Babaápolás

Lassú fejlődés babáknál?

“A kisbabánk csak most kezdett el ülni, sokkal később, mint a barátaink gyerekei. Van ok az aggodalomra?”

Minden gyerek fejlődésének ütemét el­sősorban a génjei határozzák meg, ame­lyek megszabják, hogy milyen gyorsan fejlődik az idegrendszere. Be van prog­ramozva, hogy egy bizonyos korban ül­jön, felkapaszkodjon, álljon, sétáljon, az első mosolyát bemutassa és az első szavát kimondja. Kevesen fejlődnek minden területen egyforma sebességgel; a többség egyes területeken gyorsabban, más területeken viszont lassabban fejlő­dik.

Minden baba kicsit más ütemben fejlődik

Például van, aki gyorsan megtanul mosolyogni és beszélni (szociális és nyelvi készségek), de nem áll fel egyéves ko­ráig (nagymotoros készség). Egy másik talán nyolc hónapos korában jár (nagy­motoros készség), viszont egyéves ko­ráig nem tud két ujjal fogni (finommo­toros készség). A motoros fejlődés gyor­sasága semmilyen módon nem áll kap­csolatban az intelligenciával.

Azt se fe­lejtsük el, hogy egyes készségek fejlődé­se lelassulhat, mivel a gyereknek nem volt alkalma gyakorolni. Ez bizonyosan igaz az ülésre, hiszen ha a gyerek sok időt töltött a hátán fekve, gyerekülésbe szíjazva, babahordozóba vagy hintába becsatolva, valószínűleg nem sok lehe­tősége volt kitalálni, hogyan kerüljön magától ülő helyzetbe.

Jegyezzük meg! Még ha a legtöbb dolgot később sa­játítja is el, mint a kortársai, amíg a fej­lődése a normális széles tartományába esik (mint ez az üléssel biztosan így van), és lépésről lépésre fejlődik, nem kell aggódni. Ha azonban a gyerek a fejlődési mérföldköveket rendszeresen sokkal később éri el, mint más gyerekek, akkor érdemes beszélni az orvosával.

A legtöbb esetben az ilyen megbeszélés az orvossal eloszlatja a szülők kétségeit. Egyes gye­rekek lassabban érnek, de mégis normá­lisan fejlődnek. Egyes esetekben további vizsgálatok szükségesek annak kideríté­sére, vajon a probléma tényleg valós-e vagy sem, ami néha azért megesik.

Időnként a gyerek orvosa megnyug­tató választ ad a kérdésre…

De a szülőknek minden megerősítés ellenére kételyeik vannak. Ezek csillapításának legjobb módja, ha fejlődési szakemberhez for­dulunk. Néha a gyerekorvos, aki csak rövid vizsgálatok alkalmával látja a gye­reket, nem vesz észre olyan, gyenge fej­lődésre utaló jeleket, amelyeket a szülők látnak vagy éreznek, és a szakember egy hosszabb vizsgálattal ki tud deríteni.

A konzultáció kettős célt szolgál: elő­ször is, ha a szülői aggodalmak valóban feleslegeseknek bizonyulnak, az ideges­kedést – legalábbis a fejlődéssel kapcso­latban – félre lehet söpörni. Másodszor, ha kiderül, hogy jogos probléma, a ko­rai beavatkozás hatalmas különbséget jelenthet.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.