• baba
• bébiszitter
• nevelés

Szabad-e bébiszitterre hagyni a babát?

„Szeretnénk egyszer kimozdulni, de nem tudom, ilyen kis babát éjszakára rá lehet-e bízni a bébiszitterre?”

Nyugodtan menjünk el, éspedig minél előbb

Mivel a következő tíz-egynéhány évben is előfordulhat, hogy szeretnénk a férjünkkel kettesben elmenni – vagy csak kettesben maradni vele -, nem árt, ha a baba hozzászokik, hogy a szülei helyett időnként mások vigyáznak rá. Ez fon­tos része a nevelésnek is, és minél előbb szokja meg, annál jobb. A babák két-három hónapos korukra már felismerik a szüleiket, de aki nincs a szemük előtt, az a fejükben sincsen.

Ezenkívül a cse­csemőknek csak az a fontos, hogy gon­doskodjanak róluk, és ezt általában bár­kitől szívesen veszik. Kilenc hónapos ko­rukra (néha gyorsabban) már észlelik, ha szüleik otthagyták őket, és kezdenek tartani az idegenektől – nemcsak azért, mert anyuka és apuka hiányzik nekik, hanem mert nem szeretik az új arcokat. Úgyhogy most a legalkalmasabb az idő arra, hogy egy bébiszitter belépjen az életébe, szüleinek pedig felnőtt kedvte­lésekre is jusson ideje.

Kezdetben nyilván nem akarunk hosszabb időre elmenni otthonról, ki­vált ha szoptatunk, és a programot két etetés közé kell bepréselni. Amire vi­szont nem szabad sajnálni az időt, az a bébiszitter megválasztása és felkészítése, mert csak így vehetjük biztosra, hogy a gyerek jó kezekbe kerül. Kérjük meg, hogy az első alkalommal legalább fél órával korábban jöjjön, hogy legyen időnk elmondani a baba rigolyáit, és megismer­tetni őket egymással.

Kérdés:

„Ha elmegyünk hazulról, a gyerek általában velünk jön, kizárólag akkor hagyjuk bébiszitterre, ha már alszik, akkor is csak néhány órára. A barátaink szerint ettől önállótlan lesz.”

Ne másokra hallgassunk, hanem saját ösztöneinkre!

Bár több szempontból előnyös lenne, ha a gyerek máris hoz­zászokna a bébiszitter jelenlétéhez (mielőtt kitör rajta az idegenektől való félelem), nekünk pedig több társasági élet jutna (az ember nem csak olyan helyekre jár, ahol egy csecsemővel fog­lalkozni lehet, vagy vele együtt is szí­vesen látott vendég). Attól, hogy kis­korában nem sürgölődnek folyton kö­rülötte a szülei, nem lesz feltétlenül önállótlan gyerek.

Az olyan gyerekek, akik kora gyerekkorukban majdnem mindig az egyik vagy mindkét szülővel vannak, általában magabiztosabbak és jóhiszeműbbek. De a gyereknek egyéb­ként is szilárd meggyőződése, hogy a szülei szeretik, csakis olyan emberre bízzák, aki tud róla gondoskodni, s ha elmentek is hazulról, úgyis hazajön­nek, amikorra ígérték. (Természetesen a jó bébiszitter is kelthet ilyen érzést a gyerekben.)

Tehát ne mások tetszését keressük, hanem a magunkét, és cselekedjünk sa­ját belátásunk szerint. Ám ha a baba már nagyobb, nem árt néha a bébiszitterre hagyni, mikor még ébren van. Ha min­dig csak azután indulunk el otthonról, hogy már elaludt, és távollétünkben fel­ébredve egy idegennel találja magát, halálra rémülhet.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.