• baba
• nagyszülők

Nagyszülői kényeztetés babáknál?

„A szüleim a közelben laknak, és a lányommal vannak egy héten néhányszor. Ilyenkor édességgel tömik és lesik minden kívánságát. Én nagyon szeretem őket, de azt nem szeretem, ahogy elkényeztetik a lányomat.”

Nagyszülőnek lenni a legjobb dolog a világon

Kényeztethetnek anélkül, hogy a gyötrelmes következményeket viselnék. Élvezettel nézhetik, amint unokájuk a cukros süteményeket falja, de nem kell a nyűgös – és jóllakott, étvágytalan -babával harcolniuk az etetési időben. Ébren tarthatják a csendes pihenő ide­jében, tehát többet játszhatnak vele, de nem kell a nyűgösségét elviselniük.

Vajon elidegeníthetetlen joga-e a nagyszülőknek unokájuk elkényeztetése?

Igen, valamilyen mértékben. Ők már megtették a kötelességüket, nem is akár­hogyan, még a mi gyerekkorunkban, ami­kor elvonták tőlünk az imádott cumisüve­get, amikor hízelegtek nekünk az utált spenót kedvéért, és amikor a lefektetés­kor csatáztak velünk.

Most nekünk kell szigorúnak lennünk, és övék a kényez-tetők kellemes szerepe. Noha kevesebb gond van a kényeztetéssel az első évben, mint majd később, jó ötlet néhány alap­szabályt (amellyel remélhetőleg minden­ki egyetért) most felállítani.

Íme néhány szabály:

• Nagyobb szabadságot adhatunk azok­nak a nagyszülőknek, akik tőlünk nagy távolságban vannak. Azok a nagyszülők, akiknek személyesen csak ritkán áll mód­jukban kényeztetni – mivel csak kétszer vagy háromszor látják a babát egy évben, ünnepekkor vagy különleges alkalmak­kor -, nem tudják elkényeztetni, de meg kellene adni nekik minden lehető­séget arra, hogy megpróbálhassák.[brbr]Ha a baba kihagy egy alvást vagy későn fek­szik le, amikor a család kétnapos látoga­táson van a feledik születésnapon, vagy a szülői kívánság ellenére királynő mód­jára hordozzák, amikor a család a nagyszü­lőknél vakációzik, nem érdemes aggódni. Hagyjuk, hadd élvezze (és élvezzék ők is) a különleges bánásmódot, biztosak le­hetünk benne, a gyerek gyorsan visszatér a normális napirendjéhez, ha a látoga­tásnak vége.
• A közel lakó nagyszülők azonban az idő nagyobb részében alkalmazkodjanak a szokásokhoz. Túlzásba vihetik a ké­nyeztetést azok a nagyszülők, akik a csa­láddal egy városban, esetleg egy házban laknak, ezzel elviselhetetlenné téve nem­csak a baba szüleinek életét, hanem a babáét is. Az egymásnak ellentmondó jelzések – anya és apa nem veszi fel őt minden nyafogásra, de nagypapa és nagymama igen – zavarodottá és boldog­talanná teheti a gyereket. Másrészről egy gyerek hamar megtanulja, hogy „ahány ház, annyi szokás”: nagymamánál végig­kenheti az ételt az asztalon, de otthon nem. Még a közeli nagyszülőknek is engednünk kell valamennyi kilengést -olyan területeken, ahol a következmé­nyek kevésbé súlyosak.
• Bizonyos szülői szabályok szükségsze­rűen sérthetetlenek. A gyerek a szülőkkel tölti a nap 24 óráját, ezért a szülőknek kell a leglényegesebb kérdésekben a sza­bályokat kimondani. A távoli vagy köze­li nagyszülők azok, akik ezekhez a szabá­lyokhoz alkalmazkodnak, még ha nem is feltétlenül értenek velük egyet. Egyik családban a lefekvés ideje lehet a vita tárgya, egy másikban a cukor és a nasso­lás, megint másikban az, hogy mennyit nézhet a gyerek tévét (hat vagy hét hóna­pos gyereknél még nem lényeges kérdés, de hamarosan eljön az idő, amikor az lesz). Ha a szülők ki akarnak tartani el­veik mellett, engedjenek a nagyszülők­nek néhány jelentéktelenebb kérdésben.
• Bizonyos nagyszülői jogok sérthetet­lenek. Például olyan ajándékok vásárlá­sa és átadása, amilyeneket a szülők nem vennének – akár azért, mert drágának vagy komolytalannak, akár azért, mert ízléstelennek tartják. És ahhoz is joguk van, hogy gyakrabban ajándékozzanak, mint a szülők tennék (azért a nem biztonságos ajándékok tabut képeznek, és a szülők értékrendjét sértő ajándékok ese­tében a beszerzés előtt egyeztetni kell). Általában joguk van ahhoz, hogy unoká­jukat kényeztessék (igen, elkényeztessék) mindenből egy kis többlettel – szeretet­tel, idővel, anyagi dolgokkal. Azonban nem olyan mértékben, hogy a kényez­tetéssel rendszeresen megsértsék a szü­lői szabályokat.

Ha a nagyszülők átlépik a korrekt nagy-szülőség határait

Ha figyelmen kívül hagynak vagy nyíltan kigúnyolnak minden szabályt, amelyet olyan körültekin­tően felállítottunk, és amelyhez követ­kezetesen ragaszkodni próbálunk, akkor itt az ideje egy őszinte beszélgetésnek. Maradjunk szeretetteljesek és könnyedek. Magyarázzuk el (ha kell, újra és újra), mennyire szeretnénk, hogy együtt legye­nek a babával, azonban ha ők megsze­gik a szabályokat, azzal megzavarják a babát, megtörik a napirendjét és a csalá­di egyensúlyt.

Mondjuk el nekik, hogy bizonyos kérdésekben hajlékonyak va­gyunk, azonban más kérdésekben nekik kell engedniük. Emlékeztessük őket arra, hogy amikor ők voltak szülők, megal­kották a saját szabályaikat; most raj­tunk a sor. Ha ez sem segít, felejtsük az éjjeliszekrényükön ezt a könyvet a Nagy­szülői kényeztetés című fejezetnél nyitva.

Amikor keményen ki kell állnunk a baba érdekében

Ha bármelyik nézeteltérés élet-halál kérdést érint (édesapánk nem ismeri el a gyerekülés alkalmazásának szükséges­ségét egy kis kocsikázás alkalmával, anyósunk dohányzik, miközben a babát tartja a karjában), hangsúlyozzuk a prob­léma súlyosságát, magyarázzuk meg cse­lekedetük lehetséges veszélyeit és káros hatásait, alkalmazzuk ezt a könyvet és más forrásokat is, hogy meggyőzőbbek és objektívek lehessünk. Ha még így sem ismerik el igazunkat, fogadtassuk el ha­talmi szóval (nincs autókázás velük ba­baülés nélkül, nincs dohányzás a baba közelében, és nincs vita).

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.