• gyereknevelés

Nemi különbségek a gyereknevelésben?

„Igyekszünk mindent megtenni, hogy a gyerekeinket ne szexista módra neveljük. Sajnos azonban a fiamat képtelen vagyok rávenni a babázásra – a baba neki csak arra jó, hogy a falhoz vágja.”

Szerencsére eljött a nemek egyenjogú­ságának a kora, de a nemi egyformaság kora soha nem fog eljönni – legalábbis ameddig a természetnek van beleszólá­sa. Az ember nemcsak a játszótéren és a grundon válik fiúvá vagy lánnyá, hanem már és elsősorban az anyaméhben.

Tudósok véleménye szerint a nemi különbségek a méhben kezdődnek

Amikor megindul a nemi hormonok – pl. tesztoszteron, tüszőhormon – elvá­lasztása. A fiú magzat az elsőből, a lány a másodikból kap többet. A jelek szerint ez felel az agy fejlődésében, a különféle adottságokban és az életfelfogásban mu­tatkozó különbségekért.

Bár a különbségek pontos meghatá­rozásáig a tudománynak még sokat kell tennie, bizonyos különbségek a születéstől kezdve nyilvánvalóak. Még haza se vitték a kórházból, a lányok hosszasabban nézik az arcokat, főleg ha beszélnek is. A lányok az érintésre, fájdalomra, zajra reagálnak jobban, a fiúk a vizuális inge­rekre.

A lányok érzékenyebbek, de könnyebben megnyugszanak és megvigasz­talódnak, a fiúk általában többet sírnak és ingerlékenyebbek. Ezek és egyéb kü­lönbségek természetesen nem feltétlenül az egyes személyiségekre, hanem általá­ban a fiúkra és általában a lányokra érvé­nyesek. Előfordulhat, hogy egy kislány­nak „fiúsabb”, egy kisfiúnak „lányosabb” vonásai vannak.

Az is korán látható, hogy a fiúk na­gyobb izomzattal, tüdővel, szívvel és fáj­dalomtűréssel vannak megáldva, a lányok párnásabbak, más alkatú a medencéjük, és izmaik másképpen dolgozzák fel az oxigént, ezért később nem lesznek olyan erősek, mint a fiúk. A kislányokat azon­ban nem lehet a gyengébb nemnek mon­dani: általában kezdettől fogva egészsé­gesebbek, szívósabbak a fiúknál.

Már egészen fiatal kortól meglát­szik, hogy a lányokat az emberek érdek­lik jobban, a fiúkat pedig a tárgyak; valószínűleg ez az oka, hogy a kislányok szeretnek babázni és öltöztetőst játszani, a fiúk viszont a traktort, a tűzoltóautót ré­szesítik előnyben.

Előre megha­tározza-e a sorsukat, ha a kislány babá­val, a fiú traktorral játszik?

Részben igen a válasz: a lánynak nővé, a fiúnak férfi­vá kell felnőnie. Nemi szerepfelfogásu­kat azonban a szüleik hozzáállása is befolyásolja: magatartásuk nagyjából a szülői példát fogja követni. Ügy is fel lehet nevelni egy gyereket, hogy mind­két nemet egyaránt becsülje, ne (bármi­lyen) sztereotípia alapján, hanem a saját személyes képességei és vágyai alapján döntse el, milyen szerepet szán magá­nak az életben, és – nemétől függetle­nül – képes legyen ápolni a kapcsolatait. Vagyis ne legyen „szexista”.

