• gyereknevelés
• testvér

Sértődés – Testvérek közötti rivalizálás

„A tipegős kicsinyem nyíltan neheztel az új kisbabára. Megmondta, hogy szeretné, ha visszavinnénk a kórházba.”

A gyereke kérése nyilvánvalóan nem tel­jesíthető, de azt megengedheti (és meg is kell engednie) neki, hogy kifejezze az érzelmeit. Bár az érzései nagyon nega­tívnak tűnnek, de az a tény, hogy ki tud­ja fejezni őket, igen jó jel. Az idősebb testvérek mindig neheztelnek az új be­tolakodóra (vagy a szüleikre, akik a nya­kukra hozták a betolakodót). Egyesek nyíltabban fejezik ki a dühüket, mások elfojtják. Legyen együtt érző a kislánnyal, és semmiképpen se szidja meg az érzései miatt („Nem szabad így beszélni Pannikáról!”). Mondja el neki, hogy ön­nek sem mindig nagy öröm a kisbaba a háznál.

Engedje meg, hogy önre zúdít­sa a sértődöttségét, ha szükségét érzi

Meséljen neki történeteket arról, amikor még ő volt pici baba, hogy érezze: van remény, előbb-utóbb az új baba is na­gyobb lesz, és már nem kell folyton fel­venni; megtanul más módon is kommu­nikálni, és nem fog örökké sírni; képes lesz egyes dolgokat saját maga is meg­csinálni. De ne időzzön sokat ennél a témánál, hanem gyorsan fogjon valami olyan tevékenységbe, amelynek a kislány is fontos szereplője („Mit szólnál hozzá, ha felöltöztetnénk Lacikát, és együtt le­mennénk a játszótérre?”).

Egyes gyerekek nem fejezik ki sza­badon az új kisbaba iránti ellenszenvü­ket

Őket érdemes bátorítani, hogy beszél­jenek az érzéseikről. Ennek egyik módja, ha megosztja vele a saját vegyes érzelmeit: „Szeretem Mariskát, de nem szívesen ke­lek fel az éjszaka kellős közepén, hogy megetessem.”

Vagy:

„Saját magamra is alig jut egy szabad percem, mióta itt van Tibike.” Érdemes továbbá történeteket mesélni és/vagy olvasni idősebb testvé­rekről, akik vegyes érzelmekkel fogadták az új jövevényt. Ha önnek is van fiata­labb testvére, leírhatja, hogy mit érzett, amikor a jelenlegi nagynéni/nagybácsi kisbabaként megjelent az ön életében.

„A fiam nem ellenséges a húgával, viszont nagyon barátságtalanul és bántóan viselkedik velem.”

Egyes idősebb testvérek nem látják értel­mét, hogy az újszülött ellen forduljanak (végül is a húgot azzal sem lehet kihozni a sodrából, ha az ember a feje tetejére áll). A második legjobb célpont a mama vagy a papa: úgy gondolják, őt eredményeseb­ben lehet kínozni, és kisebb büntetést kapnak. Végül is a mama tölt órákat ete­téssel és ringatással, a papa állandó pelenkázással és dajkálással van elfoglalva, és mindketten sokkal kevesebb időt tölte­nek vele, mint régebben.

Az elsőszülött gyakran reagál a szüleire hisztériával, visszaesik a fejlődésben, nem akar enni, nem áll szóba a szüleivel, és helyettük valaki más, például a kedvenc pótmama felé for­dul. Az ilyesfajta viselkedés általános, és az összeszokási időszak normális velejárója.

Ne vegye személyes támadásnak a fia viselkedését, és soha ne szidja vagy bün­tesse meg érte!

A jobb eredmény érdeké­ben próbáljon meg még több türelem­mel és megértéssel reagálni. Bátorítsa a fiát, hogy adjon hangot az érzéseinek: („Megértem, hogy meglehetősen mérges vagy, amiért állandóan Juliskával va­gyok.”). És ne felejtse el: ez is el fog múl­ni néhány hónap alatt.

