Babaápolás

Felállás babáknál, mikor jön el?

“A kisbabánk mostanában tanult meg felállni. Néhány percig élvezi, azután sírni kezd. Lehet, hogy az állás árt a lábának?”

Ha a gyerek lába nem lenne elég erős arra, hogy megtartsa, nem állna fel. Az ijedtségtől sír, nem a fájdalomtól. Mint a legtöbb baba, aki most tanult meg állni, ő is addig marad ebben a szokatlan helyzetben, amíg el nem esik, le nem tottyan vagy le nem ültetik.

Itt jövünk mi a képbe:

Amint észre­vesszük, hogy kényelmetlenül érzi ma­gát, gyengéden ültessük le. Lassan csi­náljuk, hogy megtanulja magától a mozdulatot, ami néhány nap alatt vagy legkésőbb néhány héten belül megtör­ténik. Ez idő alatt készüljünk fel arra, hogy sok időt kell a szorult helyzetben lévő gyerekünk kimentésére fordítani, akár az éjszaka közepén is, ha úgy dönt, hogy akkor gyakorolja a felállást.

“A gyerekem a ház minden tárgyán megpróbál felkapasz­kodni. Aggódnom kellene a biztonságáért?”

Amint a baba megtanul felállni, majd bútorokra támaszkodva járni, végül ön­állóan kóborolni, olyan fejezet kezdő­dik az életében, amelyben több izomza­ta van, mint amennyi esze az izmok mozgatásához – és ez nagyfokú sérülés­veszélynek teszi ki. Idegőrlő lesz a mamá­nak, de a csaknem tipegős kisgyereknek rengeteg lehetőségre van szüksége, hogy felfedezze a világot maga körül.

A mi feladatunk ezt biztonságossá tenni, amennyire csak lehet

Bizonyosodjunk meg arról, hogy minden tárgy, amin csak megpróbálhat felkapaszkodni, biztonságos (guggoljunk le az ő szintjére, ha szükséges, hogy ész­revegyük, milyen tárgyakról lehet szó). Nem stabil asztalokat, könyvespolco­kat, tálalókat, székeket és állólámpákat a falhoz kell rögzíteni (és a tálaló fiók­jait biztonsági zárral felszerelni), félre kell tenni vagy a gyerektől el kell zárni erre az időre; a készülékek zsinórjait el kell rejteni vagy a falhoz kell rögzíteni, hogy a baba ne tudjon beléjük kapasz­kodni, és ne tudja magára rántani a nehéz berendezéseket.

A megmaradt asztalok sarkait vagy éles szegélyeit be kell pár­názni arra az esetre, ha a baba nekiesne (valószínűleg fog, mégpedig gyakran). Törékeny vagy veszélyes dísztárgyakat, amelyeket korábban nem tudott elérni, most el kell rakni. Ha van mosogatógé­pünk, tartsuk zárva, amikor éppen nem használjuk (könnyű felkapaszkodni egy nyitott mosogatógépen, és a tartalma, például kések, üvegek és mosogatószer­ maradékok veszélyt jelentenek).

Az el­csúszások és elesések megelőzésére az elektromos vezetékeket tegyük el az út­ból, papírokat ne hagyjunk a padlón, és a kilöttyent vizet a sima felületű pad­lóról gyorsan töröljük fel. És hogy a talpa ne csúszhasson ki alóla, hagyjuk inkább mezítláb vagy jól tapadó zokniban vagy papucsban mászkálni, ne pedig sima tal­pú cipőben vagy csúszós zokniban.

Amikor a gyerek elkezd felállni, kör­bemászkálni a szobában – a széktől az asztalig, a falig, a díványig, a papa lá­báig például -, mögötte kell állni. Mint mindig, a nagyobb mobilitás nagyobb veszélyt rejt magában. Ahhoz, hogy meg­védjük a kóborló kisbabát, tegyük szá­mára a ház minden szobájának minden sarkát (kivéve azokat a szobákat, amelyek állandóan zárt ajtók mögött vannak) tel­jesen biztonságossá.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.