkettedik hónapban ezt kell tudnia a babának:

• Bútorba kapaszkodva járni.
• Gesztikulálva megmutatni, mit akar.

Valószínűleg tudni fogja:

• Tapsolni vagy integetni (13 hónapos korukra mindkettőt meg szokták ta­nulni).
• Csészéből önállóan inni.
• Apró tárgyat szabályosan a hüvelykuj­ja és a mutatóujja vége közé fogva fel­venni (a gyerekek többsége 15 hónapos korára tanul meg így fogni, természete­sen minden veszélyes tárgyat továbbra is tartsunk tőle távol).
• Stabilan egyedül állni (a többségnek csak 13 hónapos korában sikerül).
• Értelemszerűen papát és mamát mondani.
• A fenti kettőn kívül még egy szót mon­dani (sok gyerek csak 14 hónapos korá­ban vagy még később szólal meg).

Talán tudni fogja:

• Labdázni (visszagurítani a labdát: erre sok gyerek csak 16 hónapos kortól képes).
• Kezdetleges nyelven beszélni (halan­dzsaszöveget mondani, amely úgy hang­zik, mint valami mesterséges, idegen nyelv: erre a gyerekek fele csak egyéves, néhány csak 15 hónapos kortól képes).
• Ügyesen járni (erre a gyerekek három­negyede csak 13 és fél hónapos kortól képes, sokan még sokkal később. Aki négykézláb ügyesebben mozog, talán később kezd el járni; a késlekedés miatt rendszerint nem kell aggódni)

Mit várhatunk az e havi orvosi ellenőrzésen?

A vizsgálatot minden gyerekorvos a sa­ját belátása szerint hajtja végre. A vizs­gálat általános menetét, a diagnosztikai módszerek számát és jellegét, az alkal­mazott módszereket a gyerekek állapo­ta is befolyásolja.

A tizenkét hónapos babák vizsgálata nagyjából a követke­zőképpen zajlik le:

• Az orvos érdeklődik az anya, a gyerek és a többi családtag hogyléte felől; megkérdezi, hogy eszik, alszik, fejlődik a baba.
• Megméri a baba súlyát, testhosszát, fej-kerületét, felméri, mennyit gyarapodott a születése óta.
• Fizikális vizsgálat, ezen belül az eset­leges korábbi problémák utóellenőrzé­se. Mivel a gyerek már föl tud egyene­sedni, a lábszárát és lábfejét segítséggel és a nélkül állva, s ha járni is tud, járás közben is megméri.
• Vizsgálat esetleges vérszegénység ki­mutatására (ha korábban már nem vé­gezték el).
• A fejlődés vizsgálata: ennek során elő­fordulhat, hogy az orvos különféle „pró­báknak” veti alá a gyereket, hogy lássa, mennyire értelmes, tud-e egyedül ülni, felállni, kapaszkodva (esetleg anélkül) járni, dolgokért nyúlni, fogni, apró dol­gokat szabályosan két ujjal fölszedni, leesett, eldugott tárgyakat megtalálni, mennyire hallgat a nevére, hagyja-e magát öltöztetni, megért-e, esetleg ki is mond olyan szavakat, mint pl. Papa, mama, pápá; szereti-e a közös játékokat (pl. Picsi-pacsi, kukucska), de az anya tapasztalataival kiegészített egyszerű meg­figyeléssel is beérheti.
• Oltások, ha még nem kapta meg, és feltéve hogy a gyerek egészséges, és egyéb ellenjavallat sincs. Az esetleges korábbi reakciókat előre meg kell beszélni. (Tbc-vizsgálatra csak akkor kerül sor, ha fennáll a veszély, hogy a gyerek fer­tőzött személlyel érintkezett.)
• Tudnivalók a következő hónapra, el­sősorban a táplálkozás, alvás, fejlődés, balesetvédelem szempontjából.
• Ha az orvos szükségesnek látja, fluor­pótlást is javasolhat.

Az alábbi kérdéseket érdemes föltenni, ha az orvos nem tért volna ki rájuk:

• Milyen újabb ételféleségeket lehet már adni a gyereknek? Ha eddig nem kapott volna: mikortól ehet lisztet, déli­gyümölcsöt, halat, húst, paradicsomot, epret, tojásfehérjét?
• Mikor szoktassuk le a cumisüvegről, illetve ha még szopik, mikor válasszuk el? Mikortól kaphat hígítatlan tehéntejet?
• Nem kell-e elvinni a gyerekfogászat­ra? Általános vélemény szerint a gyerek fogát először egy- és kétéves kora között célszerű megvizsgáltatni (hacsak nem válik előbb szükségessé).
• Végül soroljuk fel, mi nyugtalanított bennünket az elmúlt hónapban. Jegyze­teljük az orvos válaszait, utasításait. Ha­zaérve azonnal írjunk fel minden lényeges információt (a gyerek súlyát, hosszát, fej körfogatát, vizsgálati eredményeket, betegségeket, orvosságokat stb.).

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.