• terhesség

A terhesség alatt előforduló betegségek tünetei és kezelése

Terhességtől független anyai betegségek kiszűrése, súlyosbodásának megelőzése

A terhesség alatti legelső szakorvosi vizsgálat során méh nyakrászűrést vég­zünk. NYHA lll-IV. súlyossági fokozatú kardiológiai betegség, vagy aktív tbc esetén a terhesség megszakítását javasoljuk. Diabéteszben normoglikémiát biztosítunk, fejlődési rendellenesség kockázatának csökkentése érdekében a per os antidiabeticumokról inzulin alkalmazására térünk át.

Epilepszia és a terhesség: hogyan kezeljük?

Az epilepsziásokat lehetőség sze­rint monoterápiára állíttatjuk át, az epilepsziaellenes gyógyszerek legtöbbjének teratogén (fejlődési rendellenességet okozó) hatásait kivédendő, a terhesség alatt végig fólsavat adunk. A szuvas fogakat a terhesség alatt várható kalciumvesztés miatti állapotromlás megelőzése érdekében kezeltetjük. Fontos a vérbaj (ún. Wasserman-) és a lezajlott fertőző májgyulladás (ún. HbsAg-) szűrése, de fontos a hüvelygyulladások felismerése és kezelése is, mert ezáltal csökkenthetjük a terhes méh felfertőződésének veszélyét, és az ezzel összefüggő, idő előtti burokrepedés és koraszülés kockázatát.

Terhességhez társuló anyai betegségek megelőzése

Anémia (vérszegénység) kialakulásának megelőzése céljából a terhesség második felében és szoptatás alatt vas- és fólsavpótlást biztosítunk. A testsúly, vizelet és vérnyomás gyakori ellenőrzésével a toxaemia és praeeclampsia (terhességi mérge­zés) kialakulását kívánjuk megelőzni.

A gesztációs (terhességi) diabétesz (cukorbe­tegség) szűrése, majd adekvát diétás, szükség esetén inzulin-kezelésének beállítása az anya és a magzat súlyosabb egészségkárosodásának megelőzését célozza. Az uterus kontraktilitásának, a méhnyak státuszának ellenőrzése a fenyegető vetélés, és koraszülés felismerését; a fektetés, pihentetés, tocolyticumok (méhösszehúzódásokat megelőző, oldó szerek) és antibiotikum, esetleg cerclage (a méh nyakcsa­tornájának zárása, a méhnyakba helyezett egyetlen öltéssel) alkalmazása a közép­idős vetélés és koraszülés kockázatát csökkenti.

A méhen belüli magzat egészségkárosodásának megelőzése a terhességfolyamán

Az eddig sorolt anyai betegségek megelőzése és terhesség alatti szakszerű ke­zelése nem csupán anyai érdekből fontos, ezáltal a magzat egészségét is óvjuk. A Down-kór és a fejlődési rendellenességek ultrahang- (UH-) szűréséről már esett szó. Ezek a szűrővizsgálatok azt a célt szolgálják, hogy az esetleges fejlődé­si rendellenességeket időben felismerhessük, és így lehetőség nyíljon arra, hogy orvosi javallat alapján elvégzett művi vetéléssel elejét vehessük a súlyos fejlődési rendellenességgel és genetikai károsodással terhelt magzatok megszületésének. Nem tudunk még eleget, nincs még biztos eszközünk az intrauterin retardáció megelőzésére, de több lehetőségünk is van a retardált magzatok állapotromlá­sának és a krónikus lepényi elégtelenség időben történő felismerésére.

Mi az a „magzatmozgatás”?

Ezt a célt szolgálja a magzatmozgás-számoltatás, a terhesség alatti rendszeres szívhangel­lenőrzés, a magzatvíz mennyiségének és a lepény érettségének UH-vizsgálata, továbbá élettani terhességben, a 35. héttől, patológiás terhességben az ennél is korábban elkezdett rendszeresen végzett úgynevezett NST-vizsgálatok soroza­ta. Hasonló célt szolgál a legérzékenyebbnek tartott UH-flowmetriás vizsgála­tok elvégzése. Fenyegető koraszülés esetén az újszülöttkori respiratios distress syndroma megelőzése érdekében úgynevezett steroid profilaxist alkalmazunk.

