• orvos

Mielőtt hívjuk az orvost – beteg a baba?

A legtöbb gyerekorvos a szülőtől akarja hallani, hogy szerinte tényleg beteg-e a baba – függetlenül attól, hogy a nap melyik órája van. De mielőtt feltárcsáz­zuk azt a feltételezhetően már ismerős számot, írjuk fel egy papírra az összes olyan információt, amit a baba orvosá­nak tudnia kell, hogy helyesen értékel­je a helyzetet.

Kezdjük a tünetekkel!

A legtöbb egy­szerű betegségnél csak két-három tünet lesz – bizonyos esetekben lehet, hogy csak egy, de átfutva az alábbi felsorolást biztosan nem hagyunk ki semmit. Le­gyünk készen arra, hogy megmondjuk az orvosnak, mikor jelentek meg először a tünetek, mi váltotta ki őket, ha van ilyen, mi súlyosbítja és mi enyhíti őket (például a babát függőlegesen tartva enyhül a köhögés, vagy az evés fokozza a hányást), és milyen házi vagy vény nél­kül beszerezhető gyógyszert próbáltunk már ki.

Szintén segíthet az orvosnak, ha megmondjuk, hogy a baba érintke­zett a bárányhimlős unokatestvérével, a hasmenéses testvérével vagy bárki mással, akinek fertőző betegsége volt, a közelmúltban elesett, illetve hogy nem­rég volt beteg. És ne feltételezzük, hogy a baba kórlapja ott van az orvos kezében.

A szülői ösztön

Időnként nem találunk egyetlen konkrét tünetet sem, de a babával valami nem „stimmel” számunkra. Hívjuk fel az orvost. A legvalószí­nűbb, hogy megnyugtat bennünket, de lehet, hogy szülői ösztönünk fel­ismert valami lappangó rendellenes­séget, amire oda kell figyelni.

Hőmérséklet

A régi „puszi a homlok­ra” módszer a láz ellenőrzésére nagyon kevéssé megbízható (bár megbízhatóbb, mint a kéz), különösen ha nemrég ittunk hideg vagy forró italt, vagy épp most jöttünk be a melegről vagy a hidegről. Mérlegelhetjük, hogy így állapítjuk meg, lázas-e a baba (különösen ha nincs a kö­zelben hőmérő), azonban nem árt tudni, hogy a módszer pontosabb, ha nincs láz, mint amikor van, és értékelhető adatokat nem kapunk vele. Inkább használjunk hőmérőt, ha úgy gondoljuk, hogy a ba­bának láza van.

Vegyük figyelembe, hogy a betegségen kívül a vizsgálatot befolyásolhatják olyan tényezők, mint például a szoba vagy a levegő hőmérséklete (a baba hő­mérséklete valószínűleg magasabb, ha a délelőttöt egy túlmelegített szobában töltötte, mint amikor bejön a hidegből, ahol játszott), a tevékenység (az edzés, az aktív játék, és az erős sírás mind növe­lik a hőmérsékletet) és az időpont (a hő­mérsékletek általában magasabbak este­felé). Ha a baba homloka hűvös, felté­telezhetjük, hogy nincs jelentős láza.

Szívverés

Bizonyos esetekben hasznos lehet az orvos számára, ha tudja, hogy mennyi a baba pulzusa. Ha nagyon le-vertnek tűnik vagy lázas, mérjük meg a pulzusát a felkaron (brachiális pulzus; lásd az ábrát a következő oldalon). A cse­csemőknél a normális tartomány sokkal magasabb, mint idősebb gyerekeknél és felnőtteknél, percenként 120-140, ha a baba ébren van (percenként 70-re csökkenhet alvás közben, vagy 170-nél magasabbra szökhet, ha sír).

Légzés

Ha a babának légzési problémái vannak, köhög, szaporán vagy rendszer­telenül veszi a levegőt, ellenőrizzük a légzését úgy, hogy megszámoljuk, per­cenként hányszor emelkedik és süllyed a mellkasa. A légzés sokkal szaporább aktivitás közben (beleértve a sírást), mint alvás során, és ezt felgyorsíthatja vagy lelassíthatja a betegség. Az újszülöttek általában 40-60-szor vesznek levegőt per­cenként, az egyévesek csak 25-35-ször. Ha úgy látjuk, hogy a baba mellkasa nem emelkedik és süllyed minden lé­legzettel, vagy a légzés nehéz vagy érdes (és nem magyarázható eldugult orral), közöljük ezt is az orvossal.

