• allergia
• asztma
• gyermek
• penész

Hogyan segítsük az allergiás beteg gyermekeket?

Gyerekeknél egy-egy elhúzódó betegség – különösen, ha súlyos, és a napi tevékenységre is kihat – könnyen kisebbségi komplexust alakíthat ki. Az allergiás gyerekek – főleg azok, akiknek súlyos asztmájuk vagy ételallergiájuk van – sokszor nagyon félénkek és szorongók. Ugyanakkor ezek a gyerekek gyakran úgy érzik: óvni kell szüleiket azáltal, hogy félelmeiket nem mutatják ki.

A gyerekek gyakran hiszik azt is, hogy betegsé­gük büntetés valamilyen rosszaságukért. Bűntudatuk olyan erős lehet, hogy nem bíznak bennünk, hacsak nem szánunk időt arra, hogy beszélgessünk velük betegségükről, és nem báto­rítjuk őket arra, hogy érzéseiket megosszák ve­lünk.

Az allergiás gyerekek számára az egyik legér­tékesebb segítség az, ha önbizalmukat erősítjük. Ez különösen akkor fontos, amikor iskolába kez­denek járni, mert ott már komolyabban kell alkalmazkodniuk a többiekhez, s meg kell tanul­niuk kezelni nemcsak a betegségükre vonatkozó kérdéseket, hanem az ezzel kapcsolatos esetleges kíméletlenséget is iskolatársaik részéről.

Találjunk megfelelő tevékenységet!

Azoknak, akiket a betegség korlátoz napi élet­vitelükben, cselekvési szabadságukban, találjunk olyan elfoglaltságot, szabadidős tevékenységet, amelyben jeleskedhetnek. A gyermekkel beszél­getve mindig a pozitív dolgokat hangsúlyozzuk -a nehézségeket, amelyeken együttesen sikerült úrrá lennünk, azokat a lépéseket, amelyekkel egyedül is képes betegségét kordában tartani (ilyen pl. a vakarózás abbahagyása, a krémek használata vagy az inhalátor használata), vala­mint az életnek azon területeit, ahol kiemelke­dően ügyesnek bizonyul.

Ahogy a gyermek nő, megmagyarázhatjuk neki, hogy a betegséggel va­ló együttélés erősebb, határozottabb emberré ne­veli, olyanná, aki az élet bármely kihívásával szembe tud nézni. Egyértelműen mutassuk ki, milyen nagyra becsüljük érettségét és kitartását.

Melléke­sen kérdezzünk rá, mit mondanak a tanárok és más felnőttek, amikor mi nem vagyunk jelen, előfordulhat ugyanis, hogy meggondolatlan megjegyzéseikkel aláássák a gyerek önbizalmát, jólle­het ez egyáltalán nem áll szándékukban.

Éljen normális életet!

Asztmás gyerekeknél törekedjünk arra, hogy – amennyire csak lehet – normális életet éljenek. Ne mondjunk automatikusan nemet mindenre, ami rohamot válthat ki nála – pl. arra, ha hideg időben futkározni akar a ház körül. Apró kocká­zatokat vállalnunk kell, s olykor jobb, ha a dön­tést a gyerekre bízzuk – nem fog megártani neki, ha a felelősséget ő vállalja, különösen ha döntése rossznak bizonyul.

Ez az egyetlen módja annak, hogy a gyermek megtanulja, hogyan éljen együtt állapotával. Mi­nél hamarabb kezdjük el az önállóságra szokta­tást, annál könnyebben fog boldogulni tizenéves­ként, amikor már valóban elkerülhetetlenné vá­lik, hogy bizonyos nehéz döntéseket önállóan hozzon meg.

A csapdahelyzetek

Az allergiás gyermek felnevelése során nagyon fontos szem előtt tartani, hogy betegségéből so­ha, semmilyen „másodlagos haszna” ne származ­zon – abszolút semmiféle előnye, pl. abból, ha ekcémája súlyosbodik (ami vakarózással könnyen elérhető), vagy ha asztmás rohamot kap (némelyik gyerek akarattal is elő tudja idézni, ha bizonyos módon lélegzik).

