Babaápolás

Felfordulás a lakásban – “rendetlen” baba?

“Most, hogy a fiam mászik, mindenbe belekapaszkodik és fel­húzódzkodik. Nem tudok lépést tartani vele és a rendetlenséggel, amit csinál! Legyek vele szigorúbb – és próbáljak nagyobb rendet tartani – vagy adjam fel végképp?”

Lehet a felfordulás a mi legnagyobb el­lenségünk, azonban egy vállalkozó szel­lemű babának a legjobb barátja. Egy kényszeresen rendben tartott otthon körülbelül annyi érdekességet kínál egy újonnan mozgékonnyá váló babának, mint például egy tavacska Kolumbusz Kristóf számára, vagy egy elővárosi par­koló Gullivernek.

Ésszerű keretek között (nem kell megengednünk, hogy a baba széttépje a folyószámla-kivonatunkat vagy átprogramozza a kézi számítógépünket) és biztonsági megfontolások mellett en­gednünk kell, hogy a baba kiterjessze és kielégítse a kíváncsiságát, miközben az iz­mait gyakorlatoztatja. Az, hogy enged­jük szabadon csatangolni – és rámolni -, legalább olyan fontos az értelmi, mint a fizikai fejlődésében.

Ezt realitásként kel­lene elfogadnunk a mentális egészségünk érdekében; kisgyerekes szülők, akik har­colnak ez ellen, és küzdenek azért, hogy a házat olyan rendben tartsák, mint a ba­ba előtti korszakban, azok csalódni fog­nak – soha véget nem érő frusztráció­nak és szorongásnak néznek elébe.

Tehetünk azonban lépéseket azért, hogy a realitásokkal könnyebben meg­birkózzunk

Kezdjük a biztonsággal

Nem akkora baj, ha a kicsi szétszórja a fehérneműt a hálószoba padlóján, vagy pelenkákból há­zat épít a konyhai linóleumon, de az már baj lehet, ha sörösüvegeket kocogtat egy­máshoz, hogy lássa, mi történik, vagy ha a klóros tisztítószert a szőnyegre önti. Tehát mielőtt szabadon eresztjük a ba­bát, győződjünk meg arról, hogy a ház biztonságos a számára, és biztonságban van tőle.

Fékezzük meg a káoszt!

Kényszeres énünk sokkal boldogabb lesz, ha a fel­fordulást megpróbáljuk egy vagy két szo­bára vagy területre korlátozni. Ez azt je­lenti, hogy a babát csak a saját szobájá­ban és talán a konyhában, a nappaliban engedjük szabadon – bárhol, ahol a leg­több időt töltjük el együtt. Csukjuk be az ajtókat vagy a bababiztos rácsokat a te­rület bekerítése céljából. Természetesen ha kis lakásban lakunk, talán nem is tu­dunk ilyen korlátokat felállítani; ehelyett jobb, ha beletörődünk a nappali rendet­lenségbe és az éjszakai takarításba.

Csökkenthetjük a felfordulás lehető­ségét azzal is, ha a baba számára elérhető polcokon a könyveket szorosan beékelve rakjuk fel, és az ő elpusztíthatatlan köny­vei közül néhányat elöl hagyunk olyan helyen, ahol elérheti és könnyen leveheti, zárjuk le a leginkább sebezhető fió­kos szekrényeket és komódokat (külö­nösen azokat, amelyek törékeny, értékes vagy veszélyes tárgyakat rejtenek) baba­biztos biztonsági zárakkal; tegyünk el minden csecsebecsét az alacsony aszta­lokról, csak néhány olyat hagyjunk elöl, amit nem sajnálunk.

Tartsunk fenn szá­mára egy speciális fiókot vagy szekrényt, ez legyen az övé, és töltsük meg izgalmas dolgokkal, mint például papírcsészékkel és papírtányérokkal, fakanalakkal, fém­csészével vagy fazékkal, műanyag mérő­kancsókkal és üres dobozokkal.

Ne erezzünk bűntudatot azért, mert nem engedjük neki, hogy feldíszítse a fürdőszobát rúzsokkal és borotvahabbal, vagy nem engedjük, hogy kitépje a lapo­kat a kedvenc könyveinkből, hogy ki­szórja a gabonapelyhet a dobozokból a konyhapadlóra, és általában az ő íz­lése szerint díszítse ki az otthonunkat. A korlátok felállítása nemcsak a mi lel­ki nyugalmunk megőrzését segíti, de a baba fejlődését is – a gyerekek valójában tanulnak abból, ha határokat szabunk nekik -, és arra a fontos leckére tanítanak, hogy más embereknek, még a szülőknek is, van tulajdonuk és vannak jogaik.