Légúti tünetek

Folyik-e a baba orra? Eldugult? A váladék inkább vizes vagy sűrű? Átlátszó, fehér, sárga vagy zöldes? Van-e köhögés? Ha igen, az száraz, szag­gatott, kimerítő vagy sípoló? Hurutos-e a köhögés? (Az erős köhögési roham időnként nyálkát hoz fel.) Asztmatikus-e a baba légzése (sípoló hang, elsősorban a kilégzésnél)?

Viselkedés

Eltér-e a baba viselkedése a szokásostól? Fáradtnak és levertnek, nyű­gösnek és ingerlékenynek, nyugtathatat­lannak vagy letargikusnak írnánk-e le a viselkedését? Vagy a baba megszokott vi­dám önmaga? Tudunk mosolyt fakasz­tani az arcára?

Alvás

Szokatlanul álmos a baba, a szo­kásosnál többet alszik? Vagy alvási ne­hézségei vannak?Sírás. Többet sír a baba a szokásosnál? A sírásnak más a hangja vagy az inten­zitása – például magas hangszínű?

Étvágy

A baba étvágya a szokásos? Visszautasítja a szoptatást vagy a cumis­üveget és/vagy a szilárd ennivalót? Vagy normálisan eszik?

Bőr

Észreveszünk a baba bőrén vala­milyen változást? Vörös és kipirult? Fe­hér és sápadt? Kékes vagy szürke? Meleg és nedves (izzadt) vagy hideg és nedves (nyirkos)? Vagy különösen száraz? Az aj­ka, orrlyuka vagy arca különösen száraz vagy berepedezett? Vannak foltok vagy bármilyen elváltozás bárhol a bőrén -a hónaljakban, a fülek mögött, a végta­gokon vagy a törzsön, vagy bárhol más­hol? Hogy írnánk le a színüket, alakjukat, méretüket, tapintásukat? Próbálja a baba vakarni őket?

Száj

Van-e duzzanat az ínyen, ahol eset­leg fogak akarják áttörni? Látható vörös vagy fehér folt az ínyen, az arc belső fel­színén, a szájpadláson vagy a nyelven?

Torok

A garatívek vörösek? Vannak fe­hér vagy vörös pontok vagy foltok rajta?

Kutacs

A fejtetőn kitapintható lágyabb terület besüppedt vagy kidomborodik?

Szem

A baba szeme másnak látszik, mint általában? Üveges, üres tekintetű, besüllyedt, tompa fényű, könnyes/vizenyős vagy vörös? Karikás-e vagy részben lecsukódik? Ha van váladék, hogy írnánk le annak színét, állagát és mennyiségét?

Fül

Húzogatja-e vagy piszkálja-e a baba az egyik vagy mindkét fülét? Szivárog-e váladék valamelyik füléből?

Emésztőrendszer

Hányt a baba? Mi­lyen gyakran? Nagy mennyiséget hány, vagy inkább csak öklendezik? Hogy ír­nánk le a hányadékot (túrós, nyálkás, rózsaszínes, véres)? Heves-e a hányás? Sugárban hány-e a baba? Van valami, ami szemmel láthatóan kiváltja a há­nyást — például az evés? Volt valami vál­tozás a baba székletében? Van-e hasme­nése, híg, vizenyős nyálkával vagy véres széklettel? A székletürítés gyakoribb-e, a széklet hirtelen távozik-e, székelési kény­szer kíséri? Vagy székrekedésesnek tűnik? Fokozott-e vagy csökkent a nyáltermelés? Van észrevehető nyelési nehézség?

Húgyutak

A baba pelenkái a szokásos­nál kevésbé nedvesek? Vagy nedvesebb­nek tűnnek? Van-e bármi észrevehető változás a vizelet szagában vagy színében (például sötétsárga vagy rózsaszín)?