Ha gyermekünk betegsége miatt kénytelen hi­ányozni az iskolából, kérjük meg a tanárát, hogy adjon neki külön házi feladatot, és ellenőrizzük, hogy valóban megcsinálta-e. Azok a gyerekek, akiknek hagyják, hogy betegségükből előnyöket kovácsoljanak, nem fognak tudni megbirkóz­ni az életben adódó problémákkal. Az ilyen lelki beállítódás tartósan megmarad, és súlyosan gátolhatja a gyermek fejlődését.

Mik a másodlagos hasznok?

A betegségből származó „másodlagos haszon­nak” olykor pozitív hozadéka is lehet. Megnyil­vánulhat pl. abban, hogy a szülők abbahagyják egymással vagy gyermekeikkel a veszekedést, de nyilvánvalóbb dolgokban is, pl. hogy jobban oda­figyelnek gyermekükre – tudatosítsunk tehát magunkban minden olyan körülményt a család­ban, ami a gyermekre hatással van.

Olykor a gyermek öntudatlanul is rájön, hogy a betegségével való törődés a szülő figyelmét örvendetes módon eltereli az érzelmi problémák­ról, és megnyugszik, ha érzi, hogy hasznos és szükség van rá. Az allergia a családi élet részévé válik, kötőanyaggá, összetartó erővé.

Ugyanakkor a tartós betegségek a család fel­bomlásához is vezethetnek: újabb amerikai kutatások szerint gyakoribb a válás azokban a családokban, ahol asztmás a gyermek. Az orvosok tapasztalatai szerint a súlyos ekcéma ugyancsak rengeteg feszültség forrása lehet a családban.

A gyerekek és a gyógyszerek

A szülők gyakran nagyon aggódnak a sokféle gyógyszer miatt, amit allergiás gyermeküknek kell szednie. Összességükben az allergiagyógyszerek rendkívül biztonságosnak mondhatók, jelentősebb mellékhatásokkal csak a súlyosan beteg, nagy mennyiségű gyógyszerre szoruló gyerekek esetében kell számolni. Az ilyen gyerekek fokozott orvosi felügyeletre szorulnak.

Ne ítéljük el a gyógyszereket!

Ám ha a gyermek tünetei mindezek ellenére csak gyógyszerekkel enyhíthetők, ez ellen se hadakozzunk, mert még mindig sokkal jobb, ha szednie kell azokat, mint ha a betegsége által okozott kényelmetlenségekkel, korlátokkal és szorongással kellene folyamatosan küszködnie.

A gyógyszerek miatt aggodalmaskodó szülők próbálják ezt nyíltan megbeszélni az orvossal

Ha a családon belül vannak véleménykülönbségek a gyógyszereket illetően, a gyereket tartsuk távol a vitáktól! Igyekezzünk közös álláspontot kialakítani, legalábbis a gyerek előtt minden esetben „egységfrontot” alkotni. A gyógyszerek használatában legyünk következetesek és megnyugtatóak, különben a gyerek megzavarodik, és ő is szorongani kezd – vagy ami még rosszabb, megtanulja manipulálni a helyzetet.

Teendők ételallergia esetén

Az alábbiak a valódi ételallergiára vonatkoznak – ami életveszélyes állapot lehet – nem pedig az idiopátiás (ismeretlen eredetű) ételintoleranciára. A súlyos ételallergiával küzdő gyermek védelme nagyon fontos feladat. Nagy segítség, ha kapcsolatba lépünk hasonló gondokkal küzdő szülőkkel, a legfontosabb napi problémák megoldásában mások találékonyságát is jól hasznosíthatjuk. Egészen kis gyermekeknél az a legfontosabb, hogy mindenki, aki a gyerekre felügyel, pontosan tisztában legyen azzal, mit szabad és mit nem szabad ennie a kicsinek!

Ha a gyerek zsúrra megy, tanácsos a szülőnek egész idő alatt vele lenni, és gondosan felügyelni rá, hogy mit eszik. Piknik partikra vigyünk olyan ételt, amit gyermekünk is biztonsággal fogyaszthat, és amit a többiek is szívesen esznek. Vannak szü­lők, akik ételallergiás gyermeküket kitűzővel látják el, mely figyelmezteti a felnőtteket, hogy számára bizonyos élelmiszerek tilosak. Ez olyan korú gyerekeknél jöhet szóba, akik még nem tudnak olvasni.