Törekvések a spontán vetélés és a koraszülés megelőzésére

Nem tudjuk azt pontosan, hogy hány százaléka szakad meg a már meg­fogant, de még fel sem ismert párnapos, 1-2 hetes terhességeknek. Ta­lán jobb is így, mert – különösen a gyermekre váró házaspárok számá­ra – riasztó lenne ez a szám. Becslések alapján ugyanis lehetséges, hogy az összes megfogant terhességnek közel 40%-a még a felismerése előtt megszakad és a következő esedékes menstruációval kisodródik az „anya” méhéből. Tudjuk azonban azt, hogy a felismert terhességek mintegy 14-15%-a spontán vetélés áldozata lesz, és magasnak tartjuk a koraszülések körülbelül 10%-os hazai előfordulását is.

Mi az oka a spontán vetélésnek?

Sokféle okát ismerjük a spontán vetéléseknek. Az oki tényezők egy ré­sze a parányi embriót, illetve 12. terhességi hét után már magzatot teszi beteggé: környezeti ártalmak (pl. sugárhatások, vegyszerártalmak), be­tegségek (pl. vírusfertőzések), öröklött vagy az előbb soroltak miatt szer­zett genetikai ártalmak, fejlődési rendellenességek. Csodálni való, hogy a természet az ilyen esetekben beinduló spontán vetélés révén szelektálni képes az egészségkárosodást szenvedett terhességek túlnyomó többségét. Tragédia lenne, ha ez a természetes szelekciós mechanizmus nem mű­ködne, hiszen így rengeteg beteg magzat születne meg, hatalmas gondot okozva a családoknak, a társadalomnak és az egészségügynek is.

Mi indíthatja el a vetélést?

A vetélés oki tényezőinek másik csoportja a spontán vetélés mechanizmusát indítja be, és ennek az egészséges terhességek sokasága is áldozatul eshet. Ez már nagy baj, különösen azért, mert a tudomány mai fejlettségi szintjén nem vagyunk még képesek megelőzni és leállítani a spontán vetéléseket előidé­ző méhösszehúzódásokat.

A szülészettudomány és a gyakorló szülészorvosok nagy dilemmája az, hogy mit tegyünk, mennyire legyünk aktívak a spontán vetélés beindulá­sát jelző méhfájdalmak, összehúzódások észlelésekor. Az esetek többsé­gében ugyanis nem tudhatjuk azt, hogy egy egészséges vagy egy károso­dott magzat, illetve terhesség fennmaradását segítjük-e elő. Igaz, egyelőre nincsenek még biztosan hatékony és egyúttal veszélytelen gyógyszereink, de teljes passzivitásba sem menekülhetünk. Pihenést, házasélet-tilalmat rendelünk, vitaminokat, görcsoldókat, nyugtatókat adunk, ritkán indo­kolt esetben bevarrjuk a méhszájat, beszűkítjük a méh nyakcsatornáját és reménykedünk. És elmondjuk mindazt, amiről a fentiekben is szóltam. Nem tökéletesek, nem tévedhetetlenek az embrió/magzat egészségi álla­potát tudakoló diagnosztikai módszereink.

Mi idézheti elő a koraszülést?

A fenyegető koraszüléssel kissé más a helyzet. A 24. terhességi héttől beszélhetünk erről, ha a méh összehúzódásait, fájásokat, vérzést, vagy a méh nyakcsatornájának megrövidülését, megnyílását észleljük. Ilyenkor a terhesség első felében elvégzett és negatív eredményeket hozó szűrő­vizsgálatokat követően joggal bízhatunk abban, hogy a magzat egészsé­ges. Ez jogosít fel, sőt kötelez minket arra, hogy tegyünk meg mindent a fenyegető koraszülés megelőzése, megakadályozása érdekében.

Hogyan kezeljünk egy várandós nőt?

A vá­randós nőt keresőképtelenné kell nyilvánítanunk, otthoni vagy kórházi felvételre, pihenésre van szükség. Vannak hatékony gyógyszereink is, melyekkel a méh összehúzódásait kívánjuk leállítani. Sajnos, sok eset­ben sikertelenül, mert nem alkalmazhatunk olyan nagy dózisokat, ame­lyek már hatékonyak lennének ugyan, de ennek ára anyai vagy magzati egészségkárosodás lenne. A gond óriási, mert az élveszületett magzatok újszülöttkori (az élet első 28 napja) és későbbi (az első életévben bekö­vetkező) csecsemőhalálozási statisztikájában a koraszülött-halálozások dominálnak.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.