Tartsuk vissza magunkat

Ne köves­sük mindenhová a babát, amerre pusz­tító szélvészként halad, és ne tegyünk mindent azonnal vissza a helyére. Ez meg­zavarj a őt, olyan érzést keltve benne, mintha minden cselekedete nemcsak el­fogadhatatlan, hanem alapvetően hiába­való is lenne. Ez frusztráló lesz számunk­ra is, ha azonnal újra lerombolja azt, amit mi helyrehoztunk. Ehelyett egy nap két­szer komolyabban rakjunk rendet, egyszer a reggeli játszóidő után, amíg szundít vagy a járókában/etetőszékben van, és egy­szer kora este, vagy amikor ágyba került.

Tanítsuk rendre, újra és újra

Ne vele együtt végezzük a nagytakarítást, de min­den játék után vegyünk fel néhány hol­mit vele együtt, hangsúlyozottan kérjük (még akkor is, ha túl fiatal a mondani­való pontos megértéséhez): „Segítesz apá­nak felvenni ezt a játékot és a helyére tenni?”

Nyújtsunk oda neki egy kockát, hogy tegye vissza a dobozba, vagy adjunk egy lábost, és tegye be ő a konyhaszekrénybe, vagy egy összegyűrt papírt dobjon ő a szemétkosárba, és minden próbálko­zását tapsoljuk meg. A következő évek­ben sokkal inkább a zűrzavarhoz fog hoz­zájárulni, mint a rendhez, azonban ezek a korai leckék segítenek majd neki meg­érteni, hogy amit elővettünk, annak a helyére is kell kerülnie valahogy.

Hagyjuk nyugodtan rámolni!

Ne pa­naszkodjunk folyton a rendetlenség miatt, amit a kicsi csinál, és ne okozzunk neki olyan érzést, hogy a természetes kíváncsiságának kifejezése („Mi fog tör­ténni, ha a bögre tejet felfordítom? Ha kirámolom ezeket a ruhákat a fiókból, mit fogok találni alattuk?”) rossz, vagy azt jelenti, hogy ő rossz. Ha valami olyasmit tenne, amit nem akarunk megengedni, akkor ezt tudassuk vele – de tanáraként, nem túrájaként.

Nem tarthatjuk vissza, de ne tartsunk vele

Ne jussunk arra a következtetésre, hogy amúgy is vesztes csatában harco­lunk, ezért hagyjuk a felfordulást elhatal­masodni, és inkább nem törődünk vele. Ha így élünk, az nem tesz jót az általá­nos morálnak, és a babának sem használ.

A babának jót tesz, ha engedjük, hogy rendetlenséget csináljon, de nem tesz jót, ha mindig zűrzavar veszi körül. Bizton­ságérzetet ad neki a tudat, hogy lefekvés­kor felfordult világot hagy maga után, reggelre kelve azonban rend fogadja. Ezenkívül még szórakoztatóbb és kielé­gítőbb lesz felfordulást csinálni – ugyan mekkora kihívás rendetlenséget csinálni egy szobában, ha az amúgy is rendetlen?

Határozzunk meg védett területeket!

Nem mindig lehetünk képesek lépést tartani a kis hurrikán után maradt rom­bolással, azonban próbáljunk fenntartani egy nyugodt helyet a viharzóna kellős közepén – a hálószobában, a dolgozó­szobában vagy a nappaliban például -akár úgy, hogy nem engedjük a babát ott játszani, akár úgy, hogy délután vagy es­te minden körülmények között rendet rakunk. Végül is szükségünk lehet egy nyugodt helyre, ahova este elmenekül­hetünk.

Ügyeljünk a biztonságra!

Egy kivétel van az „ahogy esik, úgy puffan” felfogás alól: ha a rendetlenség a biztonságot fe­nyegeti. Ha a kicsi kiönti a gyümölcsle­vet vagy kiborítja a kutya vizes edényét, azonnal töröljük fel! A friss tócsák a csu­pasz padlón korcsolyapályát képeznek, ahol az esés elkerülhetetlen. Szedjük fel a papírlapokat és az újságokat, amint a baba végzett velük, és sose hagyjunk a közlekedési útvonalakban játékokat, kü­lönösen kisautókat ne.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.