Ha kirándulni megyünk – bármilyen rövid túrára is -, szintén legyen nálunk valamilyen biztonságos ennivaló arra az eshetőségre, ha valahol elakadnánk, és gyermekünk megéhezne. Ha házon kívül ebédelünk, az éttermi, kifőzdei ételekkel szemben legyünk maximálisan óvatosak.

Vannak szülők, akik ilyen esetekre tökéletesen biztonsá­gos, de nagyon finom szendvicset, hamburgert visznek a gye­rek részére magukkal, s megkérik a személyzetet, melegítsék meg az ételt mikrosütőben (ahol erre mód van), majd szolgálják fel a többi étellel együtt. Ha ezt tesszük, ügyeljünk rá, hogy a személyzet megértse: a hozott étel nem érhet hozzá semmilyen más, ottani ételhez sem.

Mi a legjobb megoldás?

Az otthoni étkezésnél sokan azt a megoldást választják, hogy az egész család ugyanazt az allergénmentes ételt fogyasztja, azzal a felkiáltással, hogy ez erősíti az ,,igazi, összetartó csaIád” érzését. Mások ezt túl költségesnek vagy nehézkesnek találják, s erkölcsi kérdést csinálnak belőle, hogy allergiás gyermeküknek külön főznek. „Azt szeretném, hogy a kislányom úgy érezze, különleges elbánásban részesül, mert külön főzök neki – mondja egy anyuka. – Az allergénmentes ételek és sütemények mindig olyan gusztusosak és finomak.”

Játsszuk el, mintha egy másik gyerek a tiltott ennivaló­ra próbálná rábeszélni, s amikor visszautasítja, az gúnyosan ki­kacagja. Játsszuk el azt is, mintha egy ételtől rosszullét fogná el, és segítséget próbálna kérni, noha a körülötte lévők nem ér­tik, mi baja, és nem is segítőkészek.

Az allergia és az iskola

Ha gyermekünk bölcsődés, óvodás vagy iskolás lesz, a nevelő­ket, tanárokat mindenképpen tájékoztassuk allergiájáról, amennyiben fennáll a veszélye, hogy betegségéből bármilyen problémája adódhat. Ha gyermekünknek súlyos ételallergiája vagy asztmája van, lehet, hogy többször is be kell mennünk, mert sok emberrel kell beszélnünk, ráadásul jobb, ha folyama­tosan tartjuk velük a kapcsolatot.

Ha mindehhez nem érzünk erőt vagy nem a mi „stílusunk”, akkor gyermekünk érdekében próbáljunk más módot találni arra, hogy hatékonyabb és ma­gabiztosabb viszonyt alakítsunk ki velük. Keressünk föl tanács­adó szolgálatot, vagy vegyünk részt megfelelő felkészítő tanfo­lyamon!

Figyelmeztessünk!

A nevelőknek, tanároknak nemcsak az allergiás gyermek egészségére kell odafigyelniük, hanem az iskolai élet­hez való alkalmazkodásukat is elő kell segíteniük. Minden be­teg gyermeknek probléma például a „cikizés”, gúnyolódás, ami társaik részéről érheti őket. Kérjük meg az osztályfőnököt, hogy ilyen szempontból is figyeljen oda gyermekünkre – pl. gondoskodjon róla, hogy az inhalátorát feszélyezettség nélkül használhassa a többiek jelenlétében, amikor éppen szükséges.

Az ételallergia

Ha gyermekünk ételallergiás, hasznos lehet, ha az allergiájáról orvosi igazolást viszünk, valamint egy olyan listát, amely a problematikus élelmiszer-alkotórészeket, ill. azok szinonimá­it tartalmazza. Igyekezzünk jó viszonyt kialakítani a menzai dolgozókkal, és megértetni velük, mennyire ve­szélyesek lehetnek gyermekünk számára bizonyos ételek.

Sok szülő nyugodtabb, ha gyermeke nem az iskolai menzán étkezik, hanem hazulról visz magával garantáltan allergén-mentes ebédet. Ez többnyire jó megoldás, de azért nem árt az óvatosság: az iskolában fellépő allergiás rohamok többségét az okozza, hogy a gyerekek – merő jó szándékból kínálgatják egymást és csereberélgetik uzsonnájukat.

