Harapások kezelése gyermek esetén
Próbáljuk elkerülni az érintett testrész mozgatását. Azonnal hívjunk orvost. A sebet óvatosan és alaposan mossuk ki szappannal és vízzel. Ne használjunk fertőtlenítőt vagy bármi mást. Állítsuk el a vérzést, és tegyünk rá steril kötést. Próbáljuk meg visszatartani az állatot, hogy megfigyelhető legyen, de kerüljük el, hogy minket is megharapjon. A harapós kutyák, macskák, denevérek, rókák és mosómedvék veszettek lehetnek, különösen ha provokáció nélkül támadtak. A gyulladás (pír, érzékenység, duzzanat) gyakori macskaharapás után, és esetleg antibiotikumos kezelésre lesz szükség.
Az alacsony kockázatú kutyaharapások (olyan kutyától, amely biztosan nem veszett) általában nem igényelnek antibiotikumos kezelést, de minden állatharapás esetén érdemes beszélnünk a baba orvosával, hogy kell-e antibiotikum és veszettség elleni utólagos védelem. Azonnal hívjuk az orvost, ha pír, duzzanat vagy érzékenység alakul ki a harapás helyén.
Emberi harapások
Ha a babát egy testvér vagy másik gyerek harapta meg, csak akkor kell aggódni, ha átszakadt a bőr. Ez esetben a harapás helyét mossuk le alaposan kímélő szappannal és hideg vízzel, ha lehetséges, csapból folyassunk rá vizet, vagy kancsóból, pohárból öntsük rá. Ne dörzsöljük a sebet, és ne tegyünk rá (antibiotikum tartalmú vagy egyéb) sprayt vagy kenőcsöt. Sterilen kötözzük be a sebet, és hívjuk fel az orvost. Ha indokolt, alkalmazzunk nyomást a vérzés elállítására. Szükség lehet antibiotikumokra a fertőzés megakadályozására.
Rovarcsípések vagy -marások
A rovarcsípéseket vagy -marásokat az alábbiak szerint kezeljük:
- A méh fullánkját azonnal kaparjuk le úgy, hogy vízszintesen vakarjuk egy vaj-kés tompa élével, bankkártyával, a körmünkkel, vagy óvatosan távolítsuk el csipesszel vagy az ujjainkkal. (Próbáljuk meg nem összenyomni a fullánkot, mivel így több mérget fecskendezhetünk be.) Utána járjunk el az alábbiak szerint.
- A kullancsokat gyorsan távolítsuk el tompa csipesszel vagy az ujjainkkal, az utóbbiakat védjük zsebkendővel, papírtörülközővel vagy gumikesztyűvel. A kullancsot a feje közelében ragadjuk meg, olyan közel a baba bőréhez, amennyire csak lehetséges, és folyamatosan és egyenletesen húzzuk felfelé. Ne csavarjuk, rángassuk, nyomjuk, préseljük vagy roncsoljuk a kullancsot. Ne használjunk olyan házi gyógymódokat, mint a vazelin, a benzin vagy a forró gyufa, mert ezek csak rontanak a helyzeten. Ha Lyme-kórra gyanakszunk, hívjuk fel az orvost.
- Az enyhe méh- vagy darázscsípés, vagy hangya, pók vagy kullancs csípésének helyét szappannal és vízzel mossuk le. Ezt követően ha duzzanat vagy fájdalom jelentkezne, tegyünk rá jeget vagy hideg borogatást.
- Használjunk gyulladáscsökkentő kenőcsöt a viszkető csípésekre, például a szúnyogokéra.
- Ha komoly fájdalom mutatkozik pókmarás után, használjunk jeget vagy hideg borogatást, és hívjuk a mentőt. Próbáljuk megtalálni a pókot, és magunkkal vinni a kórházba (vigyázzunk, nehogy minket is megmarjon), vagy legalább írjuk le a külsejét, mert lehet, hogy mérges pók.