Néhány tanács a fenti célok eléré­séhez:

• Legyünk tudatában, hogy a férfiak és a nők született különbségei semmikép­pen nem jelentik azt, hogy az egyik jobb vagy rosszabb, erősebb vagy gyengébb, mint a másik. A különbözőség gazdagí­tó, az egyneműség korlátozó. Adjuk ezt tovább a gyerekeinknek.
• Ne hagyjuk figyelmen kívül a gyere­keink egyéniségét. Egy hímnemű csa­patban több az izomerő és az agresszi­vitás, mégis van olyan nő, aki erősebb és agresszívabb, mint egy férfi. Ha a lá­nyunknak „fiús” vonásai vannak, ne csú­foljuk, ne szégyenítsük meg miatta, és ne akarjuk arra kényszeríteni, hogy meg­változzon. A képességeket nem elnyom­ni kell, hanem bátorítva erősíteni. Fogad­juk el, szeressük, támogassuk, bátorítsuk a gyereket olyannak, amilyen.
• Nyesegessük a túlzásokat. A gyerek jel­lemének elfogadása nem jelenti azt, hogy nem segíthetjük megszabadulni az olyan modortól, amely az életben a hátrányára lenne. Ha agresszív, tanítsuk meg, ho­gyan uralkodjon magán. Ha passzív, ne­veljük nagyobb öntudatosságra.
• Ne csak azért válasszunk neki játéko­kat, hogy valamilyen sztereotípia ellen vagy érdekében hassanak, hanem azért is, mert feltehetőleg tetszeni fognak ne­ki és a hasznára lesznek. Törődjünk bele, ha a gyerek másképpen játszik va­lamivel, mint vártuk volna (ugyanazzal a játékkal másképpen játszanak a fiúk és a lányok, de nemen belül is lehetnek különbségek). Egy fiúnak egyszer sem kell babát ringatnia ahhoz, hogy ké­sőbb jó apa legyen, ennél összehasonlíthatatlanul fontosabb a példa, amit a gon­dos apjától lát.
• Ne essünk a szexizmus csapdájába. A szipogó kisfiút ne intsük le azzal, hogy „katonadolog”, a nyafogó kislányt ne babusgassuk. A lánynak ne csak a kül­sejét dicsérjük, a fiúnak ne csak az ügyes­ségét. Az ilyen elismerésnek is megvan a maga helye, de egy fiút azért is meg lehet dicsérni, ha kedvesen bánik a húgával, vagy egy lányt azért, mert ügyesen kezeli a labdát. Egy gyerek egyénisége sokféle vonásból tevődik össze, és azok mind­egyikét ápolgatni kell, úgyhogy ne sajnál­juk tőlük az elismerést.
• Tartózkodjunk a különféle szakmák, élethivatások rangsorolásától. Ha a gye­rekben olyan benyomást keltünk, hogy például a pedagógusszakmának nincs nagy becsülete, felnőttkorában sem fog­ja megbecsülni. Ha azt plántáljuk belé, hogy az irodai állás többet ér, mint a fő­állású anyaság vagy egyéb foglalkozások, az utóbbiakat ő sem fogja értékelni.
• Az otthoni feladatokat ne a sztereotip szokások szerint – vagy ellenükben – osszuk ki a család tagjaira, hanem a képes­ségeik, hajlamaik, idejük szerint. Tehát az főzzön, aki a legjobban tud (a moso­gatást, takarítást egy másikra lehet bízni), az könyveljen, aki a legjobban ért a pénz­ügyekhez. Az olyan feladatokat, amikhez senkinek nem fűlik a foga, forgórend­szerben, megegyezés alapján vagy alka­lomszerűen lehet kiosztani (pl. „levinnéd a szemetet?”), az utóbbi esetben azonban nem árt az ellenőrzés (pl. Hogy tényleg levitte-e valaki a szemetet).
• Mutassunk példát. A szülők együtt döntsék el, hogy milyen férfi és női érté­keket becsülnek, majd próbálják maguk­ban és a gyerekeikben is ápolni. A kisgye­rek nemi identitása részben a hasonnemű játszótársakkal, részben a hasonnemű szülővel való azonosuláson keresztül ala­kul ki. Mint már említettük, nem attól lesz valaki gondos apa, ha kisfiú korá­ban babázik, hanem az apja (vagy más fontos férfi) példájától. A baseballozás kevésbé fogja a lányokat fizikai képességeik fejlesztésére ösztönözni, mint az, ha felnőtt anyjukat naponta kocogni látják.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.