„Én teljes mértékben fel voltam készülve a testvérek közötti rivali­zálásra, mióta eldöntöttük, hogy második gyereket szeretnénk. De a kislányom sem a terhességem alatt, sem az öccse megérkezése óta eltelt négy hónapban nyomát sem mutatta irigységnek vagy sértődöttségnek. Normális dolog ez?”

Irigység és sértődöttség normális reak­ciók, amikor egy kisbaba színre lép, de se nem elkerülhetetlenek, se nem lénye­gesek az erős testvéri kötelékek kialakí­tásában. Az a gyerek, aki örülni látszik az új kistestvérnek, nem feltétlenül fortyogó ellenségeskedését leplezi, egyszerűen csak valóban örül az új jövevénynek, vagy őszintén izgatja az idősebb testvér szere­pe. Vagy annyira biztos az anyja szerete­tében, hogy egyáltalán nem fél a család mozgatóerőinek megváltozásától.

Ami nem azt jelenti, hogy világ­életében meleg érzéseket fog táplálni az öccse iránt. Később valószínűleg jó ok­kal fog megsértődni, amikor a segítségre szoruló, pici jövevény mászkálni kezd a padlón, és széttépi a könyveit, szétszór­ja a kockáit, vagy megrágja a kedvenc babája ujjait.

Mindenesetre ön gondoskodjon ró­la, hogy az idősebb gyerek is legalább annyi időt és figyelmet kapjon, mint az új kistestvér, még ha nem követeli is. Ha természetesnek veszi a viselkedését, és minden további nélkül elfogadja, hogy a nagylány ilyen jól megfér a kistestvé­rével, akkor lehet, hogy kezdetben elha­gyatottnak, végül megbántottnak fogja magát érezni. Még a nem nyikorgó ke­reket is meg kell időnként olajozni.

És mivel csaknem minden gyerek táplál negatív érzéseket is a testvére iránt, biztosítsa a kislányt arról, hogy az ilyen érzések normálisak, és adjon neki bőséges lehetőséget, hogy kifejezze őket.

Mit kell tudni a nemi különbségekről?

„A hároméves kislányomat nagyon foglalkoztatja az öccse hímvesszője. Tudni szeretné, mi az, és neki miért nincs. Nem tudom, mit mondjak neki.”

Próbálja meg az igazat. Ha a kislány elég idős ahhoz, hogy a maga és az öccse tes­tére vonatkozó kérdéseket tegyen fel, akkor elég idős ahhoz is, hogy őszinte választ kapjon. Igen meglepő lehet egy kislány számára, hogy az öccsén olyasmit lát, ami neki nincs (vagy egy kisfiúnak, amikor észreveszi, hogy a húgának nincs hímvesszője).

Értse és értesse meg, hogy a gyerek érdeklődése egyáltalán nem rossz

Mint kis kutatók, a gyerekek min­denre kíváncsiak a környezetükben, be­leértve a maguk és a körülöttük lévő em­berek testének minden részét. Az egy­szerű magyarázat, miszerint a fiúknak (és a férfiaknak, mint a papának) hímvesszőjük van, a lányoknak (és az asszo­nyoknak, mint a mamának) pedig hü­velyük, valószínűleg elegendő lesz, és se­gíthet a gyereknek megérteni egy alap­vető különbséget férfiak és nők között.

Ezeket a testrészeket mindig nevezze a nevükön, és ne gügyögje el őket, sőt kí­vánság esetén adjon további információ­kat is. (Ha a miértre kérdez, egy lehetsé­ges válasz: a lányoknak azért van hüve­lyük, hogy amikor felnőnek, kisbabájuk lehessen, a fiúknak azért van péniszük, hogy apák lehessenek.) Ha a gyerek a kérdéseivel mélyebbre hatol a témában, mint az ön számára kellemes, keressen egy szülők számára írt könyvet, amely segít a feladatban, vagy a gyerek értel­mi szintjének megfelelő, illusztrált mű­vet, amelyet felolvashat és megmutat­hat neki.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.