- Bármilyen méh-, darázs- vagy lódarázscsípés után figyeljünk a túlérzékenységi reakció jeleire, például erős fájdalomra vagy duzzanatra, vagy bármilyen mértékű nehézlégzésre. Azoknál, akiknél az első csípés után ilyen tünetek mutatkoznak, később túlérzékenység vagy allergia alakulhat ki a méreggel szemben, amely egy későbbi csípés esetén azonnali segítség híján végzetes lehet. Ha a babának a csípés közvetlen helyén jelentkező fájdalmon és duzzanaton kívül bármilyen más tünete van, hozzuk az orvos tudomására, aki valószínűleg javasolni fogja az allergiateszt elvégzését. Ha allergiát állapítanak meg, várhatóan szükség lesz arra, hogy mindig magunknál tartsunk méhcsípés elleni szert a méhszezon alatti kiruccanásokon.
- Természetesen elképzelhető, hogy a méhméregre a szenzitizálás előzetesen megfigyelt reakció nélkül kialakul, különösen babák esetében. Tehát ha egy csípés után a baba egész testén csalánkiütés jelenik meg, nehezen lélegzik, rekedt, köhög, köhécsel, erős fejfájása van, rosszul van, hány, megdagad a nyelve, megduzzad az arca, gyengeség vagy szédülés jeleit észleljük nála, vagy elájul, azonnal hívjuk a mentőt.
Kígyómarás
Ritka, hogy egy babát mérges kígyó marjon meg, de az ilyen marás nagyon veszélyes lehet. A csecsemő kis mérete miatt még nagyon kis mennyiségű méreg is halálos lehet. Egy ilyen marást követően fontos, hogy az érintett testrész ne mozogjon. Ha a marás végtagon van, rögzítsük, rakjuk sínbe, és tartsuk a szív szintje alatt.
Használjunk hideg borogatást, hogy csillapítsuk a fájdalmat, de ne tegyünk rá jeget, és ne adjunk semmilyen orvosságot orvosi engedély nélkül. Azonnal hívjunk orvosi segítséget, és álljunk készen arra, hogy leírjuk a kígyó fajtáját. Ha nem tudunk egy órán belül orvoshoz jutni, alkalmazzunk egy laza elkötést (övet, nyakkendőt vagy haj szalagot, olyan lazára kötve, hogy egy ujjat be tudjunk dugni alá) kb. 5 centiméterrel a harapás fölött, hogy lassítsuk a vérkeringést.
Ne kössünk ilyen szorítókötést ujj vagy lábujj köré vagy a nyak, a fej vagy a törzs köré. Gyakran ellenőrizzük a pulzust az elkötés alatt, nehogy teljesen megállítsuk a keringést, és lazítsuk meg a kötést, ha a végtag duzzadni kezd. Jegyezzük fel az időt, amikor megkötöttük. A méreg szájjal történő kiszívása (és kiköpése) hasznos lehet, ha azonnal csináljuk, de ne vágjuk fel semmilyen módon a sebet, kivéve ha a segítség négy-öt órára van, és súlyos tüneteket tapasztalunk. Ha a baba nem lélegzik, folyamodjunk az újraélesztési technikákhoz. Szükség esetén kezdjük el a sokk-kezelését.
A nem mérges kígyók okozta marásokat kezeljük úgy, mint a szúrt sebeket, és értesítsük a baba orvosát.
Tengeri állatok szúrása
Az ilyen szúrások általában nem komolyak, de némelyik babánál vagy gyereknél súlyos reakciót válthatnak ki. Elővigyázatossági okokból mindig azonnal keressük fel az orvost. Az elsősegély a tengeri állat fajtájától függően változik. A tüske sebben maradt részét óvatosan söpörjük le egy pelenkával vagy ruhadarabbal (hogy megvédj ük a saját ujjainkat).
Erős vérzés, sokk esetén vagy a légzés leállásakor az elsősegélyt azonnal meg kell kezdeni. (Ne aggódjunk a gyenge vérzés miatt, az segíthet a mérgek eltávolításában.) A tüskés rája, az oroszlánhal, a macskahal, a naphal vagy a tengeri sün szúrását áztassuk nagyon meleg vízben 30 percig, vagy amíg meg nem érkezik az orvosi segítség. A medúza csípésének mérgét semlegesíthetjük alkoholos, hígított ammóniás vagy húspuhító szeres kezeléssel. (A biztonság kedvéért rakjunk néhány alkoholos törlőkendőt a táskánkba, ha tengerpartra utazunk nyaralni.)
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.