Has

Észlelünk-e a baba hasán valami­lyen változást – laposabb, gömbölyűbb, jobban kidomborodik? Amikor gyengé­den megnyomjuk, vagy ha a baba egyik térdét felhúzzuk a hasáig, fájdalmat je­lez-e a baba? Merre érzékenyebb – a has jobb vagy bal oldalán, alsó vagy felső részén?

Motorikus tünetek

Volt-e vagy van-e hidegrázása, remegése, észlelünk-e me­revséget, vannak-e görcsei a babának? A nyak merevnek vagy nehezen moz­gathatónak tűnik-e, lehajtható az áll a mellkashoz? Van bármelyik másik test­rész mozgásával probléma?

Mennyi pihenésre van szüksége a beteg babának?

A babáknak sokat kell tanulniuk, de amikor a saját testükről van szó, tanít­hatnak néhány dolgot a szüleiknek is. Biztosak lehetünk benne, a babánk közli velünk, mennyi pihenésre van szüksége betegsége idején, természe­tesen nem szóval, hanem tettekkel. A nagyon beteg baba szokásos napi tevékenységét feladja a pihenésért, míg az alig beteg vagy lábadozó baba újból aktív és játékos lesz. Egyik esetben sem kell önkényes korlátozásokat alkal­mazni. Csak kövessük a baba útmuta­tását. (Ha valakinek szüksége van a pi­henésre, amikor a baba beteg, akkor az a mamája.)

A beteg baba etetése

A betegséggel gyakran együtt jár az ét­vágytalanság. Időnként, mint például emésztőszervi problémák esetén, ez hasz­nos is lehet, mivel a kevesebb táplálék tehermentesíti a gyomrot és a beleket, amíg helyrejönnek. Máskor, mint pél­dául láz esetén, nem olyan jó dolog, mivel a csökkent étvágy azt jelenti, hogy a baba nem kapja meg azt a többletka­lóriát, amelyet a fertőzés ellen küzdő láz felemészt.

A legtöbb enyhe betegségnél, ami nem érinti az emésztőrendszert, nincs szükség speciális diétára (a kivételekre az egyes betegségek esetében külön felhívtuk a figyelmet). De van néhány általános szabály, amit a beteg baba ete­tésénél be kell tartani:

Bő folyadékbevitel

Ha a babának láza, légúti fertőzése van (például meg­fázás, influenza vagy hörghurut) vagy hasmenéses emésztőrendszeri betegsé­ge, a folyadékokat – megelőzendő a de-hidratációt – kell előnyben részesíteni a szilárd ételekkel szemben. A csak szop­tatott vagy tápszerrel táplált babák szop­janak olyan gyakran, amilyen gyakran kívánják, hacsak az orvos mást nem javasolt. Az idősebb babák kaphatnak tiszta folyadékokat és magas víztartalmú ennivalót (gyümölcsleveket, leves gyümölcsöket, leveseket, zseléket és fa­gyasztott gyümölcsdesszerteket, ha már étrendjükben szerepel).

A nap során gyakran kínáljunk folyadékokat, még ha a baba nem iszik is egyszerre egy korty­nál többet. Ha profúz hasmenés vagy hányás fordult elő, és/vagy a baba ki-száradtnak tűnik, az orvos rehidráló folyadékot javasolhat.

Engedjük válogatni

Ha betegek va­gyunk, bizonyos ételek ízlenek, mások nem. Amikor a babának a betegség miatt nincs étvágya, olyankor külö­nösen tiszteljük az ízlését. Ha ez azt je­lenti, hogy négy napig nem eszik mást, csak anyatejet vagy tápszert és banánt, legyen úgy.

Ne erőltessük!

Még ha a baba egy fala­tot sem evett 24 órája, akkor se erőltes­sük az evést. A babák általában elfogyaszt­ják azt, amire szükségük van és amikor szükségük van rá. Miután a baba kihe­verte a betegséget, az étvágya is rendbe jön. Felépülés után a babák általában pótolják a betegség alatt elmulasztott étkezéseket, farkasétvággyal esznek, és ha­mar visszanyerik az elvesztett dekákat. Hozzuk azonban az orvos tudomására az étvágytalanságot.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.