• cukorbetegség

Cukorbetegség (diabétesz)

A cukorbetegség világszerte igen elterjedt be­tegség. Lényege a vér megemelkedett cukor- (glukóz-) szintje, ami az inzulinhormon hiánya vagy csökkent mennyisége miatt alakul ki. Vi­lágszerte mintegy 30 millió embert érint, és a fejlett világban a betegek száma egyre emelkedik. Régebben a cukorbetegek gyógyulási esé­lyei általában nem voltak jók, manapság a több­féle korszerű inzulinkészítmény és terápia, valamint egyéb gyógyszerek segítségével a cu­korbetegek esélyei és életminőségei jelentősen javultak.

Tünetek és jelek

Az I. és II. típusú cukorbetegség esetén a legjellemzőbb tünetek az alábbiak:

• szomjúságérzés, szájszárazság;
• jelentősen fokozott vizeletürítés;
• letargia, romlott kedélyállapot;
• látászavarok;
• alvászavarok a fokozott vizeletürítés következtében.

(Kép fent) A hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek hormontermelő sejtjei láthatók a képen. A pi­rossal jelzett körök a véráramba kiválasztásra kész hormonokat (inzulin, glukagon) jelzik.

Az inzulint a hasnyálmirigy speciális részé­nek, az ún. Langerhans-szigeteknek apró sejtjei termelik. Az inzulin a szervezet min­den sejtje számára hozzáférhetővé teszi a vérben keringő glukózt, és a májra hatva a felesleges cukormennyiségből glikogén­raktárak felépítését mozdítja elő. Minden más cukorszármazék glukózzá alakul, és ez a szervezet egyik legfontosabb energiafor­rása.

A cukorbetegség típusai

A cukorbetegségnek két típusa van: az I. és II. típusú diabétesz.

• I. típusú diabétesz – ebben a betegségben a hasnyálmirigy nem termel inzulint, vagy csak nagyon csekély mennyiségeket. Az állapot már gyermekkorban vagy fia­tal felnőttkorban kezdődik, és főleg az európai és észak-amerikai népességet érinti. Minden 20. cukorbeteg I. típusú cukorbetegségben szenved. Általában igen soványak; az orvost fokozott vize­letürítési tünetekkel, szomjúságérzéssel és súlyvesztéses panaszokkal keresik fel.
• II. típusú diabétesz – a cukorbetegség e formájában a hasnyálmirigy elegendő vagy akár nagyobb mennyiségű inzulint választ el, de a szervezet már nem érzé­keny, vagy éppen rezisztens az inzulinra. A II. típusú diabétesz gyakoribb, bármely rasszt érinthet, és inkább az idősebb ko­rosztályokat. Nevezik felnőttkori cukor­betegségnek is. (A fejlett országokban ma már a gyermekkorú népességben is fellelhető.) Az I. típussal szemben ezek a betegek túlsúlyosak, egyéb tüneteik azo­nosak a fent felsoroltakkal. Emellett né­hány általános panaszuk is lehet, így a fá­radtságérzés és a kedélyállapot romlása.

Hogyan diagnosztizálják?

A tünetek kikérdezése és a közvetlen testi vizsgálat az első lépés. Vizeletmintából egy­szerű tesztcsík segítségével megállapítható a vizelet cukortartalma.

Ha ez pozitívnak bizonyul, akkor vérvé­tel következik. Laboratóriumban megálla­pítják a vércukorszint mértékét. Normális esetben legalább két független vérmintából mérnek, hogy bizonyos legyen a diagnózis. Ezeket a mintavételeket a már fennálló ke­zelés ideje alatt is elvégzik, éppen a helye­sen beállított kezelés ellenőrzése céljából.

Kezelési lehetőségek

Minden kezelési módszer a vércukorszint normalizálására irányul. Alapvető fontos­ságú az élethosszig tartó étrendbeállítás, emellett kap helyet az inzulin vagy a külön­féle antidiabetikus tabletták.

• Étrendi kérdések – a jól összeállított dia­betikus étrend valójában nem különbö­zik az egészséges emberek étrendjétől. Magas benne a gyümölcs- és zöldségtar­talom, alacsony a zsír és az összetett szénhidrát mennyisége (tészták, rizs, ke­nyéráruk). Az összetett szénhidrátokból állandóan és lassabban szabadul fel glu­kóz (hasonlóan a gyümölcs- és zöldség­félék „nem finomított” cukortartalmá­hoz). Az édességekben, süteményekben található „finomított” cukorból viszont hirtelen, nagy mennyiségű cukor szaba­dul fel.
• Gyógyszeres terápia – igen sokféle (szá­jon át szedhető) gyógyszer van forgalom­ban, hatásuk lényege az inzulintermelés fokozása, illetve az inzulin-érzékenység növelése. A II. típusú diabéteszben akár többféle tabletta egyidejű szedése is le­hetséges.
• Inzulinkezelés – I -es típusú diabétesz ese­tén alapvető a rendszeres inzulinkezelés, de a II. típusú betegeknél is szükség lehet inzulinra.) Az inzulinból hosszú hatás­tartamú típust kell adni naponta 1-2 al­kalommal, és rövid hatástartamút min­den étkezés alkalmával. Ha véletlenül a kellőnél több inzulin jut be egy beadás­kor, ez alacsony vércukorszintet (hipoglikémiát) okoz. A „hipózás” jelensége felismerhető: a beteg fáradt, izzad, tuda­ta zavart, és eszméletét is vesztheti. Ilyen­kor igen gyorsan kell a cukrot pótolni: kockacukor, cukros víz, vagy súlyosabb esetben infúzió formájában.

Diabéteszes ketoacidózis

Ez sürgősségi beavatkozást igénylő álla­pot, amely az I. típusú diabéteszes bete­geken fordul elő, és inzulinhiány az oka. A beteg csökkentette vagy kihagyta inzulinadagját, mert hányingere volt, vagy hányt és nem evett. Inzulin hiányában a szervezet a vérben lévő glukózt nem tudja hasznosítani.

A cukor nagy mennyi­ségű vizelettel kiürül, és a beteg szabály­szerűen kiszárad. Glukóz hiányában a szervezet egyéb „fűtőanyagait” használ­ja: főként a zsírokat. Ez viszont toxikus anyagok, ún. ketontestek felszaporodá­sához vezet, ami végeredményben halálos is lehet. A ketoacidózist intravénás folyadék- és inzulinterápiával lehet kezelni.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.