• gyereknevelés
• gyermek

Verekedés gyerekeknél – Hogyan kezeljük?

„A fiam nála kissé idősebb gyere­kekkel egy csoportba jár játszani. Néhány gyerek azonnal verekszik, ha valami nem tetszik neki, s már a fiam is kezdi őket utánozni Mi ilyenkor a teendő?”

Először is meg kell érteni a verekedés okát

Az egyévesek gyakori verekedését és egyéb agresszív megnyilvánulásait több okra is vissza lehet vezetni. Egyrészt ez is egy közlési mód. Így is meg lehet mon­dani: „Az agyamra mész!” „Add vissza a kamionomat!” Amit szóval nem tud ki­fejezni, azt megmondja ököllel. Másrészt levezeti a frusztrációt. A tehetetlenségi érzést, hogy az ember egy kicsike hal egy egyre nagyobb tóban; hogy nem képes befolyásolni a környezetét (és a benne lévőket); hogy még mindig nem elég ügyes (mintha soha nem érne fel a maga elé tűzött feladathoz).

Ha ehhez hozzáad­juk a kisgyerek természetes öntörvényűségét (ami miatt a kortársait tárgynak nézi, és ami kéz a kézben – pontosabban szólva ökölben – jár a másokkal szembe­ni érzéketlenséggel), az önuralom teljes hiányát (előbb üt, aztán gondolkodik), a közösségi viselkedésben való járatlan­ságot (az ember nem ezekkel az ismere­tekkel felszerelve születik, hanem hosszú tanulás árán szerzi meg), és végül az utánzási hajlamot (bokszolótudását valószí­nűleg másoktól tanulta), érthető, ha a gyerek és társai ringbe szállnak. Az ér­dekes reakció (többnyire bőgés) csak újabb mérkőzésekre serkent.

Mindazonáltal az, hogy a verekedés érthető, nem jelenti azt, hogy el is fo­gadható!

A gyerek sokkal korábban meg tudja érteni azt, hogy senkit nem sza­bad megütni, mint azt, hogy az ütése fájdalmat okoz. Ha üt (harap stb.), nyugodt határozottsággal azonnal szól­junk rá.

A harag csak olaj a tűzre

Ha megpofozzuk vagy a fenekére húzunk, azt fogja leszűrni belőle, hogy az erőszak (vagy a harag) a viták megoldásának hatásos eszköze. Ha túl nagy ügyet csiná­lunk belőle, azért fogja megismételni, hogy jobban felhívja magára a figyelmet.

Elég határozott hangon ennyit mondani: „Nem szabad megütni, mert fáj neki”, és nyomban eltávolítani a tetthelyről. Ne szidjuk tovább, hanem tereljük el a figyelmét valamilyen játékkal vagy tevé­kenységgel. Ezt a műveletet még szám­talanszor meg kell ismételni, mire a mun­ka gyümölcse beérik. (Különben amíg nem tud magán uralkodni, hiába érti meg, hogy ütni nem szabad, időnként el fog járni a keze.)

Addig is jobb, ha felügyelet nélkül nem játszik más gyerekekkel. Bár egy jobbhoroggal még nem tud kárt tenni a játszótársaiban, fennáll a veszély, hogy a gyerekek nem csak puszta kézzel esnek egymásnak. Rúgástól, játékszertől, hintá­tól, bottól már sérülést is szenvedhetnek.

Mivel a normális gyerekkori agresszi­vitást a kialvatlanság, az éhség fokoz­hatja, csak akkor vigyük a játszókörbe a gyereket, ha pihent és evett.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.