• bébiszitter

Így fogjunk hozzá a bébiszitter kereséshez

Mivel az ideális bébiszitter megtalálásá­hoz idő kell, legalább két hónappal ko­rábban érdemes hozzáfogni a kereséshez.

Lehetséges nyomravezetők

A gyerekorvos

Alighanem a gyerek­orvos ismeretségi körében található a legtöbb csecsemő, természetesen a szü­leikkel együtt. Kérdezzük meg, nem tud-e ajánlani egy dadát; a hirdetőtáb­láján olvassuk el az álláskereső gyerek­gondozók ajánlatait (a gyerekorvosok egy része csak a titkárságon hagyott re­ferenciák ellenében engedi kitenni a hir­detést), vagy tűzzünk ki magunk egy hir­detést. A váróban is lehet kérdezősködni.

Más szülők

Valahányszor szülőkkel ta­lálkozunk – a játszótéren, a gyerektor­nán, partin, hivatalos megbeszélésen -, ne mulasszuk el megkérdezni őket, nem ismernek-e egy jó bébiszittert.

Az óvónők

Ők általában ismernek szak­képzett gyerekgondozókat, sőt részmun­kaidős kollégáik között is lehetnek dadusok. Óvónők is szoktak esténként vagy hétvégén bébiszitterkedni.

A gyerekfelügyelet-közvetítők

Rend­szerint szakképzett, okleveles (és több­nyire drága) gyerekgondozók közvetí­tésével foglalkoznak. Ha hozzájuk for­dulunk, sok kételyt és utánjárást meg­takaríthatunk magunknak (bár az aján­lott személyek referenciáit és előéletét ekkor is ellenőriznünk kell).

A bébiszitter-szolgálatok

Ezek ellen­őrzött bébiszittereket közvetítenek egész napos, félnapos vagy eseti megbízásra. A szakmai telefonkönyvben szerepelnek.

Központi kórház

Egyes kórházak bébiszitterek ajánlásával is foglalkoznak. Általában olyan személyeket ajánlanak, akik elvégezték a kórház tanfolyamát, amelyen a csecsemők újraélesztését és az elsősegély más módszereit is tanulták. Más kórházakban, nővérképzőkben a diákok között lehet bébiszittert találni.

Újsághirdetés

A napilapokban, szülők­nek készülő magazinokban olvasgassuk a hirdetések álláskereső rovatát, illetve adjunk fel hirdetést.

Diákmunka-szervezők

A közeli kol­légiumokban is érdemes érdeklődni, mert sok diák vállal egész napos, fél­napos vagy nyári munkát.

Nyugdíjas szervezetek

A tetterős nyug­díjasok kitűnő bébiszittereknek bizo­nyulhatnak, ráadásul a nagyszülőket is képesek pótolni. (Kérdés, ismerik-e a gye­reknevelés újabb szabályait, például hogy a csecsemőnek háton fekve kell aludnia.)

A lehetőségek megrostálása

Ha nem akarunk értékes napokat paza­rolni nyilvánvalóan alkalmatlan jelentke­zőkre, rostáljuk meg őket levélben vagy telefonon bekért életrajzok alapján. Sze­mélyes beszélgetés előtt vázlatos „mun­kaköri leírásban” írjuk össze a neki szánt feladatokat. A teendők között szerepelhet például a bevásárlás és a mosás, de vi­gyázat, túl sok házimunkát nem szabad ráterhelni, mert elvonja a figyelmét a gye­rekről.

Előre gondoljuk át a heti beosz­tását (munkaórák száma, fix vagy rugal­mas munkaidő) és a fizetését (alapbér, túlóra). Szűrjünk telefonon: kérdezzük meg a jelentkező nevét, lakcímét, telefon­számát, életkorát, iskolai végzettségét, gyakorlatát (ami sokszor kevésbé fontos, mint például a lelkesedés vagy a termé­szetes adottságok), milyen fizetésre, ked­vezményekre tart igényt (előbb a környé­ken érdeklődjük meg a szokásos mérté­ket; egy évben legalább két hét fizetett szabadság jár), és végül hogy miért ér­dekli az állás. Mondjuk el, mivel járna a munkája, hogy lássuk, ezután is érdek­li-e.

Személyes megbeszélésre csak akkor hívjuk, ha a telefonbeszélgetés alapján megfelelőnek látszik!

A megbeszélésen figyeljük a kérdé­seit, megjegyzéseit (pl. aki megkérdezi, hogy sokat sír-e a baba, annak valószínű­leg nincs elég türelme a csecsemőkhöz); a hallgatás is beszédes lehet (például az is mond valamit, ha egy nő meg se említi, hogy szereti a gyerekeket, és az elvállalandó csecsemőről se beszél). Pró­báljuk megismerni a jellemét a következő kérdések segítségével, de ne úgy tegyük fel őket, hogy egyszerű igennel vagy nem­mel lehessen rájuk válaszolni (például arra a kérdésre, szereti-e a gyerekeket, nyilván igennel válaszolna, de ezzel nem mennénk sokra)

Amit érdemes lehet megkérdezni:

• Miért érdekli ez az állás?
• Hol dolgozott legutóbb, miért hagy­ta ott?
• Véleménye szerint egy ilyen korú kis­babának mire van legjobban szüksége?
• Mit gondol, hogy fog telni a napja egy ilyen kisbaba mellett?
• Mit gondol, milyen szerepet fog játsza­ni a baba életében?
• Mi a véleménye a szoptatásról? (Ter­mészetesen ennek a kérdésnek csak ak­kor van értelme, ha szoptatunk, és az ő segítségével szeretnénk folytatni.)
• Mit fog csinálni, ha a baba mozgéko­nyabb lesz és rosszalkodik? Hogy lehet egy kisgyereket megnevelni?
• Hogyan fog naponta munkába járni? Rossz időben?
• Van-e jogosítványa, jól vezet-e (amennyiben a feladatai megkívánnák)? Van kocsija (amennyiben mi megkívánnánk)?
• Milyen hosszú időre tervezi ezt az ál­lást? (Túl hosszú idővel nem lehet szá­molni, de ha akkor lépne ki, mikor a baba éppen hozzászokott, az az egész csa­ládnak komoly kellemetlenséget okozna.)
• Vannak saját gyerekei? Nem akadá­lyozzák a munkában? Például tud-e jön­ni, ha betegen fekszenek, vagy nem men­nek iskolába? Ha megengedjük, hogy a bébiszitter magával hozza a gyerekeit, annak van jó és rossz oldala is. Egyrészt, a kisbaba nap mint nap gyerektársaság­ban lehetne. Másrészt, a kisbaba nap mint nap ki lenne téve a fertőzésnek, továbbá kevésbé és kevesebbet törődné­nek vele, ha a bébiszitter közben a saját gyerekeire is vigyázna. Valószínűleg a la­kás is megsínylené.
• Hajlandó-e főzni, vásárolni, egyéb ház­tartási munkát végezni? (Ha az otthon lévő anyának ezekre a teendőkre van se­gítsége, több időt tud a gyerekének szen­telni. Ha viszont a bébiszitterre hárulnak, elvonják az idejét a babától, és nem fog tudni eleget törődni, foglalkozni vele).
• Egészségi állapota? Nézzük meg leg­utóbbi orvosi vizsgálatának és tüdőszű­résének az igazolását, kérdezzük meg, dohányzik-e (a dohányzás kizáró kö­rülmény), fogyaszt-e alkoholt, drogot, szed-e gyógyszert.
• Tanulta-e a közelmúltban, illetve szán­dékában áll-e megtanulni, hogyan kell csecsemőknek CPR-rel és egyéb mód­szerekkel elsősegélyt nyújtani?

Bár mi tesszük fel a kérdést, nem csupán a jelöltnek kell válaszolnia. Az egyes sze­mélyek felmérése után tegyük fel ma­gunknak a következő kérdéseket, és vá­laszoljunk rájuk őszintén:

• Tisztán, rendesen öltözve jött-e a meg­beszélésre? Az elhanyagolt ruházat, zsí­ros haj, piszkos köröm akkor se jó aján­lólevél, ha nem ragaszkodunk a frissen keményített nővérruhához.
• A rendről alkotott elképzelései hasonlóak-e a saját elképzeléseinkhez? Ha mi rendszeretőek vagyunk, ő viszont csak hosszas kotorászás után tudta előszedni a papírjait a táskájából, ez már eleve ki­záró körülmény. Ha viszont mi kissé rendetlen vagyunk, míg ő kényesen pe­dáns, valószínűleg ki fogunk jönni egymással.
• Megbízhatónak látszik-e? Ha késett, rossz jel. Lehet, hogy mindig késve fog érkezni. Érdeklődjük meg a korábbi munkaadóinál.
• Rendelkezik-e a szükséges testi adottsá­gokkal? Egy törékeny öregasszony nem tudja egész nap hurcolászni a babát, ké­sőbb pedig nem tud utánafutkosni.
• Tud bánni a gyerekekkel? A beszélge­tés csak akkor teljes, ha a jelentkező egy ideig a gyerekkel van, hogy megfigyelhes­sük, mit szólnak avagy nem szólnak egy­máshoz. Látszik-e rajta, hogy türelmes, kedves, érdeklődő, figyelmes, mennyire szívesen szolgálja ki a baba igényeit? Kérdezzük meg a korábbi munkaadókat, hogy bánt a gyerekekkel.
• Elég értelmes? Nyilván olyasvalakit sze­retnénk, aki úgy tanítgatja, szórakoztat­ja a gyereket, ahogy magunk is tennénk, és aki a nehezebb helyzetekben is felta­lálja magát.
• Kellemes benyomást tett ránk? Ket­tőnk viszonyának majdnem akkora a jelentősége, mint a babával kialakuló vi­szonyának. A gyerek érdekét az szolgálja, ha anyja és választott gondozója rend­szeresen, őszintén beszél, és könnyen szót ért egymással, tehát fontos, hogy köny-nyen lehessen vele beszélni.

Ha az első körben egyik jelölt se tetszett, ne adjuk fel, hanem kezdjük elölről. Ha többen is megfeleltek, a referenciák ellenőrzésével folytassuk a válogatást. Az egyes jelöltek képességei, megbízható­sága felől ne bízzuk magunkat a barátok, rokonok véleményére, hanem kérjünk referenciát (ajánlólevelet) a korábbi mun­kahelyükről, illetve kezdők esetében for­duljunk olyanokhoz, akik meg tudják ítélni a személyiségüket (pl. tanárok, pszichológusok stb.).

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.