• idegrendszeri betegségek

Agyi idegrendszeri ártalmak, tünetei és kezelése

Az emberi agy fejlődése a méhen belüli életben, majd megszületés után a méhen kívüli környezetben zajlik. Az agy anyagcserét, hőmérsékletet, mozgást és egyéb funkciókat, valamint saját fejlődését, érését irányí­tó szerepe fejlődése minden szakaszában fontos tényező.

Milyen tünetekre kell figyelnünk?

Ezen fejlődés, érés során azonban számos olyan ártalom érheti, mely fejlődésében kó­ros folyamatot indíthat el, melynek következtében az egyén fogyatékossá válhat. (Fogyatékosság: az érző, motoros vagy értelmi funkciókhoz szükséges képességek részleges vagy teljes hiánya.) A kóros fejlődés folyamán a tünetek folyamatosan jelennek meg. Minden fejlődési folyamatnak egy rá jellemző fejlődési idő alatt teljessé kell válnia ahhoz, hogy újabb fejlődési folyama­tok indulhassanak. Ha ez nem történik meg, egyrészt funkcióhiány jelent­kezik, másrészt ez a hiány negatívan hat más fejlődési folyamatokra az adott fejlődési szakaszon belül.

Ismereteink szerint az agysérülést okozó ártalom hatása nagymértékben függ attól, hogy mely fejlődési szakaszban érte az agyat és ez egyben meghatározza azt is, hogy az ártalom az agy mely területén fejti ki hatását.

Mikor alakulhatnak ki ezek a rendellenességek?

Ártalom nem csak a szülés körüli időben keletkezhet (pl. szülési sé­rülés). Az utóbbi évtizedekben rizikófaktorok hosszú sorát ismerték fel, melyek az agy fejlődését károsíthatják. Ezek lehetnek kémiai ártalmak (pl. gyógyszerek), anyagcserezavar (pl. anyai cukorbetegség), anyai fertő­zések (pl. toxoplazmózis), genetikai tényezők, fejlődési rendellenességek, anyagcsere-betegségek (pl. phenylketonuria), és szülés utáni rizikófakto­rok is (pl. légzési elégtelenség, alacsony vércukorszint).

Ez a magyarázata annak, hogy az úgynevezett profilaktikus célzatú császármetszések számarányának – néhol drasztikus mértékű növelésével nem lehetett lényegesen csökkenteni a hypoxiás idegrendsze­ri károsodások előfordulását.

Mivel tudjuk megelőzni, kivédeni a fejlődési rendellenességeket?

Az utóbbi évtizedekben történt szakmai fejlődés és kedvező változások – fogamzás előtti tanácsadás, korszerű terhesgondozás, szülésre előkészítő tan­folyamok, intenzív újszülöttellátás – jelentősen csökkentették a magzatot és újszülöttet fenyegető veszélyeket, előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor nem sikerül ezeket megelőzni. Az ártalmak elsődleges megelőzése a genetikai tanácsadással, a várandósok gondozásával és a gondos szülés­vezetéssel foglalkozó szakemberek kezében van. Sajnos azonban az ő le­hetőségeik is korlátozottak.

Előfordulhatnak nem felismerhető ártalmak, előre nem látható vagy nem befolyásolható események. A már bekövet­kezett ártalom következményeinek elhárítása jelentheti a másodlagos megelőzést, amennyiben megóvhatja az idegrendszert a fejlődését kóros irányba terelő folyamatoktól.

Fontos az egyénre szabott kezelés!

Az egyed fejlődése folyamán a mozgás, érzékelés, értelem, beszéd stb. fejlődése minden egyedben egyénre jellemző módon egymásra épülve ala­kul ki a csecsemő fejlődése idején, akár egészséges, akár kóros a fejlődés. Ezért fontos, hogy a diagnózis felállítása és az erre épülő kezelés is egyénre szabott legyen, a kóros fejlődési folyamat lehető legkorábbi szakaszában.

A sikeres kezelés a korai diagnózisra épül. Célja a veszélyeztetett funk­ció felismerése, mely a korai kezeléssel megszüntethető, csökkenthető, javítható és ezáltal további kóros funkciók kialakulása megakadályoz­ható. Minél korábbi szakaszban kezdődik a kezelés, annál kevesebb kó­ros funkciózavart kell megszüntetni, kivédeni. Minél később kezdődik, annál kevésbé hatékony a kezelés, mert annál több funkcióban alakul ki zavar. Az időfaktor ismerete tehát minden szakember – neonatológus, gyermek neurológus, háziorvos, védőnő -, de a szülő és család részéről is fontos.

Fontos a kisgyermek fokozott megfigyelése!

A csecsemő gondozása során tehát testi fejlődésének ellenőrzése mel­lett az idegrendszeri fejlődés nyomon követése is fontos. A szakemberek kivédhetik a kóros hatásokat azzal, hogy korán fejlődésneurológiai vizsgá­latra irányítják az újszülöttet, fiatal csecsemőt. A sikerhez fontos, hogy az orvos a családdal szemben őszinte legyen mind a diagnózist, mind a vár­ható kimenetelt illetően. A sikeres kezelés csak családi támogatással va­lósítható meg, mert az anyai motiváción, a jó anya-gyermek kapcsolaton túl az apa, testvérek, nagyszülők alkotják azt a környezetet, ami további segítséget adhat.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.