Módszerek az iskolákban

Némelyik iskolában, ahová ételallergiás gyerekek is járnak, megtiltották a gyerekek­nek az ennivalók csereberéjét, és a módszer bevált. Más isko­lákban az ebédlőben „tejmentes”, ill. „diómentes” asztalok vannak, ahol a barátok együtt ülhetnek és baj nélkül osztoz­hatnak egymással az ennivalójukon. (Persze, az ilyen asztalok­nál ülő többi gyerek anyukáinak is tökéletesen tisztában kell lenniük azzal, hogy mely élelmiszerek kerülendők, annak érdekében, hogy a gyermeküknek csomagolt ebéd ugyanolyan biztonságos legyen, mint a veszélyeztetett gyereké.)

Ameriká­ban némelyik iskolából, ahová arra érzékeny gyerekek jár­tak, kitiltották az összes olajos magvat (pl. földimogyorót), de a módszer nem hozta meg a kívánt eredményt.

Az asztma

Ha gyermekünk asztmás, gondoskodnunk kell az inhalátor zökkenőmentes iskolai használatáról. A nagyobb gyerekek in­halátorukat tartsák maguknál! Ha kisebb gyerekről van szó, az inhalátor legyen az osztályteremben, könnyen hozzáférhető helyen – sohasem elzárva! -, szünetben, ebédidőben pedig mindig vigye magával. Fontos, hogy a gyermek mindig könnyen és gyorsan elérhesse az inhalátort – roham esetén a legki­sebb késlekedésnek is súlyos következménye lehet.

Ezt az isko­lában mindenkivel értessük meg. Okvetlenül magyarázzuk el azt is, hogyan ismerhető fel a roham, s hogy fellépésekor mi a teendő (majd győződjünk meg róla, hogy ezt az érintettek valóban meg is értették-e). Az osztályfőnököt nyugtassuk meg, hogy nem veszélyes, ha a gyermek esetleg a kelleténél nagyobb adagot kap az inhalátorral, s hogy akkor sincs baj, ha az inhalátor párájából véletlenül más is szippant.

Az osztályfőnökkel, az udvaron a gyerekekre felvigyázó napközis tanárokkal, valamint a testnevelő tanárral értessük meg, milyen hatása van a hideg levegőnek és a testmozgásnak az asztmás betegre. Különösen fontos a tornatanár viselkedése inkább bátorítsa az asztmás gyereket, mintsem „keménykedjen” vele – pl. sohase erőltesse tovább a testmozgást, ha attól a gyereknek légzési nehézsége támad.

Allergének és irritáló hatású anyagok az iskolában

Ma már egyre több iskolában vannak párnázott bútorok, kárpitok, szőnyegek – ezek tele lehetnek poratkákkal. Ha gyermekünk allergiás az atkákra, s az iskolában gyakran lépnek fel nála allergiás tünetek, nézzünk körül az osztályteremben, hogy tényleg ez lehet-e a kiváltó ok. Mielőtt a problémát az iskola dolgozói elé vinnénk, igyekezzünk a lehető legtöbbet megtudni a poratkákról, hogy megítélhessük, érdemes-e előállni bármiféle megoldási javaslattal.

Penész megjelenése

Elhanyagolt iskolaépületekben virágozhat a penész, ami az arra allergiás gyerekeknél tüneteket okozhat. A rossz szellőzés ugyancsak probléma lehet, főleg az olyan iskolákban, ahol az ablakok nem nyithatók. Az iskolában gyakrabban előforduló irritáló hatású vegyületek közé tartoznak a ragasztók, festékek, filctollakban lévő oldószerek, fertőtlenítőszerek, légfrissítők, valamint a kémiaórán használt anyagok gőzei.

Ma már sok óvodában, iskolai táborban nyáron rutinszerűen használnak fényvédő krémeket. Ehhez általában nem szokás külön engedélyt kérni a szülőtől, így ha gyermekünk érzékeny az ilyen krémekben lévő alkotórészekre, azt tudassuk az óvónőkkel, tanárokkal.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.