Babaápolás

Főállású apuka? Mit jelent ez?

„A feleségemmel úgy döntöttünk, hogy nekem kellene otthon maradnom a babával, mialatt ő dolgozik. Engem feldob a kilátás, ugyanak­kor kissé aggódom is.”

Bár az otthon maradó apuka hollywoodi gúnyképe (csetlik-botlik, alkalmatlan, a fehér mosnivalót lilára festi, odaégeti az ebédet, fordítva adja fel a baba pelen­káját) meglehetősen elterjedt, már csak idő kérdése, hogy mikor válik éppoly ódivatúvá, mint amennyire megalapozat­lanná. Egyre több apuka tér le a társadal­mi tradíciók kitaposta ösvényről, hogy gyerekeivel otthon maradjon.

Jegyezzük meg! Ezek a tá­volról sem ügyetlenkedő főfoglalkozású apukák egyszer s mindenkorra bizonyít­ják, hogy – az emlőből szoptatás kivéte­lével – nincs olyan tevékenység, amelyet egy apa ne tudna pont olyan jól megcsi­nálni, mint egy anya.

Sokak számára ez a választás pénz­ügyi szükségszerűség: mivel a feleség job­ban keres, anyagilag célszerűbb, hogy ő legyen a kenyérkereső, az apa pedig a kenyérsütő. Mások karrier okokból vá­lasztanak így, például ha az apa munkája könnyebben szüneteltethető és állítható vissza, mint az anyáé, vagy ha az anya számára többet jelent a munkája, mint az apa számára a sajátja. Ismét más apu­kák azért választják az otthon maradást, mert egyszerűen így akarják, vagy azért, mert természetük inkább alkalmas egy gyerek teljes időt kitöltő gondozására, mint a párjuké.

Míg számos otthon maradt apuka sutba dobja az aktatáskáját, amikor az új felelősséget magára veszi, mások módot találnak arra, hogy némi munkával kombinálják a baba gondozását – sza­badúszóként vagy a telekommunikációt használva. Mások a létező legnagyobb ki­hívást jelentő változat mellett döntenek: az apa éjszakai műszakban dolgozik, miután a nappalt a gyerekekkel töltötte (bár ez a megoldás fizikailag kimerítő, és gyakorlatilag nem tesz lehetővé intim időt a pár számára).

Főállású apák nehézségei

Bár az otthon maradt apuka jutalma sok-sok öröm és végtelen megelégedett­ség lehet (gyakran ő veszi észre azt az el­ső mosolyt vagy hallja meg azt az első szót), a helyzetnek van néhány buktatója is – ezek legtöbbje a karriert ideiglene­sen felfüggesztő anyukákra is érvényes, néhány azonban csak az apukákra vonat­kozik. Ha például nem ismernek más főállású apukákat, bizonyos mértékig el­szigetelve érezhetik magukat.

A főállású anyukák általában élvezhetik más anyu­kák társaságát, a főállású apukák viszont partra vetett halként tengődnek a ját­szócsoportokban, babatalálkozókon és más olyan élethelyzetekben, ahol anyu­kák és babák megfordulnak. Számos apuka nehezen viseli a tapintatlan kér­déseket és megjegyzéseket, amelyekkel valószínűleg találkozni fog („Kitettek a munkahelyedről?”). Saját önbecsülési problémájukat is kezelniük kell, ha fi­zetés és karrier nélkül kevésbé értékes­nek érzik magukat. Hatalmas változás minden otthon maradó szülőnek – le­gyen férfi vagy nő -, ha egyszerre el­veszti a karrierbeli ösztönzést és a felnőtt társalgást.

A legtöbb apuka szerint az otthoni gyerekgondozás örömei mégis megérik a nehézségeket!

És menet közben a fel­adatok nagy része is könnyebbé válik. Megtanulnak magabiztosan visszaszólni nagyokos kollégáknak. Rájönnek, hogyan vegyülhetnek el az anyukákkal a játszó­csoportokban és a játszótereken, vagy hogyan kereshetnek kapcsolatot a kör­nyezetükben azzal a néhány apukával, akik szintén főfoglalkozású apák. A leg­fontosabb azonban, hogy rájönnek: bár a munka, amit csinálnak, nem hoz fi­zetést, de több előnnyel és jutalommal jár, mint bármi más tevékenység.

Azoknak az apukáknak, akik most választják főfoglalkozásként a gyerekgon­dozást, valószínűleg kevesebb nehézség­gel kell szembenézniük, mint azoknak, akik ezt a tevékenységet akár csak né­hány évvel ezelőtt választották. Ameri­kában nyilvános helyeken több családi fürdőszoba áll az érdeklődők rendelke­zésére, több férfi illemhelyet láttak el pelenkázóval (bár a főfoglalkozású apák bizonyára úgy érzik, hogy túl keveset). Támogató csoportok és online társalgó­csoportok jöttek létre, amelyekhez otthon maradt apukák csatlakozhatnak. Sőt konferenciák és összejövetelek is vannak, ahol a főfoglalkozású apukák tapasztalatokat és erőforrásokat cserélhetnek.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.