Babaápolás

Ha nincsenek nagyszülők – szülés előtt

“A párom szülei meghaltak. Az enyémek idősek és messze laknak. Nincs családom, senkivel nem beszélhetek a terhességemről? És azt hiszem, a helyzet rosszabb lesz, ha a baba megszületik.”

Egyre többen küzdünk manapság a ma­gánnyal

Elődeink idején a nagycsalád gyakran egy faluban (vagy egy fedél alatt) élt, ám a mai mobilis társadalomban párok sokasága lakik több száz kilomé­terre a szüleitől és a családjától. Soha nem érződik annyira ez a távolság – mindkét oldalon -, mint amikor megérkezik az új nemzedék.

A telefonos, e-mailes, videós, fény­képes és (rendszeres!) személyes kapcso­lattartás segít a távoli generációk közötti szakadék áthidalásában, meg abban is, hogy a cseperedő gyermekünk legalább virtuálisan megismerje a nagyszüleit. De arra az érzelmi és fizikai támogatásra, amit az ember a közelben lakó szüleitől megkaphatna (és ami nagyon is kell a babának a születése után), érdemes pót­lást keresni.

Szülői közösségek

Szüléstanfolyamokból, ter­hestornacsoportokból vagy ismerősi kö­rökből időnként spontán kialakulnak szülői közösségek, amelyek támaszt (plusz számos kicserélhető babagondozási tippet) nyújthatnak. Megismerkedhetünk a lakó­környékünkön egy idős emberrel (vagy idős párral), akinek távol él a családja, és aki éppannyira hiányolja az unokákat, mint mi a nagyszülőket. Heti látogatá­sokból és közös kiruccanásokból csalá­dot szervezhetünk a gyerekünk köré, és az örökbe fogadott nagyszülőnek is jó lesz, ha úgy érzi, hogy szükség van rá. Vagyis mindkét oldalon kitöltjük az ér­zelmi űrt.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.